Ellentmondásos a szlovákiai önkormányzati törvény módosításának tervezete a Magyar Koalíció Pártja (MKP) szerint. Az okokról Őry Péter, az MKP önkormányzati alelnöke, Csallóközcsütörtök polgármestere nyilatkozott a Magyar Fórumnak.
Ennek a tervezetnek a megszületését széles körű szakmai egyeztetés előzte meg?
– Szó sincs róla! Az önkormányzati törvény módosításának tervezete — mely tárcaközi véleményezésen van — két lényeges pontot tartalmaz: a települések szétválásának lehetőségeit és azt, hogy ezzel kapcsolatban a kormányrendelet milyen formában jöjjön létre. Az egész kiindulópontja a zsihrai helyzet. Az önkormányzati választáson a 2/3-ban romák és 1/3-ban szlovákok által lakott településen egy roma származású lett a polgármester. A belügyminiszter is többször látogatást tett a faluban, és ígéretet tett, hogy elősegíti a nem roma lakosság „leszakadását”. Tehát etnikai alapú a törvény előkészítése, annak érdekében, hogy a település nem romák által lakott része leszakadhasson, ami végeredményben a lakosság szegregációjához vezethet. A törvényelőkészítési folyamatból kihagyták az önkormányzatokat, s azok ernyőszervezeteit. Senki nem szólított meg minket, annak érdekében sem, hogy megkérdezzék: vannak-e egyéb problémák, melyeket a módosításkor be lehetne nyújtani a törvényhozásba?
– Olvasom, hogy a települések szétválásának lehetőségére irányul a módosítás. Tudtommal itt látják önök az ellentmondásokat.
– A hatályos jogszabály szerint új település akkor jöhet létre, ha az legalább 3000 lakossal rendelkezik. Ezt helyben is hagyja a mostani módosítási tervezet, viszont kiegészítik a következő ponttal, mely értelmében amennyiben a település szervei – polgármester, önkormányzati képviselőtestület – nem tartják be a költségvetési törvényt vagy a „lakosság szükségleteit előnytelenül befolyásolja”, tehát az adott helység csőd közeli helyzetben, vagy kényszerfelügyelet alatt van, azaz rossz gazdasági mutatókkal rendelkezik, akkor a 3000-es számtól el lehet térni. Tehát, ha egy település jól gazdálkodik, akkor szükséges a megadott létszám. S tudni kell, hogy a 3000-es lakos feltétele a szétváláshoz olyan kategória, aminek szinte lehetetlenség megfelelni. Nagyon veszélyes dologról van szó, mert mindez azt sugallja, hogy amennyiben egy adott község szétválását szeretnék elérni a kis- és középtelepüléseken élők, azt a község csődbevitelével tudnák megoldani. Annak érdekében, hogy pl. egy, a szocializmusban erővel összetákolt városból újra kialakuljanak önkormányzati szinten a régi települések, előbb csődbe kell vinni magát a várost. Tehát ha egy település korrekt, precíz, átlátható gazdálkodást végez, akkor a szétválásra nincs sok esélye.
– Azt miért nem tartják jónak, hogy a települések szétválasztásával kapcsolatban a belügyminiszter döntsön?
– Mi azt nem tartjuk jónak, hogy a módosítással a belügyminiszter kezébe újabb jogkör kerül. A döntést az esetleges szétválásról kormányhatározat mondja ki. A jelenlegi jogszabály szerint a kormány a település beleegyezésével és az érintett kerületi hivatal állásfoglalása alapján dönt ilyen kérdésekben önálló rendelettel. A módosító tervezet értelmében a kormány döntésénél már nem az érintett kerületi hivatal álláspontja lenne a mérvadó, hanem a belügyminisztériumé. Tehát a belügyminiszter az, aki eldönti: zöld utat ad-e a település leválásához. Ha igen, akkor beviszi az ügyet a kormány elé. Ez a megoldás a belügyminisztérium részéről egy olyan újabb központosítási kísérlet, amely szűkíti az önkormányzatiság elvét.
– Egyszer azt nyilatkozta, hogy olyan személyek kezdeményezik az önkormányzati törvények módosítását, akik semmilyen közigazgatási tapasztalattal nem rendelkeznek, politikai múltjuk kizárólag a vállalkozásuk fejlesztésében merült ki. Ezt a kérdést hogyan látja a többi szlovákiai párt, illetve az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatban önök az egyedüliek, akik ilyen mérvű kritikát megfogalmaztak?
– Tudtommal egyedül a Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának kongresszusán hangoztak el komoly kritikák az önkormányzatok működését érintő jogszabályokkal és módosításaival kapcsolatban, de a sajtóban nagyon keveset foglalkoznak az önkormányzati szférával. Holott azt látni kell, hogy Szlovákiában tavaly mennyire durva lejáratókampány indult el az önkormányzatok és az önkormányzati rendszer ellen. Ezt ma már az önkormányzatokban dolgozó szakértők is elismerik.
– Kérem, mondjon néhány példát a lejáratókampányra.
– Az egyik a szociális biztosítási törvény módosítása, ami az önkormányzati választásokat követően komoly problémát okozott. A jogszabály értelmében azok a személyek, akik korkedvezményes nyugdíjasként mérettették meg magukat, a helyhatósági választások során önkormányzati képviselők lettek, nem jogosultak a képviselői juttatásukra, illetve amenynyiben ilyenben részesülnek, elvesztik nyugdíjukat. Azt tudni kell, hogy egy kis településen a havi képviselői honorárium kb. 10 euró. Ebből nem lehet megélni, s nyilvánvaló, hogy a 250-300 eurós nyugdíjról nem mondanak le. A törvény módosítása így megváltoztatta a választási eredményeket is azzal, hogy a képviselők kénytelenek voltak visszaadni mandátumukat. Az új képviselők megjelenésével sok esetben felborult az addigi településvezetési koalíció.
– Nem mondhat le senki sem a tiszteletdíjról?
– Erre nincs lehetőség, mert helyi rendeletben szabályozzák az önkormányzatok a képviselői juttatásokat. Eszerint vagy havonta, vagy ülésenként kapnak a képviselők tiszteletdíjat. Erről nem lehet lemondani.
Ezen kívül problémát jelent a képviselői létszám csökkentésének a javaslata. Van olyan kistelepülés, ahol összesen háromtagú a képviselőtestület, ha ezt a létszámot tovább akarjuk csökkenteni, akkor az igen abszurd helyzethez vezethet.
A képviselők létszámának csökkentése olyan tervezet volt, mely már a hatályos jogszabályok értelmében önkormányzati hatáskörben kivételezhető. A polgármesterek fizetését is csökkentették, a törvény július elsejétől hatályos, igaz ez az eredeti tervekhez képest jóval későbbi időpont, hiszen a köztársasági elnök a törvényt visszautalta a parlamentbe, ezért az időponttolódás.
Több önkormányzat olyan anyagi helyzetben van, hogy a polgármester minimálbérért dolgozik. Ezek a jogszabályi javaslatok mind az önkormányzatok lejáratása és ellehetetlenítése érdekében születtek, s nem azért, hogy valós problémákat oldanának meg. A bevételi adókról szóló törvény módosítása szintén csak a településeket döntheti csődbe. Ez idáig az önkormányzatok nem fizettek ingatlanadót, jövedelmi adót. Ez megszűnt. Egy példa: ha most az önkormányzat bérbe adja egy lakodalomra a kultúrházat, akkor a bérleti díj 20%-át köteles a központi költségvetésbe befizetni. Még abszurdabb helyzetet idézett elő az adózás a temetői rendtartásról szóló törvény viszonyában. Eszerint a sírhelyekre befizetett összeg tíz évre szól. A polgár tehát tíz évre előre befizeti a díjat az önkormányzatnál. Az önkormányzatnak ezután egyszerre az egész összeg 20%-át adó formájában be kell fizetnie a központi költségvetésbe. Tehát ha valaki befizeti idén az önkormányzatnál a sírhelyekre a díjat, az bevételnek minősül, s előre megadóztatják még a 2021-es évre is…Az önkormányzatnak viszont a fennmaradó pénzt a temető karbantartására kell fordítani tíz éven keresztül.
– Több önkormányzat van csődközeli állapotban?
– Az önkormányzatok az adóhivatalokon keresztül, az állami költségvetésből, az országon belüli fizikai személyek jövedelemadójának 70,3%-át kapják meg normatív juttatásként. Az önkormányzatok anyagi normatívája kizárólag erre az egy adónemre – pillérre épül. 2009-ben, amikor a válság felütötte a fejét, megnőtt a munkanélküliek száma, az iparosok visszaadták az engedélyüket, tehát így kevesebben adóztak, az önkormányzatok pedig folyamatosan csökkenő bevételhez jutnak. Ezt a helyzetet nem is próbálta sem a mostani, sem az előző kormány megoldani. Ma már ott tartunk, hogy több kistelepülésen a polgármester a zsebébe nyúl, saját maga ad pénzt arra, hogy az alapfeladatokat ellássa az adott önkormányzat.
Magyar Fórum, 2011. június 16., Medveczky Attila
