Kétnapos heves vita után szerdán este elfogadta a szlovák parlament a kisebbségi nyelvek használatáról szóló jogszabály módosítását. Az eredeti beterjesztéssel szemben a szlovák képviselők kezdeményezésére a módosítás messze elmarad az EBESZ és az Európa Tanács ajánlásaitól, s döntő többségében a megítélt jogokat az állam sem anyagi támogatással, sem büntetőjogi szankciókkal nem garantálja.
Berényi József, a parlamenten kívüli Magyar Koalíció Pártja elnöke szerint „fogatlan törvény született, amelynek érvényesítéséhez az állami és önkormányzati szervek nagyfokú empátiájára lenne szükség, ami Szlovákiában a leginkább hiányzik”.
A kisebbségi nyelvhasználat küszöbét a törvény ugyan húszról tizenöt százalékra csökkentette, de a kereszténydemokraták és a liberálisok javaslata alapján ez csak akkor lép érvénybe, ha egy-egy településen két egymást követő népszámlálás mutatja ki a kisebbségek ilyen részarányát, azaz a jogszabálynak ez a kitétele legfeljebb 2022. január elsején léphet életbe. A közigazgatási szerveknek addig csak azokon a településeken kell biztosítani a kétnyelvűséget, ahol arányuk eléri a húsz százalékot, de csak abban az esetben, ha ehhez megvannak a feltételek, tehát a hivatalban kommunikál valaki a kisebbség nyelvén. Amennyiben nem, a kisebbségekhez tartozó polgár tolmács segítségével intézheti ügyeit, a fordítói szolgáltatást viszont magának kell megfizetnie. A törvény nem teszi lehetővé még a kisebbség által többségben lakott településeken sem, hogy az önkormányzati vagy helyi államigazgatási posztok betöltésére kiírt pályázatokon egyes esetekben feltételül szabják a nyelvhasználatára egyébként jogosult kisebbség nyelvének ismeretét is. E helyett a törvény úgy fogalmaz: a helyi hivataloknak joguk van egy konkrét időpontot megszabni, amelynek tartamában a nemzeti kisebbséghez tartozó helyi lakosok anyanyelvükön intézhetnek ügyeket. E célra a hivatal olyan alkalmazottját is kijelölhetik, aki beszéli a kisebbség nyelvét. A korábbi szabályozáshoz képest ez visszalépés.
E szabályozás elsősorban azokat fogja hátrányosan érinteni, akik nemzeti kisebbségiként kisebbségben élnek településükön, s akiknek egyébként a legnagyobb szükségük lenne – anyanyelvük színvonalas megőrzése érdekében – arra, hogy törvény garantálja anyanyelvük tényleges hivatali használatának lehetőségét.
Jelentős előrelépés, hogy a kisebbséghez tartozó polgár az idei népszámlálási adatok ismeretében – a törvény szerint 2012. június 30-ától – igényelheti, hogy születési anyakönyvi kivonatát, házasságlevelét vagy a hozzátartozó halotti bizonyítványát kétnyelvűen állítsa ki a hivatal, szemben az eddigi gyakorlattal, amely szerint ezeket a dokumentumokat akkor is szlovákul kellett kiadni, ha eredetileg magyarul, tehát 1918 előtt készültek. Kérhetők majd kétnyelvű bizonylatok, igazolások, ilyen célokat szolgáló okiratok is.
A kisebbségi nyelvek használatát kötelező érvénnyel továbbra sem írja elő a törvény még olyan intézményekben sem, mint a kórházak, idősotthonok vagy gyermekotthonok. Beépült sajnos a kisebbségi nyelvhasználati törvénybe is a szlovák államnyelvtörvénynek az a rendelkezése, hogy az államigazgatási szerveknél, a helyi rendőrségnél, tűzoltóknál azonos, nem szlovák nemzetiségűek anyanyelvükön csak akkor beszélhetnek egymás közt vagy ügyfeleikkel, ha azzal a kommunikáció helyszínén tartózkodó összes jelenlévő egyetért. Ugyanez vonatkozik a baleset, katasztrófa- vagy életmentő beavatkozásuk során használható nyelvre is.
Fennmarad az a kötelezettség is, hogy a kisebbségi televíziós műsorok kizárólag szlovák feliratozással kerülhetnek adásba, ami többletköltségeket ró a műsorkészítőkre, rontja a hírműsorok aktualitását, ráadásul: a törvényi kötelesség teljesítéséhez nem rendel forrásokat. Elvben ez akár az esélyegyenlőséget, az azonos bánásmódot és a gazdasági verseny feltételeit is sértheti; ennek eldöntése alapos, szerteágazó jogi elemzést kíván.
S ha már a jogi elemzés szükségét említettük, azt is érdemes lenne megvizsgálni, a szlovák jogrendben hogyan érvényesülnek az individuális és a kollektív jogok, összevetve e téren az államalkotó szlovák nemzet jogállását – individuális és kollektív jogait – az államalkotói státussal nem rendelkező, nem szlovák nemzetiségű állampolgárokéval. Azt is érdemes lenne feltérképezni, az esetleges jogállási különbségekhez mit szól a nemzetközi jog.
Neszméri Sándor
