A küszöbön álló húsvéti szertartások alkalmával a világ katolikus templomaiban a hívők egyebek mellett a zsidók megtéréséért is imádkozni fognak. Az évről-évre elhangzó fohásznak idén különös jelentőséget kölcsönöz az a rendelkezés, amelyet XVI. Benedek tavaly júliusban tett közzé, s melyben a pápa az eddiginél szélesebb körben engedélyezte a tridenti zsinat (1545-1563) nyomán egységesített 1962-es római misekönyv használatát. A szabályozás miatt azonnal aggodalmát fejezte ki a Simon Wiesenthal Központ – a latin nyelvű misében szereplő egyik, a zsidók megtéréséért mondott könyörgés ugyanis negatív összefüggésben említi a választott népet.
A régi szöveg szerint a katolikus templomokban nagypénteken a „pro perfidis iudaeis” fordulattal könyörögtek a zsidók megtéréséért; a perfidis latin kifejezés eredetileg hitetlent jelentett (abban az értelemben, hogy a zsidók nem hisznek Jézus Messiás-voltában), később azonban a jelentésmódosulások következtében a szót hitszegőnek, álnoknak, csalárdnak fordították. A jelzőt a hatvanas években XXIII. János pápa töröltette a nagypénteki liturgia szövegéből, a hetvenes évektől elterjedt és napjainkban is használt új könyörgés pedig kifejezett tisztelettel beszél a zsidókról.(1)
A 1970-es reform előtti római liturgia szerint mondott könyörgést XVI. Benedek pápa még tovább újította. A Szentszék államtitkársága közölte, hogy a nagypénteki liturgia „imádkozzunk a zsidókért is” fohászának szövegét a római, elterjedt misekönyvet használóknak is új szöveggel kell helyettesíteni.(2)
Riccardo Di Segni római főrabbi szerint azonban a XVI. Benedek pápa által átalakított könyörgés a lényegen nem változtatott, és akadályozza a zsidó-keresztény párbeszédet. A Vatikán viszont azt hangsúlyozza, hogy a zsidóságnak az idők végén történő megtérésére utaló szöveget megfelelő módon átformálták, és kivették a sértő kifejezéseket.
Abraham Foxman, az amerikai Anti-Defamation-League (Rágalmazás Elleni Liga) elnöke is nyílt levélben fordult a pápához, s kifogásolta: a könyörgés arra szólítja fel a zsidókat, hogy adják fel vallási önazonosságukat. Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke szerint ugyanakkor „sok minden közös a zsidó és keresztény vallásban: Ábrahám, a pátriárkák, Mózes, Jézus és anyja, Mária is zsidó volt. A különbség azonban az, hogy a keresztény hit szerint Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, Isten Fia. Ezt a különbséget nem titkolhatjuk el.” A bíboros hangsúlyozta: a szöveg nem erőszakos áttérítési szándékra utal, hiszen annak ajándékát kéri a zsidók számára Istentől, hogy ők is felismerhessék Jézusban a Messiást, akit régóta várnak.
A tridenti szöveggel kapcsolatos aggodalom azért is okafogyott, mert elenyésző azok száma, akik a szent háromnapon – nagycsütörtökön, nagypénteken és húsvét vigíliáján – ezt a rendkívüli szertartást alkalmazhatják, a könyörgést pedig ezentúl csak a Benedek pápa szerinti változattal mondhatják.
A katolikus egyházban is többen aggodalommal fogadták a tridenti liturgia engedélyezését – a pap- és püspökszentelés kivételével – minden szentség kiszolgáltatásánál. A pápát katolikus püspökök is bírálták, mondván, ezzel a lépéssel az egyház a múlt felé fordul, és teret enged a tradicionalistább és haladóbb szellemű hívek közötti megosztásnak. Az egyházfő levelet küldött a világ püspökeinek, melyben igyekezett megnyugtatni őket: nem akarja senkire sem rákényszeríteni a latin misét, de védi azok jogait, akik számára a régebbi misekönyv kedves. XVI. Benedek kijelentette: nincs két római rítus, hanem a tridentinek nevezett, illetve az új misekönyv az egyetlen római rítus két formája, és az egyik nem zárja ki a másikat.
A régi, latin nyelvű liturgiát ugyanakkor csak bizonyos megkötések mellett, szűkebb közösségekben alkalmazhatják. A pápa hangsúlyozta, hogy nem a megosztottságot, hanem ellenkezőleg: a „belső kiengesztelődést” kívánja előmozdítani a kétféle liturgiát tisztelők között.
A kérdést azért is kellett rendezni, mert számos országban voltak olyan püspökök, papok és hívek, akik szembefordultak a II. vatikáni zsinatot követő liturgikus rendelkezésekkel. Húsz éve nyílt szakadás állt be a régi és az új rítus hívei között, amikor a francia Marcel Lefebvre érsek pápai jóváhagyás nélkül szentelt püspököket – II. János Pál ezért, az egység helyreállításának reményében, még ugyanabban az évben engedélyezte a régi miserítust.
A tradicionalisták üdvözölték a latin nyelvű misézés visszatérését. Annál is nagyobb ennek a jelentősége, mivel ez a négyszáz évig használt misekönyv megújította az egyház istentiszteleti rendjét, s bárhová tévedt a katolikus hívő, ugyanazt a miseszöveget hallhatta. Sokan ma is azt vallják, hogy ez a forma jobban kifejezi számukra az eucharisztia iránti tiszteletüket. A katolikus anyaszentegyháztól elszakadt, tradicionalista Szent X. Pius Papi Közösség is örömmel látta, hogy az egyház újra rátalált liturgikus hagyományára. A társaságot 1969-ben Svájcban alapította Lefebvre azokkal, akik ellenezték a II. vatikáni zsinat liturgikus reformjait. Követőik főként Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban, az Egyesült Államokban és a latin-amerikai országokban élnek.
A pápa döntése Magyarországon nem hozott változást a szentmisék bemutatásában – az egyházközségekben az 1970-ben bevezetett köznyelvi liturgia marad az általános. Emellett a hagyományos liturgiához vonzódó, szervezett, stabil, vagyis nem alkalmilag összegyűlő közösségek alkalmazhatják a latin szöveget. Magyarországon eddig egyedül az esztergom-budapesti főegyházmegyében fordult elő, hogy hívek jóváhagyást kértek a tridenti liturgia alkalmazására. Erre Erdő Péter bíboros – havonkénti egyszeri alkalomra – meg is adta az engedélyt. A kérelmezők azonban nem tudták kihasználni az engedélyben foglalt rendszerességet, mert csupán évi egy-két alkalommal mutatott be régi rítusú szentmisét számukra egy lengyelországi pap a budapesti Jáki kápolnában.
(1) „A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk, Istenünk, Őt egyre jobban szeressék, és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget. Mindenható Örök Isten, Te ígéreteidet Ábrahámnak és utódaidnak adtad: hallgasd meg kegyesen egyházad könyörgését, hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére.”
(2) „Imádkozzunk a zsidókért is. A mi Urunk Istenünk világosítsa meg szívüket, hogy ismerjék el Jézus Krisztust, minden ember Üdvözítőjét. Mindenható, Örök Isten, Te, aki azt akarod, hogy minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság megismerésére, add meg kegyesen, hogy belépve egyházad népeinek teljességébe, egész Izrael üdvözöljön.”
HetiVálasz
