A ma 1330 lelket számláló nagykürtösi járásbeli Zsély a trianoni békeszerződésig Nógrád vármegyéhez tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 920 lakosából 890 magyar, 29 szlovák volt. 2001-ben 1307 lakosa közül 1001 vallotta magát szlováknak, 287 magyarnak.
A tíz évvel későbbi összeírás adatai szerint több mint százzal csökkent a magyarok részaránya, ami nagyarányú asszimilációra utal. Bár a valóságban a lakosok fele, főleg az ötvenesek, hatvanasok vagy a még idősebbek leginkább magyarul beszélnek, de nagy részük szlovák nemzetiségűnek vallotta, vallja magát. Itt töltötte gyermek- és időskorát Zs. Nagy Lajos író, költő, aki méltán öregbítette Zsély hírnevét.
Korábbi hírnevét viszont a községhez tartozó Sósárfürdőnek köszönheti, amely a múlt század elején erőteljes fejlődésnek indult. Ekkorra a tágabb környéknek is népszerű pihenő- és mulatóhelyévé vált. A korabeli képeslapok szerint a fürdővendégeket 20 férőhelyes szállás várta itt, a gondozott parkban élvezhették a pihenést, sétautak, padok és egy tekepálya is volt. A parkbeli étteremben cigányzene szólt. A fürdőszezon május elsejétől szeptember végéig tartott.
Az itteni, kezdetben kettő, majd négy ásványvizes forrás vizét használták ivóvízként, mozgásszervi, idegrendszeri, emésztési és ízületi betegségek kezelésére. A gyógyvizű forrásokat már az itt itt élő avarok is ismerték. Érdemes idézni Mocsáry Antalt, aki a Nógrád vármegye 1826-os történeti és földrajzi leírásában megemlíti a zsélyi savanyúvízforrást.
„Noha Nógrád megyében, nevezetesen a Füleki, Losonci, Balassagyarmati, Szécsényi járásokban igen sok savanyúvízforrás van, amelyek a palócok által csevicének, feljebb pedig tót nyelven „medokis“-nek neveztetnek. Mégis oly hatalmas és rendkívüli gyógyerejű ásványvízzel ritkán bővelkedik egy kerület, mint aminő Zsély szomszédságában, úgynevezett Sósár pusztán létezik. /…/ Felette nevezetes azon különös tünemény, hogy alig 120 öl hosszaságban három nyitott forrás, vagyis kút vagyon. /…/ Ezen fürdőhelység /…/ néhány évvel ezelőtt 8-10 vendégszobával és ugyanannyi fürdőhelyiséggel elláttatott ugyan, de még sok kívánnivalót hagy. Kár, hogy ez a természet becses adománya, mely valóban feltűnő értékekkel bír, itt éppen fel nem karoltatik, holott hasonhatású fürdők még külföldön is felette ritkák! Fájdalom, hogy a közömbösség még korunkban is oly nagy hatalom! Annyi leküzdhetetlen akadállyal bár.“
A sósári fürdő kádfürdőként működött. A Zichy család uradalmához tartozott, a XIX. század 30-as éveiben alapították és a fürdőben 3 kutat létesítettek. A fürdő épülete mellett lévő forrást gránittal rakatták körbe, az ebből folyó vasoxidtartalmú savanyúvizet üvegekbe töltve távoli vidékekre is elszállították. A Nógrád vármegye történetével foglalkozó kiadványban többek közt ez olvasható:
„Kár, hogy az ily erős hatású és bő tartalmú gyógyfürdőhely kellőbben nem pártoltatik, mely/hez/ hason/lóan/ hatásos alig vagyon több az országban. A fürdőket csak mesterségesen melegített módon lehet langyítani, és az orvos rendelete szerint kevertetik a mindenkori fürdőkádba a kellő gyógyvíz mennyisége. Igaz, hogy nagyon primitív állapotban vagyon e fürdfőhelynek felszerelése, és kár az uradalom részéről is, ha már hosszabb időre bérbe adni nem akarja, hogy erre több gondot nem fordít! Orvosok erősebbnek állítják ezen forrást, mint ugyanolyat, mely Hall/ban/, Felső-Ausztriában létezik.“
A 19. század első felére tehető az akkori fürdőhelyeken az Anna-bálok szervezése, amelyek a fürdési idény csúcspontját jelentették. Ebben a sósári fürdő vezetése sem akart lemaradni, és a fürdőhely rekonstrukciója alkalmából, 1880. július 25-én tartották itt az első Anna-bált. Levéltári dokumentumok, például nyomtatott meghívók bizonyítják, hogy a későbbi években is folytatódtak, mégpedig jeles vendégek részvételével a sósári Anna-bálok egészen a múlt század 30-as éveinek közepéig. Számos esetben színielőadásokat is tartottak a fürdő szabadtéri színpadán.
A második világháború évei alatt észrevehetően romlott a fürdőhely állapota, nem korszerűsítették, elhanyagolták. 1947-ben konfiskálták a fürdőt, 1950-ben a dolgozók üdülőközpontjává vált. A szocializmus időszakában először pionírtáborként működött, később a besztercebányai autóközlekedési vállalatot szolgálta oktatóközpontként. A 80-as években hidrogeológiai vizsgálatokat végeztek itt, 1985-ben tervezetet is kidolgoztak a fürdőhely felújítására, de végül semmi sem valósult meg a tervekből, teljesen elárvult, benőtte a gyom, a szép parkerdőt pedig sűrű bozót csúfította el.
Annak idején gyakran járt át ide a közeli Szklabonyáról Mikszáth Kálmán is. Az „elhagyatottság Mekkája“ – így jellemezte Sósárt 1873 júliusában a Nógrádi Lapokban. Sajnos a későbbi évek, évtizedek sem hoztak érdemi változást a fürdőhely életében, és tovább tartott az elhagyatottság a rendszerváltás követően is egészen 2016-ig. A lelkes lokálpatriótát, a zsélyi Kuris Pált régóta foglalkoztatta a gondolat, miként lehetne újjáéleszteni Sósárt.
Első lépésként a hozzá hasonlóan gondolkodó barátaival létrehozták a Sósári Források Polgári Társulást, melynek tagjai az elmúlt 2-3 évben rengeteget dolgoztak az egykori fürdőhely területének kitisztításán, renoválták a vízforrásokat, visszaállították a sétányok egy részét, padok, asztalok és faragott díszítőelemek kerültek a parkba. Folynak az előkészületek a tönkrement szabadtéri színpad felújítására, hogy a jövőben nagyszabású kulturális rendezvényeknek is helyet tudjanak adni.
Csak az elismerés hangján lehet szólni a zsélyi polgárok lelkes kis csoportjának önzetlen munkájáról, amellyel mára a régi Sósárra emlékeztető, ligetes, kellemes klímájú pihenő- és kirándulóhelyet létesítettek a volt Sósárfürdő helyén, ahol az elmúlt időszakban kisebb rendezvényekkel is felhívták magukra a helyiek és környékbeliek figyelmét.
