Alább a Rákóczi Öröksége Hagyományőrző Egyesület és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület, szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelét tesszük közzé, mellyel Balassa Zoltán kapcsolódó cikkére reagálnak.
Tisztelt Balassa Zoltán úr!
Néhány mondatban szeretnénk csak reagálni az Ön által bőven kifejtett önszentesítő reakciójára. Vegyünk csak mindent sorjában. A kassai nyugalmazott érsek kijelentésével most nem szeretnénk foglalkozni, ugyanis ezzel kapcsolatban – ahogy Ön is fogalmazott – a sajtó belendült, a „csámcsogást” pedig nehéz leállítani. Most már nem olyan könnyű „csendre inteni mindenkit” egy olyan valakinek, aki nem akar szembesülni azzal, hogy tulajdonképpen ő indította el ezt a lavinát egy „arcpirító” cikkel.
„Gratulálok kedves „kollégák”! Ez a felelőtlenség csúcsa! Néha gondolkozni is szoktatok vagy csak úgy bele a világba írjátok cikkeiteket? Fő, hogy legyen miről „szenzációzni”, a többi nem számít?” – írja Ön.
Hát mi is gratulálunk Balassa úr! Ha az Ön által megjelent rágalmazások nem látnak napvilágot, talán ma nem tartanánk itt. Nemcsak a magyar újságírók írják úgy a cikkeiket, hogy nem tájékozódnak a helyzetről. Ön, tisztelt Uram, nem vett részt a mi kis csoportunk megemlékezésén, ezért nem tudhatta, hogy mi történt a dómban. Mások által vett információk alapján írta meg a cikket, vagy a saját fantáziájára támaszkodva alkotott. Semmivel sem különb a többi újságírónál.
Vagy valamiben mégis? Az utóbbi időben többször odafigyeltünk az Ön írásaira. Fel is merült bennünk az a kérdés, hogy ki is lehet ez mindentudó „én, én, én…” Kassa városában. Amint a cikkeiben is írja: „engem szólítottak meg az utcán, hívtak telefonon, nem kívántam nagy dobra verni, vita közöttem és a szervezők között, napirendre tértem az ügy fölött, villámposta leveleket kaptam… „ stb., stb. Ejha! Él még Rákóczi városában Önön kívül valaki? Ha nem, akkor azt a sok-sok adósságot nehéz lesz ám leróni!
Visszatérve az eseményekre. A két korabeli Rákóczi-zászlót nem egy személy, hanem egy lelkes kis csoport helyezte el a sírnál. Szó sem volt önmutogatásról és károkat sem okoztunk. Néhány magyar zászlón kívül nem volt más az embereknél. Sajnáljuk, hogy végig kellett vonulnunk a város utcáján, ugyanis a város felett nem repülhettünk a dómba.
Többen voltunk, mint amennyien egyszerre le lehet menni az altemplomba, ezért kértünk engedélyt az ottani turistavezetőtől (Gyurcsis Imre), hogy elmondhassuk a megemlékezéssel kapcsolatos beszédünket. Ezzel kapcsolatban ők akkor egyet is értettek. Utólag érdekes módon egy másik cikkben olvashattunk arról, hogy a turistavezető az esemény lezajlása után három hónappal (amikor a sajtó foglalkozni kezdett az üggyel) úgy nyilatkozott, hogy a mi dölyfösködésünkkel, kiabálásainkkal és „szövegeléseinkkel” okoztunk gondot a székesegyházban. Ha a Rákóczi életével kapcsolatos beszéd „szövegelésnek” számít, ha egy vers elszavalása „kiabálásnak” minősül, ha tisztességesen kifizettük a dómba a belépőt, és ez dölyfösségnek számít, ezek után nem tudunk mit hozzá tenni.
Mellesleg újból megjegyezzük, hogy 2011-ben tisztelt Balassa úr is részt vett velünk egy ilyen megemlékezésen, csak akkor kevesebben voltunk és mindannyian egyszerre le tudtunk menni a fejedelem sírjához. Akkor nem rakták ránk az önmutogató jelzőt, és nem volt szükség „udvariassági és diplomáciai előkészítésre”, és Balassa úr is „szövegelt”.
Néhány észrevétel még röviden. Titkosszolgálat, rendőrség! Igen, a rendőrség tárt karokkal várt minket Kassán. Az esemény után tájékoztattak minket, hogy ki rendelkezett ez ügyben. Végülis semmilyen incidens – ahogy már ezt többször megírták – nem történt. Akkor miről is „csámcsogunk” mi? Tényleg nem ártana egy kis önvizsgálat egyeseknek.
Tisztelettel: Rákóczi Öröksége Hagyományőrző Egyesület és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület
{iarelatednews articleid=”37790,37768,37753,37754,36330,36326″}
