„Történelmi pillanat ez” – mondta Bugár Béla pár hónapja az úgynevezett Mečiar-amnesztiák eltörlésekor. Bugár kiválóan lovagolta meg és vitte keresztül koalíciós partnerein a témát, annak ellenére, hogy Vladimír Mečiar korábban pont az ő koalíciós partnerük volt, így ha valaki tudott a disznóságokról, akkor az a Smer és az SNS volt.
Ennek rendje és módja szerint pedig a képviselők meg is szavazták. Hogy mit is, azt viszont nehéz lenne egyértelműen eldönteni. Valamilyen törvényt elfogadtak, hogy majd annak alapján az ország fekete foltjának számító időszak mocskosságait – melyeket egyszerűen összegezve csak Mečiar-amnesztiáknak nevezünk – ki lehessen vizsgálni és felelősségre vonni a tetteseket.
Fotó: Pravda
Bugár a kampányszerű magyarázkodó levelében is ezzel henceg, amivel a napokban árasztotta el a postaládákat: „Nem túlzok, ha azt mondom, már az ún. mečiari amnesztiák eltörlése miatt is érdemes volt belépni ebbe a kormányba” – írja. És az ember fia biggyeszt is egyet a szájával, hogy na végre valamit nemcsak elloptak, elsunnyogtak vagy maszatoltak, hanem véghez is vittek – na de azért várjuk ki a végét!
És a végére nem is kellett sokat várni. Az Alkotmánybíróság május 31-én erősítette meg a mečiari amnesztiák érvénytelenítését, június 20-án a kormány képviselői megszavazták Jaroslav Rezníket – Mečiar egyik leghűségesebb propagandistáját – az RTVS élére, augusztus 10-én pedig már arról ad hírt a rendőrség szóvivője, hogy nem indul eljárás Mečiar ellen az amnesztiák ügyében, azok ugyanis elévültek. Na, paff…
Az akkoriban érvényes büntető törvénykönyv szerint az elévülési idő tíz év volt. Tessék oszolni, nincs itt semmi látnivaló…
Ennek fényében már világos, hogy a korábbi cinkostársak miért mentek bele olyan könnyen Bugár játékába az amnesztiák eltörlését illetően, ugyanis pontosan tisztában voltak vele, hogy valójában nincs tétje a dolognak, mindössze annyi, hogy Bugár hetekig szerepelhetett az amnesztiák eltörléséért küzdő erkölcsbajnok szerepében.
Az egész viszont nem más olcsó szemfényvesztésnél.
