Teljes mértékben egyetértek Bodzsár Gyula Emléktábla-állítás mellékzöngékkel című írásával, amely nemrég jelent meg honlapunkon. Értem a szerző berzenkedését, s jogos a felháborodása is. Két olyan emléktáblát is említ, melyek megszövegezésébe szerinte furcsaságok csúsztak be; a táblára vésett szöveg nem éppen etikus.
Az utóbbi táblát Ipolyságon leplezték le nemrégiben, s ezt írja egyebek közt a szerző: „Őszinte elismerésem a táblaállítás ötletadójának és kivitelezőjének, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körnek, hogy a holokauszt 75. évfordulóján emléktáblát állítottak az Ipolyságon zsidó családban született Böhm Aranka orvos tiszteletére. Tényleg nem kívánok ünneprontó lenni, de, mit mondjak, nem a legszerencsésebb volt a tábla megszövegezése. Íme a szöveg:
„Na pamiatku
Karinthyová MUDr. Aranka Böhm
/1893 Šahy – 1944 Auschwitz/
MUDr. Karinthyné Böhm Aranka
/1893 Ipolyság – 1944 Auschwitz/
emlékére
KPHMaG – HMGBK”
Hát igen! Karinthy, ha élne, bizonyára nagyokat kacagna, vagy épp felháborodásának adna ő is hangot, hogy „MUDr. Aranka Böhmöt”, azaz feleségét a szülővárosban még „ovázzák is”. De talán az orvosi foglalkozásra utaló titulusok felírásának módját is furcsának tartaná. Aztán a szlovák szövegben szerintem még további hiba is akad. Ha már a szövegezés úgy kezdődik, hogy „Na pamiatku”, akkor talán az azt követő névalaknak birtokos esetbe kellene kerülnie, tehát helyesen: Karinthyovej”. Ahogy a magyar szövegben is ott a birtokos személyjel: Katrinthyné Böhm Aranka emlékére”.
Pongrácz Elemér emléktáblája az ipolysági Honti Múzeum falán (Fotó: Csáky Károly)
Nem tudom, ki volt a szövegező, illetve a szöveg lektora, de az biztos, hogy ezt a változatot így nem lett volna szabad jóváhagyni. Egyébként magam is kifogásoltam már a szaporodó emléktáblák pontatlanságait egyik jegyzetemben, ahol az alábbiakat írtam: „Aztán arról is szót kellene ejtenünk: a táblára került rövid szövegek és adatok megfelelnek-e a valóságnak s a magyar, a szlovák, az angol vagy a latin helyesírásnak, nyelvhelyességnek. Nem téves-e mondjuk a születési és elhalálozási dátum, jól írtuk-e szülöttünk, elődünk nevét; valóban az volt-e a szülőház, amit a táblával megjelöltünk. S hogy ne fordulhasson elő például a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc neve az idegen nyelvű szövegekben se tévesen: hol František II. Rákocinak, hol František II. Rákóczi (Ipolyság) avagy František Rákóczi II. (Kassa), Franciskus (Franciscus helyett) II. Rakoczi (Ipolyság) formában, tehát ennyire különbözőképp írva”.
De hogy vannak jobb példák Ipolyságon is a táblaállítások változataira, azt ékesen bizonyítják a volt neológ zsinagóga udvarán található emlékfalon az utóbbi években leleplezett emléktáblák szövegei, illetve a jeles személyiségek nevének tisztességes írásmódjai.
Így került oda Zanoletti József neve, aki az első csehszlovák köztársaság ideje alatt volt Ipolyság városbírója; az Osztrák-Magyar Monarchiában élt dr. Kovács Sebestény Endre kórházalapító főorvos neve; az ugyancsak zsidó származású Winter Sándor pöstyéni fürdőalapító neve; Szokolyi Alajos olimpikon neve, akit a szlovákok is magukénak tartanak; vagy Pongrácz Lajos volt alispáné, akinek a szülőfalujában, Felsőtúron nemrég leleplezett tábláján is csak magyar formában olvasható a neve.
Kubinyi Ferenc kóvári emléktáblája (Fotó: Csáky Károly)
Néhány éve jómagam is részt vettem a fentiekhez hasonló kezdeményezésekben, emléktábla-szövegezésekben Ipolyságon, de egyetlen táblán sem jelent meg a személynév szlovák változatban. Bizonyítéka ennek a Széchenyi István-, a Bartók Béla-, a Gyürky Antal-, a Pongrácz Elemér- és a Manga János-emléktábla. S ezek még mind a helyükön vannak, és senki nem kötött beléjük.
Bodzsár Gyula írásában is olvashatunk hasonló példákról: „Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az elmúlt évek, évtizedek során a Nagykürtösi járás számos vegyes lakosságú településén állítottak emléktáblát községük neves szülöttének, de egy esetben sem szerepel a szlovák nyelvű szövegben a keresztnév szlovák változatban.”
Ebben a régióban magam is ott voltam annak idején a táblaállításokon, s ugyancsak kivettem a részemet a táblákra került szövegek megfogalmazásából. S valóban egyiken sem szerepel földijeink becses neve szlovák változatban.
Akár a csábi születésű palóckutató, Szeder Fábián, a kóvári illetőségű történész, Kubinyi Ferenc, a Szelényből indult borászati szakíró, Gyürky Antal, vagy az ipolynyéki Pajor István író, ügyvéd, szabadságharcos család- vagy keresztnevét említsem.
