A pozsonyi magyar nagykövetség karöltve a kassai főkonzulátussal a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalomból emlékműsort szervezett a kassai Thália Színház Márai Stúdiójában. A szép számú közönség Boráros Imre Esterházy életét bemutató monodrámát tekinthette meg.
Magyarország pozsonyi nagykövetsége, Dr. Balogh Csaba nagykövet- és Magyarország Kassai Főkonzulátusa, Czimbalmosné Molnár Éva főkonzulasszony vezetésével a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából április 9-én, Kassán Esterházy János gróf életéről készült mondorámát bemutató előadás megszervezésével emlékezett a kitelepítettekre.
Balogh Csaba nagykövet délutáni órákban megkoszorúzta Esterházy János kassai mellszobrát. Este az emlékműsoron hangsúlyozta: a magyar Országgyűlés tavaly decemberben nyilvánította április 12-ét emléknappá. A huszadik század embertelenségeire több hasonló emléknap emlékeztet. Így van Holokauszt Emléknap, Cigány Holokauszt Emléknap, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. Ebbe a sorba illeszkedik ez is. „Ezek arra nyújtanak alkalmat, hogy elgondolkozzunk és a fiatalabb nemzedékek megismerkedjenek múltunknak azzal a szeletével, mely nekünk nagyon fáj. Ezekért bocsássunk meg, de ne feledjük!” – hangsúlyozta.
Esterházy János személyénél nincs alkalmasabb, minthogy a róla szóló monodrámát tekintették meg ebből az alkalomból.
Tarics Péter révkomáromi író, újságíró, aki a műsorban közreműködött, elmondta, Siposhegyi Péter 1997-ben írta monodrámáját, mely a Kárpát-medencében osztatlan sikert aratott Boráros Imre szuggesztív előadásában. A darab 12 stációban mutatja be a gróf életútját. Nem véletlenül. Esterházyt még nem rehabilitálták és nem rendeztek neki méltó temetést. Megkísérti őt a hatalom Beneš személyében, lehetne a magyar országgyűlés képviselője, megkörnyékezik a nemzeti szocialista eszmékkel, megalkudhatna a zsidók kitelepítésével, ahogyan képviselőtársai tették, de nem teheti. A nyilasok letartóztatják Budapesten, majd kisvártatva Gustáv Husák is. Egy fiktív jelenet következik, melyben védőbeszédjét mondja, kegyelemből életfogytiglant kap, 1955-ben szabadulhatna, de számára nincs visszatérés az életbe. A hatalom gyilkol, de azt nem tudja meggátolni, hogy a végén egyetlen barátjával, Jézus Krisztussal találkozzon.
Esterházy János rehabilitálása egyben a felvidéki magyarok rehabilitálása lenne és az embertelenség elutasítása, mely automatikusan elmarasztalná a beneši dekrétumok és a Kassai Kormányprogram reinkarnált náci embertelenségeit.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Az alábbi fotókon: Boráros Imre és Tarics Péter
{japopup type=”slideshow”content=”images/stories/_esemenyek/2013/04/39005b.jpg, images/stories/_esemenyek/2013/04/39005c.jpg” width=”150″ height=”250″title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
{iarelatednews articleid=”38950″}
