A tavalyi első, május 29-ei, Szent Zoerard-András és Benedek remeték sziklabarlangjaiban megtartott zarándoklat után idén július 1-jén került sor következő alkalommal eme felvidéki zarándoklatra a Trencsénnel szembeni Vágsziklás sziklabarlangjaiban.
A 13:30 órai búcsúi szentmisét Németh Rezső atya mutatta be, aki jelenleg két fő helyen, Pozsony-Főrévben és Virágvölgyben mutat be magyar szentmiseáldozatokat. Ezen kívül pedig helyettesít a környéken, főleg vasárnaponként, ahol éppen valamelyik atya kiesik.
A szentmise elején megemlékezett arról, hogy itt élt a 11. században a lengyel származású Szent Zoerard-András szerzetestársával, tanítványával, Benedekkel, aki Boba Imre történész szerint Isztrián született. Szentté avatásukra egy időben Szent István királyunkkal került sor, mégpedig 1083-ban. E két önsanyargató életet élt remete életét Mór pécsi püspök jegyezte le 1065-ben. Sziklási remetebarlangjánál Jakab nyitrai püspök 1224-ben bencés apátságot alapított.
Az évközi 13. vasárnapi mise evangéliuma a bizonyos Jairus nevű férfi lányáról szólt, aki úgy édesapja és a rokonság meglátása szerint halálközeli állapotban volt. Jézus azonban megnyugtatta őket, mondván: „A gyermek nem halt meg, csak alszik.” S ezután bement a helyiségbe, ahol a lány volt, s megszólította e szavakkal: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” Erre a kislány fölkelt, és járni kezdett. Hozzátartozóinak, akik a csodálkozásukban magukon kívül voltak, meghagyta, hogy ezt a dolgot senki ne tudja meg. Rezső atya szentbeszédében a bűnről beszélt az olvasmány kapcsán, és mondott rá egy nagyon érdekes, kifejező meghatározást, miszerint „a bűn az igazság megsértése.” A bűn elszakadás Istentől, aminek következtében megszűnik a kapcsolat köztünk és Isten között. Fölidézte a válaszos zsoltár sorait: „Dicsőítelek, Uram, mivel megmentettél engem.” Istenem, tied vagyok, magadnak teremtettél engem – hangzott a prédikációban. Feladatunk itt a Földön az, hogy keressük Isten akaratát. Rezső atya kihangsúlyozta, hogy sokan tévedésben vannak azáltal, hogy Istenben hisznek, nekünk azonban Istennek kell hinnünk. Nincs mitől félnünk, mert Isten velünk van, irányít minket – zárta homíliáját az atya.
A szentmisén a bevonulásra a Kezdődik az ének, az áldozásra az Égből szállott szent kenyér és a Magasztalja lelkem az én Uramat, vagyis Magnificat, áldásadás után pedig a Boldogasszony Anyánk kezdetű énekeket énekeltük Mrva Olga főrévi kántornő vezényletével, aki külön öröm volt számunkra, hogy eljött Vágsziklásra.
Egy doborgazi ismerősöm, Dani ministrált. Mint az később kiderült, voltunk már korábban együtt táborban, s úgy néz ki, idén is egyszerre megyünk Felsőszelibe. Dani szüleivel és testvérével zarándokolt el ide, és nagyon tetszett nekik a szentmise, elmondásuk szerint igen elragadtatta őket e hely.
Sok időnk nem maradt a szentmise után, mert Németh Rezső atyának haza kellett sietnie Pozsonyba, hogy elérje a 18 órási virágvölgyi misét, amely neki aznap már a harmadik szentmiseáldozat bemutatása volt.
A szentmise után megköszöntük a sziklabarlangot felügyelő úrnak, hogy idén is eljöhettünk, tőle pedig erre nagyon jóleső érzés volt hallani, hogy jövőre is visszavár bennünket. Mi is szeretnénk folytatni az elkezdett felvidéki zarándoklatot, remélhetőleg már jövőre jöhetnénk autóbusszal, Olga néni szervezne a főrévi magyar hívek számára, és akár egy egynapos kirándulással – Trencsénbe és a környékre – egybe lehetne kötni. Egyre inkább úgy néz ki, hogy a zarándoklat néhány év múltával hagyománnyá válhat.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
