Nagy ereje van a sajtónak, legalábbis egyesek szerint. Sokan, ha kétségbe esnek, ha valamit nem sikerül elintézniük a hivatalokon keresztül, azzal fenyegetőznek, hogy a médiához fordulnak és akkor mindenki értesül az esetről… Ilyesmivel szembesültem a múltkor egy önkormányzati ülésen is. Aztán pedig eszembe jutott a Pátria ügye.
De kezdjük az elején. Az említett ügy komoly, egy magánvállalkozó keseríti a polgárok életét, akik úgy vélik, a vállalkozó káros anyagot juttat a levegőbe. A település önkormányzata megfelelő jogkörök nélkül nem tudja megoldani az ügyet, a járási hivatalok pedig mindig és mindent rendben találnak. A lakosság képviselői ezért megfenyegették a polgármestert, hogy a sajtó bevonásával próbálják megoldani az ügyet. Azt nem tudni, mit gondoltak az érintettek, mi oldódik meg ezzel, mindenesetre a polgármester azt válaszolta, tessék csak szólni a lapoknak, tévének.
Erről pedig az jutott eszembe, hogy a médiának tényleg van némi ereje, ám azt erősen kétlem, hogy az újságírók mindent meg tudnának oldani. Azt viszont látjuk, hogy a sajtónak befolyásoló ereje van. Néhány botrányra felhívták a figyelmet, de mindezidáig kevés eredménnyel. Aztán eszembe jutott egy néhány nappal korábban folytatott beszélgetés, amely egy rádióadásról és annak utóéletéről szólt.
A sajtóban elhangzó és megjelenő anyagokra gyakran reagálnak a polgárok, ám a hivatalok a beadványt rendszerint lesöprik az asztalról, a sajtó pedig keveset szól az ügyről. Ez történt a Pátria Rádió január eleji adása kapcsán is. Ahogy január 12-én írtuk: Január 7-én a Pátria Rádió élő adásában a közszolgálati média műsorvezetője a következő szavakkal köszönt el a stúdióvendég Bugár Bélától: „Sok sikert kívánok. Mert ha Bugár Béla és pártja is sikeres lesz, akkor a szlovákiai magyarság is az lesz.”
Az elhangzott adás után az egyik ismerősöm beadvánnyal fordult a Műsorszolgáltatási Tanácshoz. Ebben sérelmezte, hogy a közszolgálati rádió munkatársa elfogultan vezette műsorát, amelynek függetlennek kellene lennie. A beadvánnyal kapcsolatban hivatalos értesítést még nem kapott, viszont feltehetően még április elején foglalkoztak az üggyel. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ugyanis egy, a Pátria ügyében beadott panaszról tárgyalt a Tanács, ám nem találta megalapozottnak a beadványt. Nem lenne ezzel semmi gond, ha ugyanez az újságíró hasonló „udvarlási” technikával élt volna egy héttel később, amikor Menyhárt József volt a vendége. Így viszont felmerül a kérdés, milyen alapon kampányol a közszolgálati rádió munkatársa élő adásban egy pártelnöknek, miközben a másik párt tagjai egyébként is ritkán kapnak szót a rádióban. Hogyan érvényesül itt a közszolgálatiság? Valljuk meg őszintén, a szólásszabadság sem terjed bármeddig, legalábbis néhány esetben. Van még hová fejlődnünk.