Az Európai Bizottság a 2013-as évet a polgárok évévé nyilvánította. Ebből az alkalomból Szlovákia nyugdíjasai úgy tűnik, ajándékot is kapnak a kormány szociális és munkaügyi miniszterétől. A szocialista Fico-kormány ugyanis ezúttal a szlovákiai nyugdíjasokat pécézte ki magának.
A nyugdíjasokat akarja megajándékozni azzal a biztonsággal, amit a választásokon ígért. A megemelt elvonások és adóterhek, a családoknak folyósított állami juttatások tervezett visszafogása után úgy tűnik, a nyugdíjasok sem kerülik el a szociálisan érzékeny kormány és a szociális miniszter „jóakaratát”, őket sem kerülik el a negatív intézkedések. Másodrendű munkavállalókká válnak, akiktől csupán életkoruk miatt bármikor megszabadulhatnak majd a munkaadók, lecserélhetik őket olcsóbb és fiatalabb munkaerőre.
A munkatörvénykönyv tervezett módosítása szerint a munkáltató nyugdíjba küldhetné a nyugdíjra jogosult alkalmazottakat és helyükre fiatal, pályakezdő munkanélkülieket alkalmazhatna. Első ránézésre talán van is logikája a dolognak, de ha behatóbban körüljárjuk a problémát, megállapíthatjuk, hogy ez csak a látszat és a tervezett javaslatnak több a negatívuma, mint a pozitív oldala.
A munkaadók örülnek a tervezett módosításnak, ugyanis tudvalevő, hogy a nyugdíjkorba ért munkaerő szakmai gyakorlatának beszámítása miatt magasabb bérért dolgozik, mint a pályakezdő, viszont teljesítménye nem mindig hasonlítható össze a fiatalokéval. Ebből a szempontból tehát a munkaadó előnyben részesíti majd a fiatalt a nyugdíjas korú munkaerővel szemben. Viszont jogos a kérdés, elvállalja-e a fiatal azt a munkát, amelyet a munkaadó kínál, alacsonyabb bérért? És attraktív helyek szabadulnak-e föl a munkapiacon a nyugdíjba vonuló munkaerő után?
Kérdéses, mi lesz az alacsony nyugdíjból élő emberekkel, és mennyire segít az államkasszán, ha munkaviszony helyett szociális segélyt fognak igényelni? Míg a 25 év alatti abszolvensek együttesen kerülnek elbírálásra a szülőkkel, nem jogosultak a szociális segélyre, addig a nyugdíjasok, amennyiben nincs meg a megélhetéshez szükséges létminimum összege, mindannyian jogosultak rá.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a mai nyugdíj mellett dolgozó alkalmazottak nem önszántukból vállalnak munkát, hanem kényszerből, mivel az alacsony nyugdíjból nem képesek megélni. Különösen igaz ez az állítás az egyedülálló nyugdíjasokra, akiknek a kötelező havi kiadásaik és a gyógyszerek kifizetése után megélhetésre már alig marad.
Sántít az az állítás is, miszerint nincs semmi új a nap alatt, hiszen több EU-s országban van életben olyan törvényi szabályozás, amely nem teszi lehetővé a nyugdíj melletti munkavállalást. Leggyakrabban Németországot említik, elhallgatva azt a tényt, hogy a német nyugdíjasok nem küzdenek megélhetési gondokkal, hanem járják a világot, utazgatnak, színházba, moziba járnak, élvezik a megérdemelt pihenést. Pár ritka kivételtől eltekintve a szlovákiai nyugdíjasokra ez az állapot nem jellemző.
Végül, de nem utolsó sorban, szólni kell a tervezett törvénymódosítás társadalomra veszélyes és diszkriminatív aspektusairól is, amelyek csak fokozni fogják a generációk közötti ellentétek elmélyülését. Napjainkban már így is gyakran tapasztaljuk az idősek iránti tisztelet hiányát, amelyet ez a törvényjavaslat még jobban elmélyít és azt a hamis érzést erősíti majd a fiatalokban, hogy az idősekre nincs szükség. A végzősök foglalkoztatásának problémáját nem az egyéb munkavállaló csoportok kárára kell megoldani, hanem munkahelyteremtéssel, hatékony foglalkoztatáspolitikával és célirányos támogatási rendszer bevezetésével.
A Magyar Közösség Pártja a munkatörvénykönyv fent említett tervezett módosításával nem tud egyetérteni és javasolja a kormánynak, hogy a fiatal pályakezdők foglalkoztatásának növelése érdekében olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek nem diszkriminatívak és nem befolyásolják negatívan a tisztességes munkában megfáradt nyugdíjasok életminőségét.
Németh Gabriella, Felvidék.ma
a szerző az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnöke