Szent György napja a leghíresebb jeles napok közé tartozik, rendkívül sok népi hiedelem, szokás, mondóka és jóslat kapcsolódik hozzá.
A néphit innen számítja az igazi tavasz kezdetét, a jó idő állandósulását. Régen ekkor hajtották ki a jószágot a mezőre, addig a ház körüli istállókban teleltek át. Valamikor ezen a napon szegődtek el a pásztorok, béresek új helyre. Az állattartással kapcsolatos mágikus szokásoknak a gyökere az ókori pásztorünnepben gyökerezik. Egyes vidékeken megfüstölték az állatokat, hogy ne kószáljanak el, és elhárítsák róluk a gonosz rontását. Az ajtókra, kerítésekre zöld lombú vagy tüskés ágakat akasztottak, hogy a boszorkányokat távol tartsák.
E napon veszi kezdetét a legeltetés, s a kalászosok mellett a legfontosabb élelmiszernövényeknek, a babnak, kukoricának, krumplinak a vetése.
A rendek hagyományosan ezen a napon ültek össze törvénykezni. Az egyszerű emberek számára azonban Sárkányölő Szent György napja lehetőséget adott arra, hogy az őket körülvevő gonosz erőktől megszabaduljanak.
Igen jelentős ünnep volt; olyan szerepet töltött be a magyar néphitben, mint május elseje nyugati szomszédainknál. Ez volt a tavaszi gonoszjáró nap, mikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak.
Ilyenkor tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. A régi boszorkányperekben állandóan felbukkan Szent György napja, mint olyan időpont, amikor a boszorkányoknak különösen nagy a hatalmuk. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban azt mondogatták: „szedem, szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.
A György név jelentése geos, azaz föld és az orge, azaz művelni szavakból származik, olyasvalaki, aki a földet, azaz saját testét műveli.
Ki volt a Sárkányölő Szent György?
Megközelítőleg 270-ben született előkelő családból. Római katonaként hamar magas pozícióba került. Amikor azonban Diocletianus császár elkezdte üldözni a keresztényeket, ő a császár ellen fordult. Börtönbe vetették, megkínozták, majd 303. április 24-én kivégezték.
Mind a keleti, mind a nyugati keresztény egyház vértanúként és szentként tiszteli. A leghíresebb katonai szentek egyike.
A legenda szerint legyőzött egy sárkányt, ezért a festményeken, szobrokon, pénzérméken így ábrázolják: egy lovon ülő szép ifjú páncélos vitéz a dárdájával éppen megöli a sárkányt. A hit lovagja legyőzi a gonoszt, ezt szimbolizálja a legenda.
Szent György több országnak is védőszentje, így például Angliának és Görögországnak is. A Szent György-kereszt (fehér alapon piros kereszt) rajta van az angol zászlón is. Angliában nagyszabású ünnepségeket tartanak ezen a napon.
Felvidék-szerte is több település templomának védőszentje, számtalan katolikus templom oltárán találkozunk Szent György-ábrázolásokkal.
Sárkányölő Szent György több lovagrend patrónusa, így a magyar alapítású Szent György Lovagrendé is. Évszázadokon át a lovagok, fegyverkovácsok, lovas katonák, vándorlegények pártfogója volt, manapság pedig még a cserkészeké és a rendőröké is. Számos község, hegy, templom kapta róla a nevét az utókor tisztelete jeléül.
(jelesnapok.oszk.hu/hungarotheka.hu)