Idén is sor került a felvidéki magyar kispapok, valamint Ďurás Márk kisgyarmati plébános jóvoltából a ministránstáborok megszervezésére immár 9. alkalommal. A helyszíne ezúttal Kisgyarmat volt. Ismét hagyományosan két turnusban, július 11-16. között a kicsiknek, július 25-30 között pedig a nagyobbaknak, értem ezalatt a szeptembertől 6. osztályba lépő gyerekeket. Volt még a ministránstáborhoz kapcsolódóan a két turnus közt leánytábor, amelyet tudomásom szerint tavalytól kezdeményezett Márk atya.
Én a második turnusban vettem részt, amelyen 42 résztvevő volt, az elsőn pedig 51. Az öt szervező kispap mellett volt két segédvezető is. A hétfő délutáni érkezés után- bár voltak, akik tévedésből már délelőtt ott voltak – először is szentmisével kezdtünk, 19 órakor a kisgyarmati, dombra épült Szent Márton templomban. Az evangélium után Mikus Csaba sárosfai kispap elmélkedését hallgattuk meg, melyből nekem az a gondolat maradt meg, amikor egy történetet mondott el egy hívő kisfiúról, akinek szívműtétre kellett mennie, és az operáló orvosának mindig mondogatta előtte, hogy ha felvágja a szívénél, ott találja majd Istent. Ezt az orvosa bosszantásként vette, de végül utána megtapasztalta a beavatkozás alkalmával, hogy a jóindulatú, szerény fiú szívében tényleg ott lakik Isten. Ennek hatására megtért, és megismerte Istent, mert még sohasem találkozott vele.
Másnap délelőtt a perbetei Nagy Péter kispap meghívására hozzánk érkezett Mervay Miklós professzor úr, aki a piliscsabai Pázmány Péter Hittudományi Főiskola tanára, akit elkísért felesége is. A tanár úr felkérésre a szülő-gyermek kapcsolatáról adott elő, elmondta, hogy szüleinket, ajándékaikat ne tekintsük természetesnek, épp ezért születésnapunkon ne csak magunkra gondoljunk, hanem mondjunk nekik köszönetet, hogy szeretetükből vagyunk a világon, s továbbá, hogy ha a mai anyagi világban bármi is, az egészség nem pénzért kapható. Feladatul kellett írnunk egy hálaadó és kérő imát szüleinkért, amely a pénteki szentségimádáson került felolvasásra. Délután volt bemelegítő métázás, ami a ministránstáborok elválaszthatatlan eleme. Az esti szentmise különleges volt, ugyanis latin nyelven lett bemutatva, Sztyahula László kéméndi plébános prédikált. Este kilenctől keresztúton vettünk részt. Kedd éjjel túráztunk egyet, kérdésekre válaszolva juthattunk a kihelyezett, kispapok által őrzött állomásokról egészen XXIV. János pápáig, aki előtt fejet hajtottunk, majd visszavonultunk csoportonként szálláshelyünkre, a kisgyarmati óvodába, úgyhogy elmondhatjuk, egy hétig nosztalgiázhattunk, hiszen „óvodába jártunk”, és ott aludtunk.
Szerdán délelőtt volt vetélkedő, délután a perbetei Balogh Károly atya előadását hallgattuk meg, amely a ministránsszolgálatról, vagyis Isten előtti szolgálatról szólt, ami egyúttal magával vonja az emberiség előtti szolgálatot, küldetést, felelősséget is. Délután métabajnokság, majd foci volt, este a szentmisén Nagy Péter kispap gondolatait hallgattuk meg.
Csütörtökön foglalkoztunk pólófestéssel, mivel idén nem készültek nyomtatott pólók a táborba. Az esti szentmisén Andruskó Gyula nagykéri kispap szólt hozzánk.
Pénteken ellátogatott közénk Nagy Péter atya, a komáromi Selye János Egyetem lelkésze, aki feladatul adta a csoportoknak kifejteni, mit is jelent számukra az Egyház, s ezt egy dobozon keresztül szemléltetni. Este a szentmisén részt vett Mahulányi József ipolysági vikárius atya, aki a szentbeszédében megemlékezett a szerdán elhunyt Baláž püspök atyára, és buzdított bennünket a kitartó ministránsszolgálatra. A misén jelen volt még az Ipolyszakállason tevékenykedő Szalay András atya is. Este volt fél tíztől egyórás szentségimádás, ami egyúttal a tábor utolsó programja is volt. Benne énekeltük a Laudate omnes gentes kezdetű éneket, majd Mészáros Dávid zsigárdi kispap harmóniumkíséretével az Áldott legyen az Isten kezdetű imát az Eucharisztia-felmutatás után.
Szombaton délelőtt fejeződött be a tábor. Mindenki nagyon jól érezte magát az egész héten át kitartó borongós, esős idő ellenére, amely mellett azért pár órára ki is sütött a nap, ám sajnos túrázásra nem volt alkalmas az idő. Azonban találtunk elfoglaltságot helyben is:énekelgettünk egyházi és más énekeket, játszottunk kérdezz-feleleket, Márk atya megismertetett, megtanított az általa kitalált és megalkotott Quo vadis-kártyákkal, amely segítségével fölelevenítettük Jézus korát, kártyáztunk…
Köszönet a kispapoknak a tábor idén is színvonalas megszervezéséért, az adakozó, jólelkű falubelieknek, az ízletes ételeket főző szakácsnéniknek és mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult a tábor remek lebonyolításához.
