„Párisba tegnap beszökött az Ősz./Szent Mihály útján suhant nesztelen, /Kánikulában, halk lombok alatt/S találkozott velem” – írta Ady éppen 115 évvel ezelőtt, az őszhozó augusztus végen a Szajna partján. Párizsba azóta sok minden beszökött. Durván, hangosan, véresen, vagy éppen szellemi borzongást keltő beszédekkel, könyvekkel.
A 2015. évi Charlie Habdo elleni gyilkos terrortámadással. S mily’ különös, aki alaposan odafigyelt, észrevette: éppen e támadás napjaiban jelent meg Michel Houellebecq Alávetettség című könyve, ami 2022-re időzíti Franciaországban az iszlám félhold felszállását az Eiffel-toronyra. Jó fél évvel később, 2015 őszén berobbant a francia könyvpiacra, s ma már sok milliós példányban elfogyott világszerte a 2084 – a világ vége című könyv az algériai származású Boualem Sansal-tól, ami a címben megadott időre muszlim vallási világdiktatúra beköszöntését prognosztizálja. A sorban ott van a Notre-Dame 2019. évi felgyújtása, a 2016-ban mise közben megölt idős római katolikus pap elleni rémtett, 2021-ben újabb megrázó papgyilkossággal… Franciaországra ráborul a rettegés árnyéka? Ahogyan Sansal beszólt a jövőnek: elég, ha a félelem elterjed. Ennek számos jelét észleljük, nemcsak Párizsban, de sok helyen mai világunkban. El egészen Afganisztánig…
Quo vadis Párizs? Hova mégy Párizs? Tudod, honnan jöttél? Vagy már mindkettő homályba borul? Nem célom a félelemkeltés publicisztikájának dagasztása. Ellenkezőleg! Mindezt látva, eszembe jut Jézus Igéje: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot” (János 14,33). És Pál világos beszéde: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7).
Reformációi hónapra felhangolásként a lehangoló hírek és események közben a józanság lelkével szándékozom tudatosan felidézni a francia föld azon korszakát, a reformáció korát, amikor francia-francia, katolikus-hugenotta üldözés keserítette meg, borzolta százezrek életét, mégis születtek csodadolgok, nagy alkotások. Pontosan a hitújítás erős szellemi-lelki Szent Lélek-járásában. A pneumatikus ellenszélben! A reformáció korának világvezető francia építészetére, annak is hugenotta, protestáns világos, jellegzetes vonalakat, formákat teremtő kreativitására pillantunk vissza. A nagy hitbeli rendszerépítő Kálvin sorstársaként az építőművészet nagy reformátorára és több generációs alkotó családjára, a du CERCEAU-kra.
Hugenotta-kálvinista építészeti, építkező csodák
A hugenotta-kálvinista hit jellegzetességeiből két sajátosság alapozta a nagy építészeti iskolát jelentő hugenotta építészek történetét. E két sajátosság: a racionalitás és a szépérzék. Ezt mutatják a világos, áttetsző vonalak és ezek összhatása. A hugenotta építészek hitükkel, belső látásaikkal az anyagot Isten felé szárnyaltatták. A sok királyi és főúri kastély, templomépület, ami tervező szemük és lelkük, kezük nyomán megszületett, nemcsak látványnak volt gyönyörű, hanem mindennek használati értéke és funkciója is volt. A kastély védelmet és belső értékeket hordozó foglalat, vár is lett.
A templomépület belsejével és bensőségességével emelte az ég felé szálló imákat, tekinteteket. Valóban építészeti csodavilágot álmodtak és alkottak a hugenotta építészek. Miként Kálvin Keresztyén vallás rendszere című páratlan Institutio-ja is a racionalitás, a hit és a lelki igazság-szépség összefonódásának egyedi produktuma. A genfi reformátor kortársaként a du Cerceau építésdinasztia, I. Jacques Androuet du Cerceau, majd Baptiste Androuet de Cerceau maradandót alkotott Isten dicsőségre. A királyi háznak protestáns hitük ellenére elismert építészei és grafikusai lettek.
I. J. A. du Cerceau-ról méltatói úgy írnak, mint a több évszázadon át alkotó építészdinasztia briliáns megalapítójáról. 1546-ban hívják meg a királynő testvérének, a reformációt támogató Marguerite d´Angouleme építészének. Kezdetben felügyeli azokat az építkezéseket, amelyek Orléans-ban folynak. 1559-ben jelenik meg első szakkönyve, mely az építészet világirodalmának is egyik nyitánya lett, a Livre d´architecture, Az építészet könyve címmel.
Ebben a legkülönfélébb építészeti tervezéseket elemzi. Két év múlva, 1561-ben megjelenik a Second livre d´architecture, Az építészet második könyve, melyben az épületdíszítés módjait írja le és elemzi. Kálvin kortársaként ahhoz a nagy hugenotta nemzedékhez tartozott, amely sok kiváló dolgot adott a világnak és Franciaországnak.
Rendkívül körültekintő elme volt, értékalkotó és értékmentő. 1576-ban jelentette meg Franciaország legszebb épületei (Les Plus Excellents Bastiments de France) c. sorozatának első kötetét, három év múlva, 1579-ben a másodikat. A két kötetet a király édesanyjának, Medici Katalinnak ajánlotta. Ez a két kötet du Cerceau nevét messze hazája határain túl is ismertté és megbecsültté tette. 1578-ban kinevezést nyert a Louvre főépítésze rangra és a felelős állás betöltésére. Még arra is futotta alkotói éveinek a leszállóágában, hogy 1582-ban megjelentette Az építészet harmadik könyve (Troisieme livre d´architecture) c. művét, s azt már a francia királynak ajánlotta.
A du Cerceau család református hite századokon át őrizte őket
Az építészet, építés, és a református, keresztyén hit szervesen függenek össze és jutottak konstruktív megvalósulásra du Cerceau és családja munkásságában.
Mennyei csoda földi megvalósulása, hogy egy emberi sorsban milyen fantasztikus és lenyűgöző módon találkozik a kegyelem világa és a földi valóság, a reformáció nagy alakjai, akik nem a végtelenben, hanem hitükkel, írásaikkal, alkotásaikkal, politikai, oltalmazó szerepvállalásukkal szinkronban voltak egymással.
I. Ferenc francia király volt az, akinek Kálvin az Institutiot ajánlja. Az ő testvére volt az a de France hercegnő, aki lakóhelyét, Montargist az oltalom, a Hotel-Dieu = Isten-hotel városává tette. És a református reformáció hithőse, teológiai főépítésze, Kálvin János és az építész du Cerceau ott és akkor árasztották, osztották szét Isten Lelkétől ihletett szellemiségüket, javaikat a viszonylagos nyugalom és védettség fellegváraiban, Montargisban és Genfben.
Vannak kivételes történelmi pillanatok, évtizedek, amikor a bibliai Jézus-jövetelt jelző coniunctio magna, nagy együttállás a Lélek hatékony munkálkodásával újból és újból, szellemileg-lelkileg, pneumatikus csodaként megvalósul.
Észre lehet és kell vennünk, milyen módon képes Isten olyan szellemi szinkronitást, egyidejűséget, s nyomukban apró hitcsodákat teremteni, melyekben ilyen személyek jönnek össze a hitújítás vagy később az egyház megújítása nagy ügyének szolgálatára, Isten igaz ismeretének, evangéliumának és a hitsorsosok támogatására, oltalmazására.
Európa, majd később az Újvilág lelki megújításának az elindítására is. Nem véletlenül írta a kor párizsi nagy memoárírója, naplókészítője, az első újságalapító, és kiadó, Pierre de l´Estoile I. Jacques Androuët du Cerceau-ról:
„Élete végéig kitartott hite mellett, Isten dicsőségére és saját lelkiismerete nyugalmára”
A konstruktív, Isten által mindig építő, soha nem romboló múlt a fentiek értelmében mindig előttünk van. Ez is a reformáció nagy tanulsága és máig élő hagyatéka…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
