Március 13-án zajlottak az immár 19. évfolyamához érkezett szekszárdi Garay János Gimnázium által megrendezett „Garay Napok”.
A hagyománynak számító néhány napban a patinás, „pirostéglás” gimnázium különböző versenyekkel és egyéb ünnepi rendezvényekkel emlékezik meg a sok-sok évtizedről, amely szerte az országban és a határokon túl is ismerté tette. Teszi mindezt úgy, hogy évente meghív több gimnáziumot határokon innen és túl, szem előtt tartva a magyarság együvé tartozását, melyért ez az iskola nem keveset tesz!
Március idusa körül három tanuló indult Szekszárdra földrajztanáruk, Fehér István kíséretében, hogy képviseljék iskolájukat. Juhász Anikó, a komáromi Selye János Gimnázium diákja így nyilatkozott a versenyről hírpotrtálunknak.
Tanár úr zenei ízlésének köszönhetően rendkívül jól éreztük magunkat már az autóban. Ahogyan magunk között mondani szokás, „se perc alatt” magunk mögött tudtuk a 200 kilométert. A Garay János Gimnázium udvarába érve azonnal tudtuk, hogy ez nemcsak egy szokványos megmérettetés lesz, mert a iskolából áradt jó hangulat, mindenki izgatottan várta a határokon túlról és Magyarország távolabbi iskoláiból érkezett diákokat és kísérő tanáraikat. Idén Magyarországon kívül Erdélyből, Kárpátaljáról, Vajdaságból és a Felvidékről érkeztek diákok és felkészítő tanáraik. Olyan családoknál szállásolták el a diákokat, akiknek gyermekei a házigazda gimnázium tanulói. Kimondottan aranyosak, érdeklődőek és vendégszeretők voltak – öröm volt náluk tölteni az estét.
Juhász Anikó (II.D) és Szabó Emánuel (II.B) a Kőrösi Csoma Sándor nevével fémjelzett Kárpát-medencei földrajzi vetélkedőben mérte össze tudását a magyarországi és határon túli diákokkal.
Czibor Laura (III.C) „Az én Pannóniám” című Kárpát-medencei vers- és prózamondó találkozóján vett részt egy szabadon választott és egy kötelező verssel.
A versenyek másnap zajlottak, szintén jó hangulatban. A kétfordulós földrajzversenynek a gimnázium aulája adott otthont, ahol a döntőbe bejutott tizennyolc versenyzővel még utoljára átnéztük a jegyzeteinket. Az idei téma Bulgária volt. Mint minden évben, így most is az adott ország budapesti nagykövete emelte a földrajzverseny rangját
Először hagyományos szellemi feladatokat kellett megoldanunk, majd különböző városokat, üzemeket, épületeket, tájakat, nemzeti parkokat, személyeket stb. kellett felismerjünk képek alapján. A legjobb nyolc diák juthatott tovább a következő, délutáni nagydöntőbe. Itt újabb feladatok megoldásával kellett bebizonyítanunk tudásunkat. Legérdekesebbnek az idegenvezetést találtam, mikor az országon belül egy adott régiót kellett bemutatnunk, vérbeli idegenvezetőként. Nagyon tetszettek a feladatok és az egész verseny lefolyása.
Végeredményben az igen előkelő 7. helyet szereztem meg , de remélem, hogy jövőre is eljutok Szekszárdra, s helyezésemen is sikerül javítanom majd!
Közben Laura – Farkas Adrianna tanárnő diákja – a város német színházában – mert itt ilyen is van – mérte össze tehetségét további harminchét versenyzővel. Szilágyi Domokos „Szerelmes vers a szabadsághoz” című versével győzte meg a közönséget arról, hogy a felvidékiek bizony otthonosan mozognak a magyar irodalomban is. A kiértékelésre délután került sor. A zsűri tagjai Laurát ezüstsávosra minősítették, aki élvezettel mesélt erről a napról.
A két nap alatt nagyon jól éreztük magunkat, új barátságokat kötöttünk és büszkék vagyunk arra, hogy ezen a rangos rendezvényen képviselhettük iskolánkat.
Juhász Anikó, II.D
Selye János Gimnázium, Komárom
