A Magyar Koalíció Pártja Közigazgatási Tanácsa alakuló ülésén megtárgyalta a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma által kidolgozott választási kódexet, az önkormányzati törvény módosításának javaslatát és az államigazgatás helyi szerveinek átalakítására kidolgozott elképzeléseket.
A tanács tagjai – polgármesterek, megyei és helyi képviselők, akiket az MKP járási elnökségei delegáltak a szakmai testületbe – sajnálatosnak tartják, hogy a belügyminisztérium a választási kódexben nem módosított az eddigi törvények alapfilozófiáján, figyelmen kívül hagyta többek között a regionalizmus elvét, s a demokrácia elmélyítése helyett a pártokráciát erősíti egyebek mellett azzal, hogy intézményesíteni tervezi a Központi Választási Bizottságot, amely egy hét évre megválasztott, kilenctagú testület lenne – s amelynek tagjait a jelenlegi parlamenti pártok jelölnék és választanák meg. A tanács tagjai elfogadhatatlannak tartják, hogy ez a testület kapna jogot betekinteni minden meglévő és 2020-ig alakuló párt finanszírozásába – a törvény 2013-ban lépne életbe – és szabhatna ki akár 100 000 eurós büntetést is a választásokon induló pártokra.
A közigazgatási tanács tagjai elutasítják az önkormányzati törvény módosítását, amely rendszeridegen azáltal, hogy egyetlen település – Zsigra (Žehra) – miatt alkotta meg a tárca, a célja pedig egyértelműen a roma lakosság szegregációjára irányul. Az MKP Közigazgatási Tanácsa határozottan tiltakozik az ilyen jellegű „gettótörvény” ellen, amely a romák felzárkóztatása és integrációja helyett kirekesztésükre irányul, ami veszélyes és ellenőrizhetetlen folyamatok kezdete lehet, beleértve az intolerancia, a kisebbségellenes közhangulat további erősödését Szlovákiában.
A közigazgatási tanács tagjai elfogadhatatlannak tartják, hogy a kormány úgy akar megtakarításokat eszközölni, hogy szolgáltatásai szinte elérhetetlenné válnak a polgárok számára. Cinikus megoldás, hogy bezárják vagy összevonják a körzeti, az adó- vagy kataszteri hivatalokat arra hivatkozva, hogy ilyen módon takarékosan bánnak az adófizető polgárok adóterheivel, miközben a polgárok „nyakába varrják” a 70-100 kilométeres távolságok leküzdésének nehézségeit és kiadásait, a sorbanállásokat, a hivatalnokok túlterheltségét, az ügyintézés lassúságát. Az MKP Közigazgatási Tanácsa mindezen belül külön figyelmeztet arra, hogy a leépítések ebben az esetben sem arányosak, a különböző hivatalok „ritkítása” kirívóan elsősorban Dél-Szlovákiát érinti. Az MKP Közigazgatási Tanácsa szükségesnek tartja, hogy erre a párt európai parlamenti képviselői az Európai Unió figyelmét is felhívják – tájékoztatta portálunkat Őry Péter, az MKP önkormányzati és közigazgatási alelnöke.
—
Törvény a választójog érvényesítésének feltételeiről – választási kódex
Általános észrevételek:
A választási kódex, amelyet a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma terjesztett tárcaközi egyeztetésre, kísérletet tesz arra, hogy egységesítse a választásokkal kapcsolatos feladatokat, a lebonyolításért felelős különböző szintű bizottságok jog- és feladatköreit, a választás szabályainak betartását, a választás elékészítését és lebonyolítást, az eredmények megállapítását és azok kihirdetésének a módját valamennyi választás és népszavazás kapcsán, tehát
– a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának megválasztása (parlamenti választás),
– az Európai Parlament szlovákiai képviselőinek megválasztása (európai parlamenti választás),
– a Szlovák Köztársaság elnökének megválasztása (köztársasági elnökválasztás),
– a területi önkormányzati szervek megválasztása (kerületi és helyhatósági választás),
valamint
– az államfő visszahívására kiírt népszavazás és
– az általános népszavazás (referendum) kapcsán.
Az előterjesztő szándéka jól érvényesül az előterjesztés első részében (amely az I. cikkely Első rész Első fejezet 1. §-ával kezdődik és a Kilencedik fejezet 42. §-ával ér véget), amely általános bevezetőnek tekinthető az egyes választásokhoz, ám a hatalmas 100 oldalas dokumentum, amely végül Kilenc részből, Ötvenöt fejezetből és 221 §-ból áll, több cikkelyt, mint az I-őt, már nem említ.
Ez a következetlenség jellemző az egész dokumentumra, s amennyiben elfogadjuk, hogy ez egy jogtechnikai hiba, akkor kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy az előterjesztésre leginkább ez a jellemző: az Első fejezet általános megállapításaihoz minden logikát nélkülözően tér vissza a további hét, tehát leszámítva a Kilencedik fejezetet valamennyi, attól függően, hogy az egyes részekkel – a már meglévő, egyenként élő, különböző választásokra megalkotott törvények miként foglalkoznak a kérdéssel. Különösen érvényes ez az egyes választásokra kialakítandó körzeti és helyi választási bizottságok, illetve az urnabizottságok jog- és feladatköreinek taglalása során, amikor is – például a helyi önkormányzati választások – Hetedik rész Negyvenhatodik fejezete esetében a helyi választási bizottsági tagok jelölésétől kezdve azok minimális számának meghatározásáig még az eskütétel szövegét is „átveszi” az előterjesztő az Első rész Negyedik fejezetéből, ugyanakkor a Hatodik rész – amely a kerületi önkormányzati testületek megválasztását szabályozza – Harmincnyolcadik fejezetében az urnabizottságok minimális számát sem említi meg az előterjesztő, nyilván hagyatkozik arra, hogy ez az általános részben, tehát az Első részben meg volt határozva.
Általános megjegyzésként kell kiemelni azt is, hogy bár olyan választási kódexet ígért a belügyminisztérium, amely egyszerűvé és átláthatóvá teszi ez egyes választások feltételeit és gyakorlatilag mindegyikre hasonló körülményeket teremt, a tárcaközi egyeztetésre bocsátott dokumentum a fejezetek szerint – tehát a különböző választástól vagy népszavazástól függően – az eddig tapasztalt különbözőségeket tartalmazza, sokszor logikátlanul és megmagyarázhatatlanul, mint eddig is. Például mi indokolja azt, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába képviselőnek megválasztható az a szlovák állampolgár, aki betöltötte élete 21. évét (Második rész Tizedik fejezet 44.§-a), ugyanakkor a kerületi önkormányzat képviselője csak olyan személy lehet, aki már elmúlt 25 éves (Hatodik rész Harminchatodik fejezet 139.§-a) ?!
Tartalmi értékelés:
A választási kódex Első része több olyan változást tartalmaz, amely figyelemre méltó és állásfoglalást igényel. A legjelentősebbnek a Negyedik fejezet (Választási szervek) tekinthető, amelynek 13. §-a két alternatívában javasolja, hogy a Központi Választási Bizottság (a továbbiakban: KVB) kilenctagú, hét évre megválasztott intézményként végezné munkáját, amelyet a jelenlegi parlamenti pártok javaslata alapján választaná meg a Szlovák Köztársaság jelenlegi Nemzeti Tanácsa. Az előterjesztő szerint a KVB jog és hatáskörébe tartozik a választásokon induló pártok jelöltlistáinak véglegesítése, a gazdálkodásuk ellenőrzése — amely a választási kampányra fordítható pénzeszközökre, ajándékokra, támogatásokra és azok formáira, az e célra megkötött szerződések ellenőrzését is beleértve — (16.§) , valamint a kihágások és törvénysértések megállapítása és az értük kiróható büntetés kiszabása is (Kilencedik fejezet 41.§). Érdemes megemlékezni arról, hogy az előterjesztő belügyminisztérium a Negyedik fejezet 14.§-ával számos közszereplőt és államigazgatási funkcionáriust kizár annak lehetőségéből, hogy a KVB tagja lehessen, ellenben a rendőrség kötelekéből senkit, a titkosszolgálatokból is csak az igazgatót, ahogy az ügyészség részéről is csak a főügyészt, már a helyetteseit sem. Mindeközben elgondolkodtató tény az is, hogy míg a szlovák parlament például a főügyészválasztás titkosságát eltörölte, nyilvánossá tette sok egyéb személyi döntés mellett, a KVB-tagokat titkos szavazással javasolja megválasztani. Az előterjesztő szerint a KVB a 16. § szerint közelebbről meg nem határozott módon „irányítja” (usmerňuje) a településeket és a helyi államigazgatási szerveket, addig a 15. § szerint a belügyminisztériummal nem e törvény, hanem egy közelebbről meg nem határozott „külön egyezmény” (osobitná dohoda) alapján működik együtt.
Ugyanez a KVB szabja ki a büntetéseket a törvénysértésekért és a kihágásokért is, ami a választási kódex Kilencedik fejezetének 41. és 42. §-a tartalmaz. A szlovákiai magyarság szempontjából nem érdektelen, hogy a kódexnek ez a része kihágásért 1 000 euróig terjedő büntetéssel sújthatja például azt a polgárt, aki „kérte felvételét a választók jegyzékébe az unió másik tagállamában és egyben kérte felvételét a választók jegyzékébe a Szlovák Köztársaságban is” (42. § (1) bek. a) pont), azt az önkormányzatot pedig 100-tól 500 euróig büntetheti, amely „olyan személyt is feltüntet a választók jegyzékében, aki jogosulatlan a választásra”.
Az intézményesített KVB kizárhatja a választásokból azt a pártot, amely nem fizette be a választásokon való indulás feltételeként meghatározott 17 000 eurós letétet „időre”, a választásokon résztvevő pártokat pedig 1000-től 100 000 euró mértékben büntetheti meg, amennyiben a párt nem nyújt teljes betekintést a kampányra fordított összegről és annak eredetéről (41.§ (2). bek a) pont). A választási kódex csak a körzeti választási bizottságokba és az urnabizottságokba engedélyezi a választásokon induló pártoknak a bizottsági tag jelölését.
Az erős és a gazdag pártok jelentős előnyét garantálja a választási kódex Ötödik fejezetének 22. §-a (1) bekezdése, amely kimondja, hogy „a választási kampány azzal a nappal kezdődik, amikor a Szlovák Köztársaság Törvénytárában megjelenik a választások kihirdetése, s a választások megkezdése előtti napon ér véget”, miközben például a parlamenti választások kihirdetését a választási kódex Második rész Tizenhatodik Fejezete 59.§-ában a választásokat megelőző 110 napban határozza meg, azaz a kampány hivatalosan gyakorlatilag több mint három hónapig tart majd.
A szlovákiai magyarság, illetve a szlovák-magyar viszony szempontjából érdemes megjegyezni, hogy a választási kódex Második rész Tizedik fejezete 43.§-ában leszögezi. hogy „A Szlovák Köztársaság állampolgárának joga van választani a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába”, tehát a törvény a választójogot nem köti lakhelyhez, ennek megfelelően a csak külföldi lakhellyel rendelkező (s adott esetben más állampolgársággal is bíró) szlovák állampolgárok számára önálló választók jegyzékét hozza létre Tizenkettedik fejezet 47. §-ával. Ugyanez érvényes egyébként a köztársasági elnökválasztásra (Negyedik rész Huszonhatodik fejezet 103. §-a), azzal a feltétellel, hogy a választás napján Szlovákia területén tartózkodik (Harmincadik fejezet 113. § (3) bekezdés), sőt, ez utóbbi feltétellel még az európai parlamenti választásokba is bekapcsolódhatnak a szlovák állampolgárok (Harmadik rész Tizenkilencedik fejezet 76.§ (2) bekezdés) még akkor is, ha az Európai Unió tagországain kívül van a lakhelyük (esetleg ausztrál vagy éppen ukrajnai állampolgár).
Az Általános észrevételekben utaltunk arra, hogy az egyes választások gyakorlatilag kopírozzák az eddig kialakult választási formákat és rendszert, igazából egy jelentős és pozitív változást tartalmaz a kódex, nevezetesen Hatodik rész Negyvenkettedik fejezet 163. § (4) bekezdésében alternatívaként javasolja, hogy „Az önkormányzati kerület elnökévé az a jelült lett megválasztva, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta”, azaz megszűnne a kétfordulós elnökválasztás, amely azonban e pont második alternatívájaként szerepel a javaslatban.
Amennyiben elfogadjuk több neves politológus véleményét (Miroslav Kusý professzor, Michal Horský professzor), akik a kialakult helyzetet demokrácia helyett a pártokrácia jelzővel illeti, s éppen azért, mert a parlamenti választási rendszerben valamennyi jelölt alapvetően az egyes pártközpontoknak vannak alárendelve, illetve a pártközpontoktól függ kizárólag, indulhat-e a választáson, a legváratlanabb és legrosszabb a parlamenti választások rendszerének bebetonozása. Továbbra is egy választási körzet marad Szlovákia (Második rész Tizedik fejezet 45. §), annak ellenére, hogy több civil szervezet mellett a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetsége is szorgalmazta a regionalizmus erősítését több választási körzet kialakítására. Egyéni választási körzetek sem alakulhatnak, amit több polgárbarát, emberjogi civil szervezet szorgalmazott. Nem csökken a parlamentbe jutás küszöbe sem, holott sokan szorgalmazták ezt „tisztább megoldásként”, mint az, hogy a kis pártok a nagyok hátán „függetlenként” kerülnek a parlamentbe, majd saját pártjuk nevében politizálnak, tehát marad egy párt esetében az öt százalék, két- vagy háromtagú koalíció esetében a hét százalék, négy- vagy többtagú esetében a 10 százalék (Tizenhetedik fejezet 69. § (2) bekezdés a), b) és c) pont).
Őry Péter,
Az MKP közigazgatási alelnöke