A budai várnegyedben székelő Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében szép számban találhatóak a gótika korából származó szárnyas oltárok és hozzájuk szorosan kapcsolódó, fából készült szakrális kisemlékek, szobrok. A késő gótikus szárnyas oltárokat felölelő állandó tárlat legértékesebb darabja a kisszebeni Keresztelő Szent János-plébániatemplomból származó főoltár és a két mellékoltár.
Mint az impozáns kiállítási tárgy melletti információs táblán olvasható: „Páratlan múzeumi együttest alkotnak a hajdani Sáros vármegyei Kisszebenből származó szárnyas oltárok. A Budáról Krakkóba vezető forgalmas kereskedőút mentén fekvő kis szabad királyi város plébániatemplomából a főoltárt és a két mellékoltárt műtörténeti becsük megőrzése érdekében 1896-ban az ország ezredéves fennállását ünneplő fővárosba szállították.”
A főoltár a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és leggazdagabb díszítésű szárnyas oltára. Megalkotását a 15. századra datálják. A hétköznapi oldalt díszítő képek keretén az 1496 évszám szerepel.
Az oltárszekrényben három szobor áll, középen a Madonna, és mellette balról Keresztelő Szent János, jobbról Szent Péter. Szűz Mária feje fölött a felhőkben lebegő angyalpár tartott egykor koronát. A keretező fülkékben – hagyományos módon – közkedvelt vértanú szüzeket ábrázoltak.
Különlegességnek számít a fiatornyokkal és lombdíszekkel gazdagon díszített, egykor több emelet magas – mára azonban csupán töredékes formában fennmaradt – oromzat, amelyet eredetileg a Fájdalmas Krisztus szobra fölött magasba törő toronysisakon feszülettel koronáztak meg.
Kétoldalt fontos heraldikai díszek, címerpajzsok kaptak rajta helyet. A gazdagon aranyozott ünnepi nézetben, a finom faragású lombornamentikával díszített, nagy formátumú táblaképeken Keresztelő Szent János legendáját ábrázolják.
A főoltár ikonográfiai különlegessége a hétköznapi oldal képsorában rejlik, a balról jobbra olvasandó képsor az Apostoli hitvallás, a Credo tizenhat epizódra bontott illusztrációja. A különleges ábrázolási program feltehetően a kiemelkedő kvalitású és pompájú főoltárt megrendelő donátor igénye szerint készült – fogalmaz a kísérőszöveg.
A több mint félévezredes múltra visszatekintő oltár a múzeumba kerülésekor már igen rossz állagú volt. A főoltár szakemberek által végzett restaurálása még az ötvenes években kezdődött el. A felújítás 2020 nyarán fejeződött be, s alig másfél éve tekinthető meg a pompás szakrális emlék a Késő gótikus szárnyas oltárok tárlatban.
A szakszerű felújítás előtt több helyen is kiállították az értékes műtárgyat. A millenniumi ünnepségek után az Iparművészeti Múzeumba került, majd 1909-ben a Szépművészeti Múzeumba. Itt előbb a Román, majd a 20-as évek végén a Márvány Csarnok lett az otthona. A második világégés során, az 1944 novemberében kezdődött harcokat a múzeum pincéjében vészelte át szétbontott állapotban.
A főoltár restaurálása még a Szépművészeti Múzeumban kezdődött. 1973-ban a Régi Magyar Gyűjtemény költözésével került a Magyar Nemzeti Galériába. A raktárban folytatódott a felújítása. Az 1990-es évek végéig végezték el a szobrok és táblaképek nagy részének restaurálását, de a teljes főoltár felújítása csak most fejeződött be. Az elhúzódó restaurálás végén került sor az oltár szerkezeti elemeinek összeépítésére, a szükségessé vált tartó acélváz megtervezésére is. Ezt követően állították ki újra az állandó tárlat részeként.
A késő gótikus szárnyas oltárok kiállítótermének központi műtárgya mellett további Kisszebenből származó szakrális műemlékek is láthatóak a tárlaton.
Az angyali üdvözlet oltár szintúgy a Keresztelő Szent János-plébániatemplomból származik a 16. századból.
A keskeny oltárszekrényt egy magasba törő oromzat díszíti. A szekrény háromkaréjos, reneszánsz ízlésű, melyet változatos növényi faragványok díszítenek. Az oltárszárnyak alakjai mellett ugyanúgy megjelenik a növényi ornamentika.
A fő képen felhők felett megjelenik az Úristen, oldalán két zenélő angyallal. A bibliai királyok tisztelegnek az újszülött Jézus előtt. Az oldalszárnyak hétköznapi oldalát Mária életének eseményeit ábrázoló festmények díszítik.
Az oltár faragott díszei jelentős hasonlóságot mutatnak lőcsei Pál mester munkásságával. Lehetséges, hogy az ő műhelyében készültek, avagy egyik tanítványának későbbi alkotásai.
A csodás alkotások megtekinthetőek a Magyar Nemzeti Galéria gótikus időszak szakrális emlékeit felölelő állandó tárlatában.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
