A cikk második részében Havasi János a Párizsi Magyar Intézet nemrég elhunyt igazgatója Ha azt mondom Párizs… című könyvének aktuálisabb zenei vonatkozásait osztom meg az Olvasóval.
Havasi János második párizsi kiküldetését 2015-ben kezdte meg. Mint említettem, a Magyar Intézetben a magyar zenei élet legtöbb nagysága megfordult, így a leírtak zenei kordokumentumok is egyben.
Talán legérdekesebb számomra Vashegyi Györgynek, a régi zene kiváló kutatójának és előadójának látogatásai voltak. „Fiatalkora ellenére a francia barokk zene egyik legnagyobb szaktekintélye, akit még a párizsi zenetudósok is megsüvegelnek”– írja róla Havasi.
Vashegyi az Intézetben mutatta be például Jean-Joseph Cassenea de Mondoville Ishé című operájának lemezét, s felkereste az Intézetet akkor is, mikor egy Gervais operát próbált Versailles-ban, vagy Bach Karácsonyi oratóriumát adta elő a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral. Valóban, Párizs igazi aranybánya a kutatónak: XIV. Lajos, a Napkirály minden, a királyi udvarban bemutatott művet megőriztetett, s ezek archívuma tekintélyes.
Az Intézet fellépési lehetőséggel, s egy kiváló Steinway zongorával csábította a neves előadókat Párizsba. Sorban állnak a hírességek a nemes hangszernél. Rey Etelka hangversenyszervező tehetséges fiataloknak szervezett bemutatkozást, közülük többen azóta nemzetközi hírnévre tettek szert. A magyar neves előadóknak a párizsi bemutatkozás különösen fontos és hasznos volt. Boros Misi már a karrierje kezdetén fellépett, a Temesváron született Bartal Zsuzsa a Parc Florali koncertjére az Intézetben készült fel. A dzsesszzenész Balázs Elemér előadását is igazi sikerként értékelték. Lux Erika zongoraművész, Perényi Miklós és Karasszon Eszter gordonkaművészek hangversenye is öregbítette a magyar zenekultúra hírnevét. A sor még nagyon hosszú lehetne…
Külön kell beszélnünk Havasi János népzeneszeretetéről. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete közgyűléseinek emlékezetes momentumai voltak, mikor esti borozgatás közben előkapta a hegedűjét, s a nótáknak már volt így kísérete. A nagykárolyi strandon a nap viszontagságait a vízben kiheverő újságírók között is elvegyült – nem kímélve a hangszerét – játszotta a népzene gyöngyszemeit és az irredenta dalokat. Párizsban sem fogta vissza magát, megalakították a háromtagú Balassi-bandát. Általában táncházakban húzták a talpalávalót. Máskor neves zenekarok, mint például a Szélkiáltó koncertjén is színpadra hívták, nem mondott nemet, s fülig érő szájjal lépett a világot jelentő deszkákra.
Hathatós segítségével alapították meg az Intézet magyar-francia vegyeskarát. Felléptek az Árpádházi Szent Erzsébetről elnevezett templomban, s olyan népszerű művek is szerepeltek a repertoárban, mint Weiner Leó Rókatánca és Bárdos Lajos Dana-Danája.
Mikor a sors úgy hozta, kántorként is bemutatkozott, bőszen gyakorolt, s azért, hogy a Himnuszt maga is tisztességesen énekelhesse, egy kicsit lejjebb transzponálta a nemzeti imát.
Csermák Zoltán
