A Týždeň hetilap beszélgetést közölt a komáromi Palatinus polgári társulás elnökével, Litomericzky Nándor építésszel, akit többek közt a radikalizmusról és a nagyvonalúságról, valamint a napjainkban oly sokat emlegetett állampolgárságról kérdezett. Az interjút alább teljes terjedelmében olvashatják.
Kérelmezi a magyar állampolgárságot?
– Komolyan fontolgatom…
Annak a veszélye mellett is, hogy elveszíti a szlovákot?
– Minek nekem a szlovák állampolgárság?
Mert itt él.
– Itt dolgozom, itt fizetem a járulékokat, európai egyezmény van arról, hogy innen fogom kapni a nyugdíjamat. Semmit sem veszítek, ha elveszik az állampolgárságomat.
Minek veszi fel akkor a magyart?
– Ha kényszerítenek, hogy válasszak, akkor a magyart választom. Mert közelebb áll a szívemhez. Semmi kifogásom egyébként a szlovák állampolgárság ellen, jól érzem itt magam. A kettős állampolgárok nem jelentenek veszélyt Szlovákia számára, békeszerető emberek, itt dolgoznak és itt élnek. Ellenkezőleg, az ország veszíthet azon, ha elmennek innen, főleg a fiatalabbak.
Ismer olyan embereket, akik Önhöz hasonlóan vélekednek?
– Sokat, sőt még szlovákokat is, csak ezt nem mondják meg Önöknek – félnek. Nagyon méltatlan, amikor a parlament arról tárgyal, hogy valaki használhatja-e az anyanyelvét, ha a településen öt vagy húsz százaléknyi kisebbségi él. A szlovák politikából hiányzik a nagyvonalúság.
Orbántól sem volt túl nagyvonalú, hogy ezt a témát egyoldalúan, egy hónappal a szlovákiai parlamenti választások előtt nyitotta meg, mintha csak tudatosan Fico kezére játszott volna.
– Erről a témáról már 20 éve beszélnek.
Ha Fico ellentörvénye hosszabb ideig érvényben maradna, hány szlovákiai polgár kérné Ön szerint a magyar állampolgárságot?
– A magyarok tíz százaléka.
És ha liberálisabb törvény lenne életben?
– Mintegy kétszázezren. Tudja, ha állandóan olyan butaságokkal próbálnak nyomást gyakorolni ránk, mint pl. a tankönyvek körüli viszály, akkor sokakat ez elkedvetlenít – és Magyarországra települnek. A szlovák politika keményen dolgozik azon, hogy ez így is legyen. Radičová kormánya egy kicsit ugyan enyhébb, mint Ficóé volt, a magyarokkal kapcsolatos kérdésekben azonban egységesek, csak néhány ember, például az OKS-ből gondolkodik másképpen, európaiabban.
Az MKP vagy a Most-Híd áll Önhöz közelebb?
– MKP-szavazó vagyok. Ez azonban nem jelenti, hogy elítélem a másik utat. A szlovákok és a magyarok együttműködése, amelyet szorgalmaznak, jó dolog lenne, csak azt kiegyezésnek kellene megelőznie. Le kellene ülni és nyíltan megmondani, mit akarnak a magyarok ahhoz, hogy jól érezzék itt magukat. Ez a többségi nemzet nagyvonalúságáról szól, arról, hogy bele tudják-e élni magukat az itteni magyarok helyzetébe. Nem is olyan régen a szlovákok megélhették ezt a csehek viszonylatában, amikor kisebbrendűnek érezték magukat. Talán csak le kellene porolni ezeket a tapasztalatokat.
Mit tehetnének a másik oldalon a kisebbségi magyarok, hogy javuljon az együttélés?
– Évről évre csökken a lélekszámunk. Lehet, hogy száz év múlva nem lesz itt semmilyen magyar.
Mint a társulás elnöke tavalyelőtt meghívta Komáromba a Szent István-szobor leleplezésére az akkori magyar köztársasági elnököt, Sólyom Lászlót. Óriási konfliktushelyzetet gerjesztett ezzel, szándékosan?
– Nem provokálni akartunk. Azért hívtuk meg Sólyom urat, hogy ünnepi beszédet tartson, ez minden. És nem voltuk hajlandók figyelembe venni azt a feltételt, hogy Gašparovič elnök urat is meg kell hívnunk. Ehhez a Palatinus társulásnak joga van.
Zavarja Önt, ha a szlovákok azt gondolják Önről, hogy egy radikális magyar?
– Úgy gondolom, hogy az akkori Fico-kormány teljes szépségében mutatkozott be, mindenki láthatta a nagyvilágban, milyen a szlovák politika színvonala.
Tetszik Önnek a Cirill-Metód szoborcsoport a komáromi körforgalomban?
– Méltatlannak tartom, ez a legrosszabb hely, ahol csak lehet. Hogy tartanak meg ott egy ünnepséget? Cirill és Metód úgy néznek ott ki, mint a rendőrök…
Hol érzi magát otthon?
– Érzelmileg az egész volt monarchia területéhez kötődöm – otthon érzem magam Szlovákiában, Krakkóban és Erdélyben is. Vannak elméletek, amelyek szerint Közép-Európa genetikailag egy nemzet, csak különböző nyelveken beszélünk. Én a monarchia híve vagyok. Őseim egyik ága Pozsonyból származik, egy másik meg a Vajdaságból. Eredetileg Csehországból származunk, a 17. századig a családunk Prágában élt. A nagyapám a szerbiai Szabadkán született, otthon németül beszéltek.
(týždeň, ab mh), ford. DE, Felvidék Ma
