„Ki ne ismerné közületek ezt a nevet? Annyi kedves, aranyos mesét senki sem írt Az Én Ujságomba, mint Sebők Zsiga bácsi. Tudnak már, hál’ Istennek, sokan írni a gyermekeknek szebbnél szebben; de úgy egy író se találja el a hangot, egy író se tud úgy oda simulni hozzátok, mint Sebők Zsigmond. Szeretettel ül le közétek, szeretettel mondja el gyönyörű meséit.”
Olvasom Pósa Lajos Sebők Zsigmond méltatását – mely cikk egyben reklám is, a „Maczkó úr utazása és egyéb történetek” c. könyv számára – „Vegyétek meg mindnyájan. Ennél szebb és jobb könyvet nem találtok sehol.” Gyanítom, hogy a Mackó úr utazásai „országismeret” céljából készült, még ha nem is lett egyértelműen és nyíltan kimondva. Már a Mackó úr könyvek címei – Mackó úr a kiállításon, Mackó úr az Alföldön, Mackó úr a tengeren, Mackó úr a Retyezáton, Mackó úr a Bakonyban, Mackó úr a Balatonon, Mackó úr Budapesten – is erre utalnak.
Sebők Zsigmond Párkányban (egyes adatok szerint Párkánynánán) született, 1861. szeptember 22-én. Az esztergomi gimnázium elvégzése után jogásznak készült, de később a pesti műegyetemen természettudományokat, a bölcsészkaron pedig filozófiát hallgatott.
Újságírói vonzalma hamarosan a hírlapírói pályára vitte őt. 1884-től a Szegedi Napló, majd a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap belső munkatársa volt. Országgyűlési tudósításokat közölt, és mint a tárcarovat vezetője elbeszéléseket, csevegést, könyvismertetést, gyakran vezércikket írt. Munkásságára nagy hatással volt Mikszáth, akivel személyes jó barátságot ápolt, de példaképe lett Jókai Mór is.
1909-től Benedek Elekkel együtt a Jó Pajtás c. gyermeklap alapítója és szerkesztője. Szegeden barátságot kötött Pósa Lajossal, aki Az Én Újságom című gyermeklapjában – pályatársai munkái mellett – saját verseit is közölte. E lap népszerűségére jellemző, hogy később, 1931-től, miniszteri rendelet kötelezte az elemi iskolai könyvtárakat beszerzésére.
Pályafutása alatt közel hatvan művét adták ki. Sebők Zsigmond a magyar gyermekirodalom nagy alakja volt: ő teremtette meg Dörmögő Dömötör, Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi feledhetetlen alakjait, „Ők” azok a mesefigurák, akik írójukat a gyermekirodalom legjobbjai közé emelték.
Mackó úr kalandos utazásait megelevenítő könyvei évtizedeken át voltak a gyermekek kedvencei. Sebők Zsigmondnak komoly része volt abban, hogy a gyermekirodalom átlépett a 19. századi mesegyűjtés korán, és megszületett az ennek a korosztálynak szóló önálló műfaj.
Sebők Zsigmond halála 20. évfordulóján, 1936-ban szobrot emeltek Budapesten, melyet eredetileg a Lukács fürdőnél állítottak fel. 1970-ben aztán átvitték a Vár alatt lévő Európa parkba, ahol most is látható képzeletének legendás szüleménye, művészi formába öntve. Maugsch Gyula alkotása Mackó úrfit, Zebulont és Róka Misit ábrázolja, Mühlbeck Károly rajzairól ismert öltözetben, futnak, mert a méz és a liba nem épp legálisan került hozzájuk.
A talapzaton pedig a következő felirat fut körbe: „Emlékezésül Sebők Zsigmondra, Mackó úrnak, a gyermekek barátjának megteremtőjére.” (Fotó: Csipka Rozália)
Kevésbé ismert, hogy a Németvölgyi úton lévő mackó szobor, amelyről a közeli iskolát és óvodát is „mackós”-nak hívja mindenki, szintén Sebők Zsigmond meséjére emlékeztet.
Lányi Dezső 1933-ban emelt szobrán Mackó bácsi az intellektuálisabb arcát mutatja, éppen felolvas a gyerekeknek és a bocsoknak:
talán éppen abból a mesekönyvből, amelyik az ő utazásairól szól?
Lányi Dezső Maczkó bácsi mesél a gyerekeknek (1933, Bp. XII. Németvölgyi út 46.)
Az Andrássy úton – Az Én Ujságom egykori szerkesztősége mellett – van egy Herendi porcelán bolt. Ott láttam meg a Mackó úr picike szobrát, herendi porcelánból, figurálisan Maugsch Gyula szobra alapján, mézes csuporral a hóna alatt, de mellékfigurák nélkül. A herendi porcelángyár – több figurával együtt – dobta piacra ezeket, anno a polgári lakásokat díszítő tárgyakat, nyilván a Mackó úr népszerűsége miatt került a sorozatba. (Méret: 8cm x 13,5cm.)
(Fotó: Csipka Rozália)
Nem látható emlék, mégis Budapesthez kötődik, hogy 1920-ban Mackó úr kalandjairól Deésy Alfréd készített filmet.
A „film” szó kapcsán meg kell említeni Selma Lagerlöf, svéd írónő 1907-ben megjelent nagy nemzetközi népszerűségnek örvendő ifjúsági könyvét Nils Holgersson csodálatos utazását, melyben egy parányira összement kisfiú utazza be Svédországot vadludak hátán. A meseregény az író eredeti szándéka szerint – földrajz-tankönyv. Ebből a művéből később népszerű rajzfilmsorozat készült, melyet Magyarországon is nagy sikerrel vetítettek 1988-ban. Ez a párhuzam jutott eszembe, holott a Mackó úr filmet nyilván nem láttam. De a hasonlóság szembeötlő.
A Mackósfilm azonban nem rajzfilm formában készült, ami sokkal több lehetőséget nyújtott volna a fura-csoda kalandok ábrázolására, hanem élő színészek szereplésével (Mackó urat a kor neves színésze Kürti József alakította) és akkor még némafilm változatban.
A bemutató 1921. november 14. budapesti Orion Filmszínházban volt (Budapest. V. kerület. Váci utca 9. ma Pesti Színház) és naponta 4 előadásban vetítették. A filmet „mese felnőttek és gyermekek részére” műfaji megjelöléssel hirdették.
Korabeli mozi plakát (Fotó: Wikipédia)
De mit keres (több évvel a szerző halála után) Mackó úr, ez a kedves, csupán a ravaszságra, gonoszságra dühös, kíváncsi, nagyétkű, életszerető, ám kissé – minden értelemben – nehézfejű lény a húszas évek elejének magyar kinematográfiájában? Nyilván, mindenekelőtt megélhetést, mozivászonra vivői számára. A gyermekközönség nagy érdeklődésére számítva. Volt azonban más is, ami foglalkoztatta Deésyt, mégpedig az, hogy „szárazon és vízen végighurcoltassék” a kamera: a főváros legszebb pontjain, Pesten és Budán, az ügetőn, az állatkertben, a Balatonon; hogy valóságos idegenforgalmi mustrát kapjon a néző.
Ha már a pesti belvárosban járunk, ne feledkezzünk meg a 70-es évek népszerű Mézes Mackó büféjéről sem. Egyetemistaként –sokat jártam ide – nem gondolkodtam el azon, honnan a Mézes Mackó név… Most utánanéztem: a nevet Tárgyik Sándor, az Éttermi Büfé Vállalat Központi Hidegkonyhájának akkori vezetője „találta ki”. „Maczkó úr” meséje ihlette, és a könnyű megjegyezhetősége és kedves hangzása miatt választotta. Még egy kis versike is tartozott hozzá, amit fel is írtak a Kígyó utcai üzlethelyiség falára:
A meséből ismersz talán még,
a bőség és a szép ajándék
Mézes Mackótól származott.
A meséből valóra váltam,
kínálom ízes, rakott tálam,
parancsolj, válassz, itt vagyok.
Mézes Mackó büfé, Budapest V. ker. Kígyó utca 4. (Fotó: Wikipédia)
A Magyar Nemzet napilap szerzőjének egyébként az említett kedves hangzásra volt egy epés megjegyzése: „Az sem áll, hogy a mackókultusz, melynek irodalmunkban is oly régi és dús hagyománya van, elmúlt volna. Minden élő korosztálynak megvan a maga mackóélménye. Sebők Zsigmond Mackó úr-sorozatától a Karinthy által zseniálisan magyarított Micimackóig, Kormos István Vackorjától Tandori medvéiig. Az sem véletlen, hogy a hazai vendéglátóipar, ha vonzó nevet akar adni egy üzemegységének, nem Húsos Sakál bisztrót, nem Túrós Giliszta büfét nyit, hanem Mézes Mackót.”
Mivel Sebők 1909 őszén megvált Az Én Ujságomtól (ily módon a laptulajdonos Singer és Wolfner könyvkiadótól is), kényszerűségből más nevet kellett adnia hősének. A lap- és kiadóváltást követően lett Mackó Mukiból Dörmögő Dömötör. (Az új név telitalálat: jobb is, szemléletesebb is, mint az eredeti.)
Maga a névváltoztatás is pontosan beleépül a korba: Mackó úr belügyminiszteri engedéllyel, egyforintos okmánybélyeggel ellátott kérelmet nyújtva be, változtatja nevét Dörmögőre. Innen a Dörmögő Dömötör című, óvodásoknak szóló hetilap, mely több mint 61 éve van jelen a lappiacon.
Sírja a Fiumei úti sírkert, Budapest, Parcella:20/1, N/A, 1, 39, 2001-től védett (Fotó: Csipka Rozália)
Sebők Zsigmond idén 108 éve, 1916. június 4-én halt meg Budapesten. Párkányi rokonainak nevei a vészkorszak áldozatainak helyi emlékművén, a Duna partján olvashatók.
Forrás:
Dufek Mária: Sebők Zsigmond, Új Szó, Pozsony, 2021. június 14.
Budapesten aztán ne dörmögjetek! Elektronikus Könyvtár: szerző nélkül, Szerelmem, Budapest blog.hu, 2013. augusztus 04.
Hegedüs Géza: Irodalmi arcképcsarnok, Móra Ferenc Kiadó, Budapest, 1976
Kőháty Zsolt: A magyar némafilm 1896-1931 között, Magyar Filmintézet, 1996
Pósa Lajos: Az Én Ujságom, Singner és Wolfner, Budapest, 1900, 50. sz.
Róbert Péter: A elfelejtett Dörmögő Dömötör, Új Élet, Budapest, 2012/24.
Róna Tibor: Budapesti kirándulóhelyek (Panoráma Kiadó, Budapest, 1960)
A szerző budapesti idegenvezető.
(Csipka Rozália/Felvidék.ma)
