Ismét végéhez érkezett egy tanév, a gyerekek végre fejest ugorhatnak a vakáció örömeibe, a pedagógusok pedig megkezdhetik évi rendes szabadságuk merítését. Meggyőződésem, hogy mindkét tábor nagyon várta már Szent Iván havának elmúlását, amikor bezárulnak az iskolák kapui, elnémul a csengő, és – intézményeink felszereltségétől függően – nem száll már a krétapor, vagy éppen megpihen az interaktív tábla.
Ilyenkor minden tanárnak jut némi ideje arra is, hogy visszatekintsen az eltelt időszakra, átgondolja, terveiből mit sikerült megvalósítania, netán milyen feladatok maradtak végezetlenül. Egyben lehetőség nyílik a feltöltődésre és az erőgyűjtésre az újabb megpróbáltatások előtt. Erre pedig most rendkívül nagy szükség lesz, hiszen – nem szeretnék ünneprontó lenni, de sajnos szinte bizonyos – a közeljövőben sok-sok próbatétel vár még az oktatásban dolgozókra, különösképpen magyar iskoláinkra. Mindezt abból gondolom, hogy az oktatási tárca vezetése nem sok jóval kecsegteti a nemzet napszámosait. 2020-ra tettek ugyan egy ígéretet a bérek rendezése kapcsán, de mivel akkor már egy másik választási időszak lesz, erre sem vállal(hat)nak semmilyen garanciát. Ezen felül csupán újabb megszorításokra, létszámcsökkentésekre, iskolabezárásokra számíthatunk. A minisztérium eddigi tevékenysége és a jövőre vonatkozó tervei ugyanis semmi másra nem engednek következtetni.
Ha megvizsgáljuk az elmúlt hónapok döntéseit, azzal szembesülünk, hogy számtalan koncepciót nélkülöző lépés, valamint baklövések sora jellemezte a végrehajtó hatalom munkáját. A fürdővízzel együtt több ízben a gyereket is sikerült kiönteni. Ma sincs ez másképp. Szinte heti rendszerességgel jelennek meg sajtóhírek vagy akár törvénytervezetek, módosító indítványok formájában újabb és újabb kísérleti léggömbök a miniszter műhelyéből, aki ezek segítségével teszteli a társadalmat, majd a reakciók fényében hozza meg végső döntéseit. Ha túl heves ellenhatást vált ki egy-egy javaslat, ha indulatos, ám megalapozott érvekkel találja szemben magát, olykor hajlamos visszahőkölni. Ezért is fontos, hogy hallassuk hangunkat, ne burkolózzunk hallgatásba, ha olyan dolgokat akarnak ránk erőltetni, melyek tovább nehezítik és bonyolítják az oktató-nevelő tevékenységet.
Ne féljünk tiltakozni az önkormányzatiság vívmányainak megőrzése érdekében, ne engedjük, hogy csak a kollégák elbocsátása árán juthassanak magasabb béralaphoz a katedrák szolgái!
Vegyük észre azt is, milyen kifinomult támadás folyik iskoláink ellen! Legújabban épp a hatékonyság köntösébe bújtatott nacionalizmus eszköztárát vetette be a miniszter, mert jól tudja, hogy az osztálylétszámok alsó határának megszabása leginkább a magyar kisiskolákat sújtaná.
Tudom, a pedagógusok nagyon sok munkát végeztek el a távozó tanévben. Köszönet és hála jár érte minden gyerek és szülő, és végső soron közösségünk nevében is. Kellemes nyarat és jó pihenést kívánok mindenkinek! De ne feledjék: szeptembertől ismét nagy szükség lesz a szaktudásukra, türelmükre, higgadtságukra, ugyanakkor összefogásukra, erejükre és bátorságukra is!
A. Szabó László, Felvidék.ma
(A szerző az MKP oktatási és kulturális alelnöke)