Életének 84. évében meghalt Gál Sándor József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, a felvidéki magyar irodalom és a magyar irodalmi élet kiemelkedő alkotója, szervezője, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte az akadémia szombaton az MTI-vel. Ízig-vérig közéleti gondolkodású és közéleti erkölcsű volta újságíróként éppúgy talált témát, feladatot magának, mind szépíróként, költőként, valamint riporterként, tudósítóként is – olvasható az MMA közleményében. Egészítsük ki még azzal a fontos adattal, hogy 1969-ben ott volt a kassai Thália megalapításánál…
A színház dramaturgja lett. Gál Sándor Smink nélkül című könyvében erről így ír:
„Ahogy ballagtam le az állomásról a szerkesztőség felé, a Manderla előtt Beke Sanyiba ütköztem. Ebben még nem volt semmi meglepő, ami mégis meglepetéssé tette számomra, azt Beke ott, Pozsony kellős közepén olyan természetességgel közölte, mintha ez volna a világ legegyszerűbb dolga.
– Jó, hogy találkoztunk! – mondta. – Már kerestelek a szerkesztőségben. Kassán új színházat alapítunk, dramaturg kell, rád gondoltam, ha vállalnád.
Így Beke!
…
Harmincöt év elmúltával feltehetően ez már anekdotaként hat, de pontosan így történt. S ami a dolgot még tovább fokozta: valóban felmentünk a Grandba – amely az időben a pozsonyi magyar értelmiség egyik találkozóhelye volt –, s mire a pincér kihozta a megrendelt feketekávét, én már a Vox Humana Színház dramaturgja voltam… Beke ugyanis elém tett az asztalra egy nevemre kitöltött szerződést, s én azt habozás nélkül aláírtam.
Ezzel az aláírással olyan szűk három esztendő következett, amelyet életem egyik legnehezebb, ugyanakkor legszebb időszeletének tartok.”
Igaz, a Vox Humana névből Thália lett. Gál Sándor itt vált drámaíróvá, A szürke ló című mesejátékát 1970. január 19-én mutatták be, a darab zenés változatát aztán 1999-ben. A pokol kapujában, avagy a legnagyobb törpe című színjátékát Beke Sándor rendezésében 2003-ban tűzte műsorára a kassai színház.
Gál Sándor azonban – bár csupán három évig volt dramaturg – mindig szoros kapcsolatban maradt a Tháliával. Kritikákat írt az előadásokról, követte a színház tevékenységét. Ám most már csak az égi páholyból figyelheti a kassai Tháliát.
