A Szövetség a felvidéki magyarok pártja lesz, amely egybegyűjt minden magyart, ez a párt világos célokat fogalmaz meg és mindig szigorúan a választópolgár érdekeiért küzd majd, hangzott az ígéret. Mára nemcsak az ígéret hamissága vált teljesen világossá, de az is megkérdőjeleződik, hogy a Szövetség párt-e egyáltalán. Sőt, ha tovább megyünk, még abban is bátran kételkedni lehet, létezik-e ma egyáltalán szlovákiai magyar politika. Mert jól vigyázzunk, a politika nem egyenlő a politika illúziójával.
Hiszen úgy tűnik, a politikacsinálás nemes művészete helyett egyre inkább egy repedező és fakuló politikai illúziót tartanak fent ebben a kabaréban. De mi is a gond ? Miért is a kritika?
Kezdjük Gerő András történész a napokban elmondott gondolatával, miszerint: „Gondolat nélkül nincs politika és identitás nélkül sincs politika.” Az idézet pedig világos és érthető, hiszen a politikai közösség esszenciája és éltető ereje egy közös gondolat és a közös identitás. Ezek közül jelenleg a Szövetség egyikkel sem rendelkezik. Ezért nem halad semerre. Mert a lényegi hiba nem strukturális és szervezési gondokban rejtőzik, hanem abban, hogy nincs közös cél. Pedig az utóbbi tíz évben (is) volt a Felvidéken magyar politikai gondolat és magyar politikai identitás. Méghozzá kétféle is.
Elsőként ott voltak vegyesék, akiknek politikai gondolata a szlovák–magyar kevert és vegyes politizálás, identitásuk pedig maga az asszimiláció legitimálása volt. Lényegében azt a több tízezres tömeget szólították meg, amely az asszimiláció egy bizonyos folyamatában fogékony tudott lenni a Most-Híd üzeneteire. Tíz év után aztán mind a gondolat, mind az identitás megbukott. Mert tévedés ne essék, a Bugár vezette politikát nem a Fico-kormány botránysorozatai lékelték meg, hanem az, hogy nyilvánvaló lett, a felvidéki magyarság hosszú távú boldogulására a vegyes politika nem tud választ adni és bebizonyosodott, hogy a választóikat a leszakadás folyamatában nem lehet megállítani, s azok mára továbbléptek a szlovák pártokhoz.
Másodikként ott volt a nemzeti és etnikai politika, amelynek gondolata egy magyar érdekérvényesítő politizálás, identitása pedig egyfajta kurucos harc magáért a megmaradásért. Ez az oldal sem tudott egyről a kettőre lépni. De ki kell emelni, hogy az MKP minden hibája ellenére megtartotta nemcsak szavazóbázisát, de bebizonyította azt is, hogy gondolata és identitása időtállóbb és az egyetlen járható út. A gondolat volt őszinte és az identitás volt erős, ezért ment mindig ugyanaz a százezer ember szavazni még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy nem fogunk bejutni. A meggyőződésünk melletti kiállásért szavaztunk.
Amikor a pártegyesülés megtörtént, tudtuk, hogy valamit és valahogyan változtatni kell, de az képtelenség, hogy a már bebizonyosodott igazságok, amelyek az etnikai politizálás útját kövezik ki és legitimálják is egyben, kidobásra kerüljenek.
A hiba ott történt meg és erre józan gondolkodású emberek tucatjai hívták fel a figyelmet már az egyesülés előtt, hogy nem fogalmazódott meg a Szövetség politikai gondolata és identitása. Ma nincs közös gondolat, nincs közös cél és nincs közös identitás sem, ebből adódóan nem is lehet közös munka és nem lesz közös eredmény sem. Így aztán a Szövetség mára csak a politizálás illúzióját teremti meg, amelyhez elég egy-két idegen szó ismételgetése és érdektelen témákra kínált álmegoldások.
A Szövetség útjában így nemcsak a strukturálatlanság és a politikai tehetetlenség jelent akadályt, hanem a politikai jellemtelenség is. Mondhatnánk azt is, hogy ki mit főzött, egye is meg. De nem mondhatjuk! Mert mindahányszor ráébredünk a szlovákiai magyar politizálás szakadékaira, annyiszor vagyunk kénytelenek felfogni, hogy mindez a felvidéki magyar politikai és érdekérvényesítő potenciálunk életébe kerül. Az a közösség, amely nem tudja magát politikailag megszervezni, a modern demokráciákban nem remélhet sok jót, ezen pedig nincs mit meglepődni.
De talán még most sincs késő, hogy egy, a felvidéki magyar néplelket és a realitásokat felismerő politikai gondolat és identitás szülessen meg a Szövetségben. Ha ez nem fog megtörténni és nem születnek meg a közösség érdekét felismerő valódi célok, a Szövetség elvágja szárnyait.
(Sál Attila/Felvidék.ma)
