Kedves magyar testvéreim és polgártársaim! Mint az írás címe is utal rá, arra szeretnélek kérni benneteket, hogy a népszámlálás idején vállaljátok magyarságotokat, azt a magyarságot, amelyet egy ezer éves keresztény állam hagyott nektek és utódaitoknak jussul. Egy olyan állam, amelynek polgárai tudományokban, művészetekben és az élet egyéb területein is csak gazdagította az emberiséget.
Vegyetek példát azoktól a magyaroktól, akik immár több évtizede más országokban élnek szerte a világban, de megtartották magyarságukat és büszkék rá. Sőt nemcsak ők tartották meg e kincset, de gyermekeik is beszélik ezt a nyelvet, amely a világ legszebb nyelve. Éppen ezért kérlek benneteket, hogy ne tekintsetek rám úgy, mint egy magyarkodóra, aki ismét feltalálta a spanyolviaszt és igyekszik rátok erőltetni az akaratát. Mint tudjátok, írásaimban én ezt soha sem tettem, és mindig is a magyar ember józan ítélőképességére hagyatkoztam, aki tudja, hol a helye és mi a teendője. És ez akkor is igaz, ha most azokhoz a magyar testvéreimhez szólok, akik szűk hazánkban, Szlovákiában már megunták a kisebbségi sorsot, s úgy igyekeznek kiszabadulni a folytonos megaláztatások hálójából, hogy asszimilálódnak, azaz behódolnak annak reményében, hogy legalább gyermekeiknek így majd jobb lesz. Megértem őket, hiszen minden embernek csak egy élete van, és nem mindegy, azt hogyan élik meg. Mégis mint tollforgatónak kötelességem őket felvilágosítani, hogy a vegyes házasságokban élőknek sem lehet probléma, ha a magyar élettárs magyarnak vallja magát. Hiszen magyarnak született, vagy nem? Sőt kedvese sem kifogásolhatja ezt, hiszen társát kezdettől fogva szerette és szereti, függetlenül attól, hogy milyen a nemzetisége. Az ő szemében az ember volt a fontos, és jó lenne, ha az állam is így tenné a jövőben. Mert bűn vélt és megalapozatlan gyűlöletből mások rovására országot és nemzetet építeni. És ha igaz a mondás, hogy mindenki egyenlő Isten előtt, akkor ez a mondás Szlovákiára is vonatkozik.
Éljünk tehát jogainkkal, és vállaljuk magyarságunkat a népszámláláskor éppen úgy, mint az élet egyéb buktatóit követően elődeink is tették. Fogjunk össze, legyen közös akaratunk, és tartozzunk ismét egy közösséghez, amely egy jobb világot érdemel. Ha szavaimat meghallgatjátok, és rögzülnek is a fejekben, akkor ezt tettek is követik majd, és az én szavam nem lesz a pusztába kiáltott szó.
