Dunaradvány község önkormányzata, valamint a kulturális bizottság huszonötödik alkalommal szervezték meg a Baróti Szabó Dávid Napokat. A rendezvény a XVIII. Szavalóverseny döntőjével vette kezdetét.
Az öt kategóriában 11 településről 48 versenyző mérte össze tudását a kilenctagú zsűri előtt, amelynek elnöke Soóky Gál László költő volt.
A győzteseknek az oklevelet, tárgyi ajándékot és pénzjutalmat az egyes kategóriák zsűrielnökei, a kulturális bizottság elnöke, Zalackó Ilona és Dunaradvány polgármestere, Ľubomír Púchovský adta át.
A szavalóverseny egyes kategóriáinak első három helyezettje:
I. kategória
1. Naňo Nimród (Marcelháza), 2. Bödők Bernadett (Dunaradvány) – Vörös Zsófia (Dunaradvány), 3. Kurina Noémi (Pat).
II. kategória
1. Magyari Izabella ( Dunaradvány), 2. Leszkó Levente ( Marcelháza), 3. Geleta Emese ( Hetény) – Domonkos Beáta ( Bűtorkeszi).
III. kategória
1. Gál Réka (Hetény), 2. Ladányi Kristóf ( Madar), 3. Kotiers Ráhel ( Hetény) – Zalackó Balázs ( Dunaradvány).
IV. kategória
1. Medza Réka (Búcs), 2. Andrusko Bettina (Marcelháza), 3. Vörös Boglárka ( Marcelháza).
V. kategória
1. Gyurícsek Tamara ( Selye János Gimnázium), 2. Hernandes Franco Vivien (Selye János Gimnázium), 3. György Ádám ( Selye János Gimnázium).
Az eredményhirdetést követően a kultúrház mellett 1993-ben felállított Baróti Szabó Dávid-kopjafát koszorúzták meg a szavalóverseny résztvevői, ahol György Ádám elszavalta a költő A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ c. versét.
A rendezvény Virt községben folytatódott, ahol a költő síremlékének koszorúzására került sor. A megjelenteket Kovács János polgármester köszöntötte és méltatta Baróti Szabó Dávid életét, munkásságát.
Baróti Szabó Dávid vallásos katolikus székely nemesi család fiaként, 1739-ben született. A gimnázium elvégzése után, tizennyolc éves korában a jezsuiták rendjébe lépett, egyetemi évei alatt görög és latin nyelvet, filozófiát és matematikát tanult, csak ezek befejezése után ment a teológiára, és igen képzett pap-tanárként harmincéves korában – 1769-ben – szentelték jezsuita pappá. A politikai élettől távol élt. A felvilágosodástól korábban kifejezetten idegenkedett – hiszen pap volt, és valóban vallásos -, de még jobban idegenkedett a nemzetet elnyomó bécsi hatalomtól. A költészet volt a menedéke, benne élt a kitűnően ismert latin irodalomban, Vergilius életműve mindvégig a legfőbb olvasmányélménye volt. De ő maga is jól verselt, gyönyörűségből példáit követve, magamagának írt latin költeményeket.
1773-ban Mária Terézia eltörölte a jezsuita rendet. Tagjai mehettek tanárnak. A nagy képzettségű és kitűnően tanító Baróti Szabót szívesen látta bármelyik gimnázium. Előbb egy ideig Komáromban tanított, onnét került Kassára, ahol nyugalomba vonulásig közkedvelt tanár volt.
Ekkorra már az újjászülető magyar irodalom híre eljutott Kassáig. Állítólag tanártársai biztatták Baróti Szabót, hogy ne latinul, hanem magyarul írjon. És Baróti bátran nekivágott a feladatnak. Munkásságának jelentőségét legjobban azok a felvilágosodottak ismerték fel, akiknek eszméitől kezdetben nagyon is riadozott. Költőnek nem volt igazán jelentékeny, legföljebb néhány ódája éri el azt a jó átlagot, amely méltóvá teszi, hogy az antológiákból ne maradjon ki Baróti Szabó neve, de mint költészeti úttörő óriási jelentőségű: ő készíti elő azokat a formai lehetőségeket, amelyek azután Berzsenyi Dánielig és Vörösmartyig vezetnek. Vitairatai a prozódia kérdéseiben hozzájárultak nyelvünk verstani törvényeinek tisztázásához. Műfordítói tevékenysége pedig nemzedékeket nevelt Vergilius ismeretére. Neve ott áll irodalmunk szent öregei között.
A jubileumi Baróti Szabó Dávid Napok a dunaradványi kultúrházban folytatódott, ahol Barta Gyula kiállítását, Ferenczy Anna, érdemes művész nyitotta meg.
A párkányi születésű festő művészetét nagyban befolyásolta a Duna-mente, Dél-Szlovákia tájai. Barta vásznain a valóság lényegének megismétlődő újrafogalmazása a művész és a természet közvetlen, szakadatlan és fennkölt találkozásainak eredménye. A folyópartok, a füzesek árnyékában ábrándozó szigetek, földnyelvek bizalmas ismerője volt. November 23-án lett volna 9o éves.
Barta Gyula képei mellett az érdeklődők megtekinthették a község életéről készült fényképkiállítást „Ez itt falu, az én falum. Innen jöttem és ide térek”. A fotókon megelevenednek a természet pillanatai, az emberekből sugárzó természetesség, báj. A portrékon megjelenő arcok mögött ott érezzük az életet, mely jellemzi a faluban élő embereket.
„Falunk múltját életét, múltbéli szokásait megismerjék, felidézzék, megőrizzük az utókornak – létrehoztuk a helytörténeti fényképkiállítást Azzal a szándékkal, hogy a faluba látogató- képet kaphasson a régi életről az értékeket hordozó szokásokról, , hogy megismerje ennek a településnek érdekes és szép történetét, a magyar valóságot. Mert van története múltja ennek a falunak- csak, felszínre kell hozni… hogy gyönyörködhessünk benne, hogy elgondolkodhassunk rajta – igaz a mondás, még ha sokszor is ismételjük: ‘ akinek múltja nincs, jövője sem…’
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne (Tamási Áron)”
Ma is követni kell ezt a gondolatot, folytatni a múltunk feltárását… az identitásunk megőrzéséhez. Azt is felkutattuk, hogy elődeink igenis áldoztak” –mondta Zalackó Ilona az önkormányzat mellett működő kulturális bizottság elnöke.
A XXV. Baróti Szabó Dávid Napok a szavalóverseny résztvevőinek, a helyi Búzavirág hagyományőrző csoport és Sas Tibor, a Felvidéki Rockszínház fellépésével ért véget.
További fényképek a Képgalériánkban.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
