A Magyar Szent Korona 1978. január 6-án, azaz 33 éve érkezett vissza Magyarországra. Budapesten, az Országházban az „amerikai népet” jelképező küldöttség, élén Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel ünnepélyesen visszaadta a „magyar népnek” – és nem az akkori rendszernek! – a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.
Több mint három évtized után tért haza a magyar állam önállóságának és függetlenségének ezeréves jelképe, a magyar nép legdrágább történelmi ereklyéje. A koronát és a koronázási ereklyéket a II. világháború idején, 1944 októberében a budai Várban elásták a koronaőrök. A balul sikerült kiugrási kísérlet után a hatalomra került Szálasi kiásatta és a koronára tette le esküjét. Az előrenyomuló szovjet csapatok elől a koronát Veszprémbe, Kőszegre, aztán Velembe szállították, majd 1945. március 27-én a koronaőrök Ausztriába menekítették. Előszöra Mürzzuschlag melletti volt császári vadászkastély óvóhelyére vitték, majd Mariazellen keresztül a Salzburgtól keletre fekvő Atterseebe, végül a szomszédos Mattseebe szállították. 1945 áprilisában „a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése” érdekében elhatározták, hogy a koronát elássák. Mattsee plébániájának falán magyar-német feliratú emléktábla hirdeti, hogy 1945-ben itt időzött néhány napig a magyar Szent Korona. A kincseket az Egyesült Államokba szállították, és letétként őrizték. Az őrzés helyét (Fort Knox) szigorú titokként kezelték.
Egy amerikai külügyi dokumentum 1946 májusában három lehetőséggel számolt:
– A koronát küldjük el a Szentszéknek védelmi megőrzésre. Ott addig maradjon, amíg biztonságosan visszaküldhető lesz Magyarországra. Vatikáni átirat szerint Mindszenty bíboros ezt a lépést javasolja.
– A koronát szállítsuk az Egyesült Államokba letétbe, vagy alkalmas időben való visszaküldés céljaira. A korona Amerikába szállítása végbemehet a magyar prímás hozzájárulásával vagy tudtával, de ez kedvezőtlen nyilvános visszahatást válthat ki.
– A koronát tartsuk katonai gyűjtőtelepünkön Németországban addig az időpontig, amikor majd biztonságosan visszaküldhető lesz Magyarországra.
Az amerikaiak csak 1953-ban szállították át a Szent Koronát egy hadihajón az Egyesült Államokba, méghozzá a legnagyobb titoktartás közepette. A Fort Knox nevű intézményben helyezték el, ahol az USA aranytartalékát őrizték, s amelyet egy teljes harckocsihadosztály védelmezett békeidőben is. Úgy tűnt, ezzel hosszú időre eldőlt a Szent Korona sorsa. 1953-ig a magyar állam háromszor is visszakérte, de nem kapta meg. Szerencsés Károly történész szerint elsősorban azért nem, mert az amerikaiak biztosak voltak benne, hogy akkor mindenképpen szovjet kézre kerülne az ereklye. Csehszlovákia pedig még 1946-ban állt elő egy indítvánnyal, mely szerint az ENSZ-múzeumban kellene tárolni a Szent Koronát, jó távol Budapesttől, mert az a történelmi, vagyis a Trianon előtti Magyarország szimbóluma.
Az MSZMP vezetése nem érezte ezt a fellazító jelleget. Kultuszminiszterként Pozsgay Imre felelt az ereklye hazahozataláért. Szerinte a párt vezetésében ülő emberek úgy vélték, hogy a Szent Korona visszaadása nem veszélyezteti a szocialista rendet, sőt a vezetés tekintélyét sem, s nem vezet semmiféle ellenzéki mozgolódáshoz. Sőt, tette hozzá Pozsgay Imre, sokan Kádár János politikai figurájának megerősödését, nemzetközi elfogadását és szerepének kiterjesztését látták az amerikai gesztusban. Éppen ezért semmiféle vita vagy ellenállás sem volt a korona hazahozatalával szemben a párt vezetésében. Volt viszont az amerikai magyarok körében. A többség, élén Mindszenty József bíborossal, ellenezte a Szent Korona hazahozatalát, ezt ugyanis a magyar szocializmus teljes elfogadásának tekintették. A kisebb tábor, amelyet elsősorban Nagy Ferenc és Varga Béla neve fémjelzett, a hazahozatal mellett volt.
Robert King, aki 1978-ban a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsában dolgozott a közép-európai ügyek igazgatójaként, elmondta, hogy Jimmy Carter elnök megválasztása után az Egyesült Államokban nagy vitát váltott ki a döntés a Szent Korona visszaadásáról. King szerint Washington úgy ítélte meg, hogy Kádár János sokat tett az 1956-os események elfeledtetésére, javult a magyarok élete. Amerikai részről felmerült, hogy a korona visszaadása esetleg erősíti a szovjetellenes magyar nacionalizmust. Washington azonban nem akarta legitimálni a kommunista kormányt, ezért feltételeket szabott. Budapesttel titokban tudatták, csak akkor lehet szó a Szent Korona visszaadásról, ha Kádár János pártvezető nem lesz jelen az ünnepségeken, a koronát nem a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek adják vissza, és a koronázási ékszereket nyilvánosan kiállítják.
Az előkészítő tárgyalások eredményeként egy magyar szakértői csoport (művészettörténész, restaurátor, és mások) 1977 decemberében kiutazhatott az USA-ba, Fort Knoxba. Ők voltak felelősek a korona szakmai átvételéért. A Ferihegyi repülőtéren a nemzeti ereklyéket és az amerikai delegáció tagjait 1978. január 6-án magas szintű fogadásban részesítették és az inszigniákat parlamentbe szállították. Az ereklyét egy különleges, államfőknek kijáró konvoj – benne számos rendőrségi autóval és rendőrségi motorossal – szállította be a repülőtérről. Direkt erre az eseményre készítettek fel egy Robur típusú, zárt szekrényű teherautót, amelyet nemcsak erős páncélzattal láttak el, de fénylő mélyzöld festést is kapott, az oldalán pedig a magyar címer díszelgett. Persze nem a koronás címer, hanem a Népköztársaság kerek, kalászos címere. Pozsgay Imre szerint itthon már lezajlott egy előzetes vita arról, hol helyezzék el az ereklyét. Mindenképpen ki kellett elégíteni azt az amerikai feltételt, hogy a koronát a nagy nyilvánosság bármikor megtekinthesse, így először a Várban levő Budapest Múzeum jött szóba. A tervet azonban ejtették, így került végül a Nemzeti Múzeumba. Budapesten, az Országházban „az amerikai nép képviseletében” Cyrus Vance külügyminiszter adta vissza a magyar államiságot jelképező Szent Koronát és vele együtt a koronázási jelvényeket a magyar népnek. Az MSZMP főtitkára, Kádár János amerikai kérésre távol maradt az eseménytől.
A magyar emigráció egy része erélyesen tiltakozott, míg mások helyeselték a döntést, mondván, a korona nem a rendszeré, hanem a nemzeté. Az Országházban ünnepélyes külsőségek között vették át a történelmi ereklyéket. A Szent Koronát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el, ahonnan az 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került.
A Szent Korona átadásának napján, 1978. január 6-án is Liszt Ferenc miséje hangzott fel a Mátyás-templomban, amely kiváltotta az egyházakat akkoriban felügyelő Állami Egyházügyi Hivatal nemtetszését, a ceremóniát azonban végül engedélyezték. Magyarországon a Szent Korona hazahozatala nem várt hatással járt. 1978-1979-ben egymillió látogatója volt a „múzeumi tárgy”-ként elkönyvelt és kiállított koronának a Nemzeti Múzeumban. Az akkor készült és nyilvánosságra akkor nagyon korlátozottan jutott közvélemény kutatás szerint, a magyaroknak a túlnyomó többsége már akkor sem múzeumban szerette volna látni a koronát.
A Szent Korona igazi rehabilitációjára egészen 1990-ig kellett várni. Ekkor született meg ugyanis a címertörvény. A honatyák egy része, főként az SZDSZ képviselői, azt szerették volna, ha a Kádár-rendszerben alkotott koszorús-kalászos címert a korona nélküli Kossuth-címer váltja fel. Ekkor indították az SZDSZ-esek emlékezetes micisapka-kampányukat. A törvényhozók nagyobbik része azonban az úgynevezett koronás címerre szavazott.
Ezzel azonban még nem került vissza a Szent Korona jogos rangjába. Akkor lesz teljes a rehabilitációja, ha az új magyar Alkotmány ismét a Szent Korona-tanra épül. Úgy, ahogyan régen volt.
A történelmi áttekintést több forrásanyag segítségével összeállította: Karaffa Attila
Sinkovics Ferenc: A Szent Korona harminc éve
Szabó Csaba: Az „elveszett” magyar Szent Korona hazatérése 1978-ban
Felvidék Ma
