A Rákóczi Szövetség tizennegyedik alkalommal rendezte meg Sátoraljaújhelyen a Magyar Diákok és Tanárok Találkozóját július 14-20. között, ahol 370 magyarországi és határon túli diáknak adatott meg az a lehetősége, hogy új ismeretségekre tegyenek szert. Az alábbiakban Czáboczky Szabolcs és Duba Gergő tábori beszámolóját olvashatják.
A Kárpát-medence magyar középiskolásai élményekkel teli kirándulásoknak, figyelmet felkeltő előadásoknak és izgalmas versenyeknek lehettek résztvevői és szemtanúi. A kirándulások helyszínei között ott szerepelt Felvidék egyik leggyönyörűbb városa, Kassa is. Idegenvezetők mutatták be, hogy milyen gazdag múlt rejtőzik a város épületeinek falai mögött. A táborozók bejárták továbbá Kelet-Felvidék tájait: Borsit, Nagyszelmencet, Dobóruszkát és Szirénfalvát. Kazinczy Ferenc későbbi lakhelye, Széphalom is útba esett, ahol a Magyar Nyelv Múzeumát látogathatták meg a fiatalok. Ugyanakkor Sárospatak sem maradhatott ki a programból, hiszen a település a Rákóczi-család egyik legfontosabb városának számít.
A találkozón neves előadók tartottak értékes előadásokat. Ilyenek voltak Marosi István lelkész, Popovics Béla és Szondi Miklós történészek, Kiss Norbert ifjúságért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Oláh Tamás, a Zempléni Levéltár igazgatója, Kisida Elek orvosprofesszor, Raffay Ernő, történész professzor és Kiss Endre József, a Sárospataki Református Könyvtár igazgatója.
Mindezeken túl koncertek és színházi előadások is voltak a táborban. A kisgejőci Kikelet Együttes híres költők megzenésített verseit adták elő könnyűzenei stílusban. A felsőzsolcai ÁMK Fúvószenekara magyar nótákat és az ifjúság körében is ismert dalokat játszottak. A sárospataki „8kor” színház Trianonról, a nemzeti öntudatról és az összefogásról adott elő lírai hangvételű színpadi műsort. Végül a Danger Close sátoraljaújhelyi rockbanda adott fergetesges koncertet a „keményebb” műfaj kedvelőinek.
A tábor elején senki sem gondolta volna, hogy a búcsúzkodás idején egy-egy könnycepp is kicsordul a szemekből…
Felvidékről kilenc iskolának a képviselői vettek részt a találkozón, akik benyomásaikat is megosztották velünk.
Lizák Anna, Dobó István MTNy Alapiskola, Nagyszelmenc: Ez a tábor nagyon jó lehetőség volt arra, hogy új embereket ismerjünk meg, és hogy a nemzeti egységet erősítsük. Nagyon sok érdekes programban vehettünk részt. A tábor elején még nem gondoltuk azt, hogy ilyen élményekkel teli
hétben lesz részünk, és a végén majd könnyes szemekkel búcsúzunk. Sok-sok apró emlék marad meg bennünk, mint például egy dal , ami mindenkit felébreszt, néhány éjszakai túra vagy akár egy ollé-s ébresztő. Ezek lehetnek akár rossz, akár jó emlékek, de az biztos, hogy megmaradnak az ember fejében. Összegezve: nagyon jól éreztünk magunkat és reméljük, hogy a jövőre is mehetünk.
Haraszthy Noémi, Nagykaposi Gimnázium, Nagykapos: Rákóczi-szövetség, én így szeretlek! Immár 4 éve, hogy a Rákóczi Szövetség által megrendezett tábor aktív résztvevője vagyok. Már szinte veteránnak számítok. Minden évben egyre jobban várom a tábor kezdetét, hisz lehetőséget ad arra, hogy újra láthassam az előző években szerzett barátaimat illetve, hogy újabb ismerősökre tegyek szert. Az izgalmas programok, a hosszú, de tanulságos előadások, a játékos medencézések, a mulatságos táncházak, a fárasztó kirándulások még mindig tartogatnak számomra meglepetéseket. Ezt a tábort lehetetlen megunni, a nyár egyszerűen nem múlhat el nélküle! Csak ajánlani tudom minden felvidéki közép- és főiskolásnak, hogy ha teheti, legalább egyszer jöjjön el Sátoraljaújhelyre, és töltsön el velünk egy csodás hetet, mi mind a 370-en megtesszük ezt évről-évre, válj te is e nagy család tagjává!
Czáboczky Szabolcs, Márai Sándor MTNy Gimnázium és Alapiskola, Kassa: Én negyedszer vehettem részt ebben a táborban, és minden egyes alkalommal a tábor előtt elfogott a várakozás: csak legyek már ott végre! Számomra ez a tábor nemcsak egy egyszerű találkozót jelent, hanem egy olyan közösséget, amire azt mondhatja a magyar ember, hogy igen, olyanokkal vagyok körbevéve, akik megértenek engem. Minden tiszteletem a szervezőké és a csoportvezetőké, hiszen rengeteg munkát és kitartást igényel az, hogy ez a tábor minden éven ilyen csodás és élményekben gazdag legyen. Fő célja e találkozónak a nemzeti öntudat erősítése, és mi lehetne fontosabb ennél egy ilyen világban, amit ma élünk. Idén is lehetőségem volt találkozni a régi barátaimmal és megismerkedni új arcokkal, akik a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkeztek. Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Székelyföld, Délvidék és az Anyaország több diákja ezen a táboron keresztül is be tudja mutatni egy kis példaként is, hogy a magyar nemzet egy és szétválaszthatatlan.
Varga Gábor, Tompa Mihály Református Gimnázium, Rimaszombat: SAÚH. Sok embernek semmit sem mond ez a rövid szócska, de nekem és a barátaimnak annál többet, mivel így hívjuk a középiskolás tábort, amelyet Sátoraljaújhelyen szervez meg a Rákóczi Szövetség évről évre. Minden egyes diák másért jön a táborba, és mindenki más élménnyel, tapasztalattal tér haza a fantasztikus hét nap után. Meglehet, valakik számára ez csak egy tábor a sok közül, másoknak azonban, lehet ez az egyetlen. Akárhogy is legyen, ki kell próbálni. Hogy mit ad ez a tábor, amiért érdemes újra és újra részt venni rajta? Számomra barátságot, nem egyet, nem kettőt, hanem akár több százat. Már harmadszor voltam a táborban, a varázsa azonban cseppet sem változott. Régi ismerőseimmel egy év után úgy beszélgetek, mintha csak egy napja váltunk volna el, az újakkal pedig nagyon gyorsan építek ki jó és tartós kapcsolatot. A legjobb az, hogy a diákok a Kárpát-medence minden részéről jönnek, és ekkor veszem észre igazán, hogy mi, magyarok ugyanolyanok vagyunk, és még mindig elegen vagyunk, bárhova is vessen a sors, ami nagyon jóleső érzés. Aztán jön a fájó búcsú, ami engem most a vonaton ért utol, de elégedetten térek haza, mert jövőre remélem újra találkozhatunk, SAÚH.
Gyetvai Anna, Füleki Gimnázium, Fülek: A Füleki Gimnáziumból júliusában Bojtos Tímeával ketten indultunk útnak a sátoraljaújhelyi középiskolás táborba. A döntés, hogy részesei legyünk a tábori életnek, jónak bizonyult, mivel élményszerű kirándulásokon vettünk részt, előadásokat hallgattunk, de az esti közös programok tették igazán emlékezetessé ezt a néhány napot. A tábortűz, rock koncert, zenés előadás vagy táncház csapattá formálta azt „néhány diákot”. Hazaérve elsőként a Facebookon az új barátaimnak jeleztem vissza, bízva abban, hogy ezek a barátságok, nem csupán virtuálisan maradnak meg, hiszen a gazdag programkínálat mellett a kialakult emberi kapcsolatok jelentették a valódi értéket számomra. Köszönettel gondolunk mindazokra, akik megteremtették számunkra ezt az élményekkel teli hetet.
Pálffy Ágnes, Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, Ipolyság: Mint felvidéki diák bátran mondhatom, hogy megérte ide eljönni. Szerintem egy felvidéki diáknak sokat ad, hogy ismeretséget köthet egy délvidéki, magyarországi vagy esetleg egy lengyel középiskolás diákkal. Nagyon jól éreztük magunkat mind a nyolcan, én különösen is, mivel a táborban megrendezett szavalóversenyen első helyet értem el, ami nagyon sok elismerést vont maga után. Azt hiszem ez volt az első hely az életemben, ahol megbecsültek minket és tényleg felvidéki magyaroknak érezhettük magunkat. Sokan csodájára jártak a tájszólásunknak, egyenesen kérték, hogy tanítsuk meg nekik. Megérte eljönni, mivel annyi ismeretséget kötöttünk erdélyiekkel, kárpátaljaiakkal, délvidékiekkel és persze a lengyelországiakkal.
Duba Gergely, Selye János Gimnázium, Komárom: Magyarságtudat. Nemzeti önérzet. E fogalmak átérzése, valódi jelentése bontakozik ki a Rákóczi Szövetség munkásságában, és leginkább a fiatalság részére szervezett akcióikon. A legnagyobbak közé tartozik az itt szóban forgó sátoraljaújhelyi tábor is, ahol, ahogyan azt már említették a barátaim, a Kárpát-medence minden tájegységéről a magyar fiatalok együtt táboroznak, tanulnak, szórakoznak. Természetesen nem maradhatott ki egy ilyen táborból a Felvidék legnagyobb magyar gimnáziuma sem. A Selye János Gimnázium már évek óta képviselteti magát a Rákóczi Szövetség ezen akcióin. Jómagam már harmadszor voltam a SAUH táborban, idén négy elsős lány volt az útitársam. Ahogy a fenti élménybeszámolókból is látszik, a tábor elérte egyik legfőbb célját: nagyon sok szoros, életre szóló barátság köttetett. Szerintem a szervezők egy másik célkitűzése is teljes mértékben teljesült: az utazások, az előadások során rengeteg újat láttunk, sokat tanultunk, lelkileg, szellemileg is sokat kaptunk. Befejezésül egy olyan kérdésre válaszolnék, ami a legtöbbször elhangzik egy-egy táborral kapcsolatban: mi tetszett a legjobban, miért érdemes elmenni az adott rendezvényre? Nos, itt, „SAUH”-ban igazán otthon érzi magát az ember. Itt nincs olyan, hogy „szlovákiai magyar”, vagy „romániai magyar”. Itt mindenki ugyanolyan, (egyszerűen csak) magyar, és ezt senki nem vitatja,mert itt mindenki tudja, hogy egy vérből valók vagyunk.
Ahogyan már többen említették, Lengyelországból – pontosabban Legnicáról – is érkeztek diákok a táborba, mint például Weronika Mazur (II Liceum Ogólnokształcące im. Stanisława Wyspiańskiego, Legnica): Mi, lengyel diákok, akik először vehettünk részt ebben a táborban, nagyon meglepődtünk a szívélyes magyar vendégszereteten. Magyarország és a magyarok a legvendégszeretőbb ország és a legszeretetreméltóbb nép a világon. A táborban azt tapasztaltuk, hogy a magyar mélyen vallásos és hazafias nemzet, mivel megemlékeznek nemzeti hőseikről és királyaikról. Nagyon tetszett, hogy minden nap felcsendült a magyar himnusz és az összes táborlakó szívvel-lélekkel énekelte. Meglepő volt számunkra az, hogy a magyarok ennyire kötődnek a hagyományaikhoz és szokásaikhoz. A táborban segítettek nekünk megérteni a magyar szokásokat, megismerni a magyar történelmet, és lehetőségünk nyílt arra is, hogy megkóstoljuk a magyar konyha specialitásait. Nekem a magyar gulyás ízlett a legjobban, amit Szirénfalván fogyaszthattunk el. Mi, lengyelek és magyarok, nagyon hasonló nemzet vagyunk. A nyelvünk ugyan különbözik, ennek ellenére olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk. A tábor után is sok mindenkivel tartjuk a kapcsolatot. Annyit szeretnénk mondani, hogy köszönjük szépen, magyarok. A táborra ez a híres szólás illik: „Polak-Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki”. (Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát!).
Összeállították: Czáboczky Szabolcs és Duba Gergő
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”23299,40699″}
