A tusványosi nemzetpolitikai kerekasztalon Berényi József részletesen szólt a „szlovmagy-vírussal” szembeni küzdelmekről, de a pozitív felvidéki fejleményekről is. A következőkben beszédét részletesen ismertetjük.
Alább olvasható az MKP elnöke első felszólalásának rövidített, szerkesztett változata, videófelvételen is megtekinthető – az ezzel kapcsolatos vita további részével együtt:
Martos
Végre már nálunk a Felvidéken is van a Tusványoshoz hasonló tábor. Múlt héten, a Martosi Szabadegyetemen ez sikerült első ízben, és nem titkoljuk, hogy ebből a táborból merítettük a szellemiséget – pontosabban az ifjúsági csoportunk, a Via Nova, a Selye János Hallgatói Önkormányzat és a Bonita ifjúsági szervezet. Azért is örülök ennek, mert ennek a tábornak valóban egy „magyar megmaradást” szolgáló jellege volt. Jó kiindulópont volt ahhoz is, hogy jövőre is sikerüljön. Ezúton köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a Martosi Szabadegyetem sikeres megvalósításához. A határon túli sorstársaink közül a nagy közösségek vezetőit szólítottuk meg. Azt fogom kérni a tábor szervezőitől, hogy jövőre a kisebb közösségk vezetői is meghívást kapjanak a Martosi Szabadegyetemre. Bízom abban, hogy jövőre sikerül a Pro Minoritate Alapítványt is megnyernünk, hogy támogasson bennünket.
A szlovmagy vírus
Azért van szükség erre a táborra, mert nálunk vészesen terjed a „szlovmagy-vírus”. Ezt elmondtam ott is, és azóta is sokan foglalkoznak azzal, hogy mit értettem a szlovmagy-vírus alatt. Tehát: a „szlovmagy-vírus” azt az embertípust jelenti, aki nem tudja, hogy hogy kezdődik a Szózat. Aki a többségi nemzettel szembeni provokációnak veszi, ha meghallja a magyar Himnuszt. Aki állampolgársági ügyben inkább hallgat. Aki azt mondja, hogy minden Pozsonyban dől el, nincs szükség Magyarország támogatására, de ugyanakkor, ha egy miniszterelnöki találkozón szűkszavúra sikeredik a sajtótájékoztató a bennünket érintő ügyekről, akkor a leghangosabban mondja, hogy miért fordít hátat nekünk Magyarország?! Aki általában azt mondja, hogy együtt kell működni a szlovákokkal, de ezt összekeveri a megmaradás politikájával – úgy gondolja, hogy az együttműködés az önfeladást jelenti, és akkor hajlandók együttműködni velünk a szlovákok is. Ez a fajta szlovmagy-jelenség vészesen terjed. Ez mindig is része volt a határon túli magyar közösségek életének, a gond ott van, hogy ez most intézményes kereteket kap!
Azért kell erről beszélni, mert – mondjuk ki őszintén – a „szlovmagy-út” az asszimiláció előszobája, az önfeladásnak az útja. Ez ellen kell küzdenünk. Nem emberekkel, politikusokkal, hanem ezzel a jelenséggel, hiszen ez az önfeladásnak egyfajta ideológiai mázzal betakart, programszerűen meghirdetett magatartási formája, mely számunkra katasztrófát jelent. Ez a jelenség – ahogy az előbb említettem, ma már intézményes kereteket kap -, és időnként Magyarországon is igyekszik a szebbik arcát mutatni, holott szembemegy mindazzal, amit az elmúlt, körülbelül 100 évben a magyarok Csehszlovákiában, később Szlovákiában megtettek azért, hogy megmaradjanak.
Pozitív jelzések
Úgy gondolom, van néhány pozitív jelzés is. Állampolgársági ügyben rendkívül pozitív dolog számunkra, hogy Csehország megváltoztatta a törvényes kereteket, és lehetővé teszi a kettős állampolgárság felvételét. Azért mondom ezt, mert Csehország óriás hatással van Szlovákiára, Szlovákia mindig is követte a cseh modellt, ezért bízunk abban, hogy ez is befolyásolja előbb-utóbb Szlovákiát. Tudjuk és köszönjük a magyar kormányzatnak, hogy szakértői szinten jól haladnak a megbeszélések. A Magyar Közösség Pártját erről folyamatosan tájékoztatja a magyar kormányzat. Tudjuk, hogy ezen a területen is van előrelépés, még akkor is, ha jelen pillanatban ezek a dolgok még nem értek el a tájékoztatás szintjéig. Helyénvaló, amit Németh Zsolt külügyi államtitkár mondott, hogy ebben a kérdésben stratégiai türelemre szükség van. Itt én is úgy látom, hogy azért repedezik a szlovák fal. A választási törvény módosítása kapcsán most Szlovákia először úgy változtatná a jogszabályait, hogy nem kell szlovák állampolgárnak lenni ahhoz, hogy valaki politikai tevékenységet is folytasson, elég, ha állandó lakhellyel rendelkezik. A sajtó úgy hozta le ezt a hírt, hogy „Berényi meg van mentve”, mert amióta azt mondtam, hogy nem nyilatkozom arról a kérdésről, hogy van-e magyar állampolgárságom vagy nincs, megy a spekuláció erről.
Pozitív dolog az is, ami Szerbiában történt, azaz, hogy a kollektív bűnösséget a szerb parlament elítélte. Szerbia szintén jelentős hatással van Szlovákiára, a szerb-szlovák kapcsolatok intenzívek, tehát mindaz, ami a szerb parlamentben megfogalmazódott, nekünk segít. Egy hivatkozási alap és egy komoly precedens. Például hosszú idő után újra a szlovák közmédiába került a kollektív bűnösség kérdése, miután ezzel kapcsolatban levelet írtam az összes pártelnöknek. Sajnos azon parlamenti képviselőink, akik ben vannak a törvényhozásban a vegyespárt részéről, ezt a témát kerülik, nem hozzák fel.
Megbukott a magyar kormánybiztos
A Fico-kormányzat hatalomra való kerülésével megszólította a Most-Híd vegyespártot, hogy adjanak egy kormánybiztost, aki felügyelné a nemzeti közösségek ügyeit, és oszthatja a nem kevés, négy és félmilliós támogatást. Mi azt mondtuk, hogy hiba elfoglalni ezt a posztot, hiszen a pénzosztáson kívül más eredményt nem tud elérni. Ez beigazolódott. Civilek kezdeményezésére – melyhez természetesen társulunk mi is – elindult egy nagyon jó mozgalom, mely a kétnyelvűséget célozza meg Szlovákiában. A vasúti kétnyelvűségről a vegyespárt is benyújtott egy törvénymódosítást, melyet először üdvözöltem – míg el nem olvastam. Azt hittem, hogy azt folytatják, amit a 90-es években elértünk. De azt nyújtották be, hogy a helyi önkormányzatok döntsenek arról, hogy akarják-e vagy sem – eleve, ahol 50 százalék alatt élünk, ott egy önkormányzat sem dönt így -, utána a forgalmi szabályozó hivatal eldönti, hogy lehet-e használni a megnevezést magyarul, majd a kormányhivatal ezt felügyeli, és ha mindez végigment, akkor az önkormányzat fizesse meg a tábla kihelyezését. Magyar fizess: ha van pénzed, van emberi jogod, ha nincs pénzed, nincs emberi jogod. Ezt nyújtották be! Ilyet magyar párt sosem tett volna. Teljes visszalépés a 90-es évek folyamataihoz képest. Ez javaslat megbukott a szlovák törvényhozásban. Ezt a javaslatot nem szavazta meg a kormánypárt, holott mi előbb azt hittük, hogy ők írták, hiszen ezt nyugodtan megtehette volna bármelyik nacionalista szlovák politikus is. De nem így történt, ezt három magyar politikus terjesztette be, beleértve a vegyespárt elnökét is, ki fel sem szólalt a parlamentben mellette. Amikor az MKP bent volt a parlamentben, ellenzékből, úgy, hogy a Szlovák Nemzeti Párt kormányon volt, sikerült két javaslatot is átültetnünk: a földrajzi helységek ügyében és a népszámlálás kétnyelvűsítésének ügyében.
A kisebbségi kormánybiztost lemondatták, ezzel akarták takarni valójában a felelősségüket, noha ez a kudarc nem az ő felelőssége volt, hanem a három politikusé és az egész párté.
Területi átrendezés
Ezt a témát nálunk is felmelegítette Robert Fico miniszterelnök. Valószínűsíthető majd egy újabb erdélyi és felvidéki együttműködés ebben a témában. Újra át akarják majd rajzolni a régiókat. Mi újra fel tudjuk majd melegíteni Komárom megyének a kérdését, és azokat az ügyeket is, amelyeket a kétezres évek elején vittünk.
Komoly veszélybe kerülhetnek iskoláink, mert az állam az adóssághalmazát úgy igyekszik csökkenteni, hogy iskolákat, osztályokat vonna össze. Erre is nagyon oda kell figyelnünk, hiszen ha erre sor kerül, „természetesen” a magyar iskolák lesznek az elsők.
Pozitív dolog azonban, – és aki ott volt a Martosi Szabadegyetemen, láthatta – hogy nálunk is komoly vita van végre az autonómiáról. Az autonómia végre nem szitokszó, végre nem bélyegzik meg a korábbihoz hasonló hatékonysággal szélsőséges jelzőkkel azokat, akik autonómiáról beszélnek, beleértve a Magyar Közösség Pártját is. Jelen pillanatban komoly szakmai munka folyik az MKP-n belül – természetesen amennyire lehet, belevonva a civileket is, és azokat, akik hajlandók erre -, hogy dolgozzunk ki egy közös modellt, koncepciót, amelyet a komáromi nagygyűlés 20 éves évfordulóján szeretnénk bemutatni, 2014. január 4-én. Ebbe nagy segítséget ad nekünk mind a Magyar Nemzeti Tanács léte, illetve azok a mozgalmak, melyek Romániában, Erdélyben vannak. Igyekszünk elérni, hogy Szlovákiában végre az autonómiát ne azonosítsák a határmódosítás véres polgárháborújával. Akkor tudjuk igazán kivédeni a megyei átrendezéseket, az iskolák összevonását, ha saját dolgainkat saját kezünkbe tudjuk venni. Ezt végre nálunk is egyre többen látják, ezért ez az út, melyet járnunk kell.
Felvidék.ma, on{iarelatednews articleid=”40896″}
