A Lévai járás északi szegletében található község jelentős múlttal rendelkezik. Ennek tanúbizonysága a település központi terén található gótikus templom és a bányászvárost egykor körülölelő erődfal maradványa.
Bakabánya nevét villam nomine Baka alakzatban a garamszentbenedeki apátság 1075-ös alapítólevele említi először. Nevének főbb változatai a középkor folyamán ezek: Bakabanya, Bacabanya, Wakkabayna, majd Buckahancz, Pukancz, Pukanecz.
A településen a bányaművelést 1270 előtt a selmecbányai polgárok kezdték meg. Nemesfémeket bányásztak, főleg aranyat és ezüstöt.
IV. Béla adománylevelet is adott a selmecbányai polgároknak Bakabányára, amit később V. István és IV. László is megerősített. 1276 körül IV. László kiváltságlevelet adományozott a bakabányai polgároknak, mely ekkor vált királyi bányateleppé.
A város falairól az első említés 1437-ből ismert. Ez valószínűleg a templom körüli erődítés lehetett. A városfalat később tornyokkal, kapukkal egészítették ki. A 18. és a 19. század folyamán fokozatosan zajlott az egykori városfal lebontása.
Napjainkra csupán néhány falmaradvány maradt meg belőle a gótikus templom tövében. Szabad királyi városi és bányavárosi jogait 1876-ban veszítette el, amikor Hont vármegyéhez csatolták.
A Szent Miklós-templom vélhetően a 13–14. század környékén épülhetett fel. A főhajó eredetileg síkfödémes volt. 1506-ban építették át gótikus hálós boltozattá. A főhajót a szentélytől egy csúcsíves diadalív választja el. A sekrestye és a szentély bordás keresztboltozatú. A falába lóhereíves gótikus ablakokat vágtak. A szentély jobb oldalán kettős ülőfülke található.
Az eredeti templom számos felújításon és bővítésen esett át az elmúlt évszázadokban, az 1400-as évek elején északi oldalhajóval egészítették ki.
A templomnak eredetileg két tornya volt. A szentély felett álló nagyobbik torony megfigyelőhelyként is szolgált a török kor idején. A 19. század második felében bontották le az igen rossz állapotban lévő tornyot. A másikat pedig egy földrengés rongálta meg. A mai torony helyén álló egykori tornyot 1800 körül bontották le.
Egykor egyik toronyban sem volt harang, a templom melletti, fából készült harangtoronyban lakott. A jelenleg látható harangtorony az 1864 és 1867 közötti felújításkor épült.
Az épület külső homlokzata magán hordozza a gótika stílusjegyeit, mindez a felső díszítésre még inkább jellemző.
A templomban több szárnyas oltár található, melyek a 15. századból származnak.
Az oltárok közül a legrégebbi, a Szűz Mária-oltár 1470-1480-ból való. A központi figura a Madonna 120 cm magas, hársfából faragott szobra. Körülötte négy szent, Borbála, Katalin, Margit és Dorottya alakja tűnik fel. A szárnyak ábrázolásai Szűz Mária életének mozzanatait örökítették meg.
A Szent Üdvözítő-oltárt a budai Pál mester készítette 1488-ban, emellett Kálvária-oltár is látható a szentélyben. A főhajó mellett az oldalhajók is gazdagon díszítettek. A falakról többek között Szent Miklós freskója köszön vissza. A mennyezeten megfigyelhetők a gótikus csúcsívek, a díszített oszlopok.
A Szent Miklós-templom a gótika csodás példája a Lévai járás északi részén. A járás Ipoly menti térségében érdemes felkeresni az ugyancsak gótikus stílusban megépített egegi templomot.
Forrás: varlexikon.hu; Wikipédia
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
