Advent a várás, a várakozás ideje. Valamire várni mindig izgató feszültség. Az autósok várják a zöld jelet, a betegek várják a gyógyulást, az utazók várják a szerencsés érkezést. Akármiről is van szó, egy bizonyos, a mai ember vár! Feszültségben, vagy unalomban, reményben, vagy kétségbeesésben, előrenézve, vagy a jövőtől rettegve, visszatekintve, vagy kételkedve, vagy a jövőben bizakodva vár, de mindenképpen vár – osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel Mgr. Szalay Gyula egyházkarcsai esperes-plébános.
Ha már kétségbeesve, csalódottan már semmit sem vár is, akkor is legalább azt várja, hogy mindennek vége lesz egyszer! S mire vár igazán az ember? Szépségre…, gazdagságra, mely utat nyit az élethez? Hatalomra, amely mások felett jogot biztosít neki? Örömre, amely az életet megvidámítja? Szeretetre, amely magát önmaga fölé emeli? Tehát mindenre vár. Az advent az Úrjövetet jelenti, a Megváltó, a kis Jézus eljövetelét. Krisztus eljövetelét a lelkekben, a kegyelem révén’ – mondta az adventi koncert előtt az egyházkarcsai lelkiatya, aki e gondolatokkal nyitotta meg a koncertet Advent 3. vasárnapjának előestéjén. Ezen a hideg szombat estén sokan jöttek el, hogy átéljék ezen adventi koncert üzenetét, amely megerősítette bennünk a hitet Advent szent idejében. Mi is elmondhatjuk, hogy Keresztelő Szent János iskolájába járunk, és ő az, aki megtanít a buzgó imára, a hűséges meggyőződésre, az őszinte önismeretre. Ez az adventi koncert is hozzásegített bennünket, hogy kellőképpen fel tudjunk készülni Karácsonyra.
Felvidék Ma, Mgr. Juhász Ferenc
