Azt olvasom, hogy az amerikai gyerekek 47 százaléka egy fölmérés tanúsága szerint úgy véli, hogy a krumpli állati eredetű, a szalonnáról pedig a megkérdezettek 41 százaléka azt hiszi, hogy növényi eredetű. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szülők szerint ennek megvitatása a gyerekek számára traumatikus volna. Érdekes magyarázat, ugye.
Hát igen, Amerika, legyintünk. Jön onnan mindenféle érdekesség, talán nem is tartjuk az ilyen „fölfedezést” furcsának. Pedig Amerikának általában elég jó információi szoktak lenni, csak éppen ritkán tudják azokat helyesen értékelni.
De ne fogjunk mindent Amerika naivságára. Hiszen divat lett errefelé Európában is, hogy pirosnak mondják a zöldet (vagy fordítva). Ez egyáltalán nem ritka, egyszerűen átnevezik (pontosabban: átértelmezik) a jelenségeket. Előszeretettel olyan fogalmakat, amelyekről nem tudják, mi az.
Amerikánál maradva: az I. világháború után, amelyben az USA végül részt vett, mint aki jól végezte dolgát, amolyan neutralitásba vonult vissza, merthogy immár örök béke lesz, hiszen elrendezték a világ dolgait.
Amerikával együtt Európa is úgy tett.
Münchenben (1938-ban) úgy vélték, hogy megmentették a békét (ez volt a müncheni egyezmény, a csehszlovák történelemben müncheni árulásként szerepel). És aztán csodálkoztak, hogy lett egy II. világháború. Végül sikerült a nácizmust katonailag legyőzni, és szétesett a keleti blokk is, bár eszmeileg egyiket sem győzték le, alternatív nevek alatt tovább virágzik a kommunizmus és a nácizmus is. A háború után a változatosság kedvéért Európa nyugati része aludt el, gyanakvás nélkül ringatózott elégedetten a jólétben, mert hogy Amerika majd megvéd.
Csakhogy közbeszólt az energiafüggőség. A vétkest keresve megtalálták Oroszországot.
Tudjuk, terjeszkedésre hajlamos ország az, de olyan nincs, hogy csak egy egyetlen vétkes legyen, a történelem alávalóságai többnyire „kollektív” mű. Mégis addig szorgoskodtak, amíg elhitték, csak az oroszok agresszívak, a Nyugat pedig a béke élharcosa. Nekünk itt a szoci táborban ez elég furcsán hangzott: idáig a Szovjetuniót kellett annak tartani. De most Európa is fegyverkezik, s azt a béke hősies védelmének nevezi. Az energiaforrások ügyében pedig az oroszokat meg kell mindenféle (nem túl hatékony) szankcióval büntetni, nehogy legyen bevétel az orosz fegyverek gyártására. Az orosz kőolajra persze másutt is akad vevő, de azt már elfelejtették belekalkulálni a számításba. Az a lényeg, hogy a béke érdekében történik mindez, hurrá.
Vagy: kiderült, a Fidesz diktatúrát vezetett be, mivel kétharmados győzelmet aratott a senki által meg nem kérdőjelezett választásokon. Ezzel szemben egy bizonyos Ursula (és társai) vesszőfutása demokrácia, mivel őt az égvilágon senki sem választotta meg.
Ez az értelmezés a választópolgárok félrevezetésének egyik technológiája. Ez történik: ha egy ruhát egy csinos nő mutat be, akkor a ruha is csinos – és persze nekem is jól áll majd, ez a reklám üzenete. Akkor is, ha egyáltalán nem áll jól. „Csak” az történt, hogy egy pozitív tényezőt átvittünk valami véletlenszerű másra. A kettőnek semmi köze egymáshoz, de így sikerül a szimpátiát másra ruházni. Felületes módszer, de hatékony. Ezzel mérgezik, befolyásolják az emberek tudatát. Nem kizárólag az üzletben, a politikában is sikeresen használják. Hatékony módszer ez a felszínesség, közérthető az átlagfogyasztó számára. Sokan elhiszik, még teóriákat is gyártanak hozzá.
Valahogy így történik az átnevezés (vagy inkább a tények lesöprése az asztalról). Remek módszer, bárki nagyokos élhet vele, egyszerűen másként kell nevezni a valóságot (pirosnak a zöldet, növénynek a szalonnát stb.). Kiválóan használható eszköz ehhez a fogalmak rendszerezése és „megfelelő” használata. Vannak ugyanis pozitív fogalmak, és vannak negatív fogalmak, mindent/mindenkit annak értelmében kell beskatulyázni. A demokrácia, szabadság, európai egység, szolidaritás és hasonlók pozitív nyelvi fogalmak. A negatívak az agresszió, a nemzeti érdek (mert ellentmond az európai egységnek), a diktatúra, fasizmus – ilyenek.
Ezzel az a baj, hogy e fogalmakat nem fogalmazzák meg világosan, nincs egyértelmű tartalmuk, aki pedig használja, nem tudja, tulajdonképpen mit jelentenek, és önkényesen használja. Ezért könnyedén aggatják bárkire/bármire, akit/,amit épp meg akarnak szólni, netán megdicsérni, megfelelő jelzővel ellátni.
Vagyis a Fidesz azért diktatúra, mert kétharmad. Ezzel szemben a Tisza demokrácia, mert kétharmad. A te bajod, ha nem tudod megkülönböztetni, ezért igazságos, ha keményen megbüntetik (a Fideszt).
Ilyen értelemben a válogatott fenyegetőzés (ellehetetlenítés, elüldözés, börtön, akasztás, meg hasonlók) is igazságos és helyénvaló. Már csak azért is, mert a krumpli állati, a szalonna pedig növényi eredetű, hiszen sokan úgy gondolják. És persze ami drágább, az olcsóbb és jobb – de ha ezt nem tudod, tudatlan vagy, át kéne nevelni az európai egység és szolidaritás nevében, hogy azt gondold, amit a rád erőszakolt divat diktál. Ehhez olyan szerv is kell, amely majd arról gondoskodik, hogyan kell az energiaforrásokat (meg a migránsokat) egymás közt elosztani függetlenül attól, hogyan gazdálkodtál, és hogy tetszik-e az neked, vagy nem. Ez, mint tudjuk, a tücsök védelméről szól, aki a hangyával ellentétben átvigadta a nyarat, és nem gondolt a tél megszorításaira. Mert az a tücsök diszkriminálása, az pedig ellentétes az EU-s értékekkel. Azt is megtudjuk, mi a valódi igazság és igazságosság. Kit érdekel, hogy közben Európa minden téren lemarad (gazdaság, műszaki fejlődés, stb.), hiszen a fogalmak átértelmezésében világbajnok.
Ez minden, amit Európa a múltból tanult?
Ezt vette át Lenin elvtárstól, aki szerint tanulni, tanulni, tanulni kell? Épp ezt, a fogalmak átértelmezését, hogy hatékonyabban tudjunk önmagunknak hazudni? Meg azt, amit már Goebbels is tudott, hogy a gyakran ismételt hazugság igazsággá válik? Mert ugye a krumpli, ami köztudottan állati eredetű. Meg a szalonna, amely – most már szintén tudjuk – igazából növény. Pontosan úgy, miként Magyarországon a Fidesz rémuralma alatt semmi jó nem történt, és minden mutató szerint az EU-ban az utolsó helyre csúszott.
A paradicsom most jön. De hogy az milyen eredetű? Barna? Vörös? Még nem tudni, szabad-e sejteni.
Aich Péter/Felvidék.ma
