Olvashattuk, hogy Kaja Kallas uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nem tartotta alkalmasnak Gerhard Schröder egykori német kancellárt, hogy európai közvetítő legyen az ukrajnai háború lezárása ügyében.
Mindezt arra reagálva jelentette ki, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök lehetséges európai közvetítőként említette Schrödert, aki Kallas szerint orosz állami tulajdonú vállalatokat képviselő magas beosztású lobbista volt. Tény, hogy Schröder, miután a 2005-ös választási vereség után visszavonult a pártpolitikától, több orosz energetikai projektben (pl. Nord Stream) vállalt tanácsadói szerepet, ami miatt számos kritika érte, különösen az orosz–ukrán háború 2022-es kirobbanása után.
Mindez azonban meglehetősen hiteltelenül hangzik Kaja Kallas szájából, akit még észt kormányfőként le akartak mondatni, mivel kiderült, hogy férjének, Arvo Halliknak az ukrajnai háború kirobbanása után is voltak üzleti kapcsolatai Oroszországban.
Kallas tagadta ugyan, hogy valaha részt vállalt volna férje üzleteiben, ám bizonyíthatóan 350 ezer eurót adott neki kölcsön befektetési eszközökre. Az ügy azért is duzzadt botránnyá, mert Kallas az Oroszország elleni szankciók egyik leghangosabb szorgalmazója és a Kijevbe küldött fegyverszállítmányok egyik legfőbb szószólója.
Kallas ugyan elismerte férje részesedését a Stark Logistics szállítmányozó cégben, mely logisztikai szolgáltatásokat nyújtott Oroszországban, de azt állította, hogy a vállalat már nem üzletel orosz ügyfelekkel, a kapcsolat megszűnőben van. Hallik szerint a felesége nem ismerte részletesen az ő üzleti tevékenységeit, s egyúttal bejelentette, hogy megválik részesedésétől a cégben és távozik a vállalat pénzügyi igazgatói posztjáról.
Talán mondani sem kell, hogy Kallas nem mondott le, s időközben uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő lett.
Ebben az esetben tehát nem is az a fő kérdés, hogy Schröder alkalmas lenne-e a közvetítői szerepre, hanem az, hogy Kaja Kallasnak joga van-e ítéletet mondani felette, ha az ő családi kasszáját is lényegesen gazdagította a férje oroszországi üzletelése. Bár az tény, hogy az ilyen „apróságok” miatt Brüsszelben senkinek sincsenek lelkiismereti aggályai, Ursula von der Leyen is kivont karddal harcol az átláthatóságért, miközben a mai napig nem tud megnyugtató magyarázatot adni a Pfizergate-ügyről, azaz a 35 milliárd eurós vakcinabeszerzési szerződés előkészítésének részét képező sms-ekről…
NZS/Felvidék.ma
