Íme, Čaplovič uram legújabb szemfényvesztései. Szerencsétlen pedagógusok, fizetésemelés helyett maszlagot kaptak. Nem akarásnak nyögés a vége, mondják mifelénk.
A miniszternek is erős gyomorbántalmai lehettek, mert értelmes érvelés helyett csak nyögésekre futotta. Mindamellett kíváncsi vagyok arra a beígért jövő évi fizetésemelésre, mert volt már szerencsém néhány olyan fizetésemeléshez, amikor a valóban kifizetett összeg az emelés hatására valahogy mégis csökkent. Kedves pedagógusok! Ajánlom már ma elkezdeni a felkészülést egy általános sztrájkra, mert minden jel arra mutat, hogy ismét csak emelésnek nevezett csökkentés lesz a végső eredmény. Miből gondolom ezt: A bérek a hírekben felsorolt emelni kívánt területek közül csupán a harmadik helyen vannak dicső minisztériumunk listáján. Mi ez, ha nem a leendő magyarázkodás előkészítése: Mi szerettük volna, de sajnos csak ennyi maradt béremelésre ( vagyis semmi). Attól sem lepődnék meg, ha a beígért emelés időpontjáig az átlagbér pár százalékkal csökkenne, s az 1,2-1,6 szoros emelés valójában majd csökkenést fog jelenteni a 2012. augusztusi szinthez képest. A hírben szereplő 16,6 millió euró kb 40 százaléka elvonásokkal ismét a költségvetésbe jut, Tehát a pedagógusok valójában nem egészen 10 milliót kapnak meg, ami havi átlagban kb. 830 000 eurós tételt jelent. A 700 eurós átlagfizetés 1,2-1,6 szorosa 840 -1120 eurós havi bért jelent ami a mai átlagbértől kb. 200 euró eltérés. Ilyen körülmények között a 830 000 euró legfeljebb kb. 4 000 pedagógus fizetésemeléséhez volna elég. Ez úgy megközelítőleg egy kerület regionális oktatatásügyét, ha befedi. Hát ebből világos, hogy egy nagy kamu az egész. Miniszterünk bizonyára azt tűzte ki maga elé legfőbb célul, hogy az amúgy is elég gyenge érdekérvényesítő pedagógus réteg harci kedvét mérsékelje, s így egypár havi miniszteri fizetéssel többet vághasson zsebre.
Mi lenne a megoldás? A megtakarításoknak ezer lehetősége van, ám nyilvánvaló, hogy csak olyannak van értelme, amely a mai műveltségi szintet minimum megőrző, az oktatásban annak lényegét adó pedagógus és diák kárát semmikép nem okozhatja.
Ehhez kellene egy tiszta fejű, elképzelésekkel és a regionális iskolaügyben szerzett tapasztalattal megáldott miniszter, és egy olyan kormány, aki ki merné mondani, hogy pl. az oktatás csak azoknak ingyenes, akik a benne kínált lehetőségek kihasználásában kellő aktivitást és igyekezetet mutatnak fel. Nem sérülhet az általános lehetőség a regionális oktatásban elérhető fokozatok megszerzésére, ám ez a lehetőség nem kell, hogy mindenkinek ingyenes legyen.
Ez csupán egy lehetőség, de ott van pl. az irányításban alkalmazott hivatalnokok fölösleges tömege, a tankönyvpiac, a segédeszközpiac, az állami támogatásokban való pazarlás, hogy csak néhányat említsek a megtakarítások lehetőségei közül.
Van dicső miniszterünknek elképzelése ezekről, vagy további lehetőségekről? Láttuk-e leírva kalkulációval alátámasztva az ilyen elképzeléseket? Én nem! Részemről jogos a kérdés: Minek nekünk az ilyen miniszter és hivatala? Van sajnálnivalónk, ha egytől egyig kidobáljuk az ablakon a leszerepelt garnitúrát? Van ennél jobb, hatékonyabb lehetőségünk? Vagy maradunk továbbra is berezelve, hátha pont én kapok pár euróval többet? Kibírom én ezt így is, mert még mindig jobb, mint a munkanélküliség. Ez is igaz, csak akkor nyeljük is le valamennyien a megalkuvókkal együtt a pirulát és csendben nyögve várjuk földi szenvedésünk végét. Káprázatos perspektíva! Ilyen szellemben nevelt fiatalság fog a tudományban, technikában művészetekben maradandót alkotni, rájuk majd büszkék lehetünk pedagógusi karrierünk végén. Ki az aki ezt őszintén elhiszi? Azok álljanak oda hazudozó miniszterünk védelmére! A többiek meg vegyék már végre komolyan saját magukat, vagy ha már ennyire önbecsülés híján vannak, akkor legalább a feladatot, amit hivatottak ellátni és merjék nevén nevezni a dolgokat, még akkor is, ha az pár embernek fájdalmat okoz.
Varga Lajos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35330″}