Egy történetet szeretnék elmondani, szó szerint úgy, ahogy egy választási bizottsági tag elmondta nekem.
A sztori egy dél-szlovákiai, magyar többségű helységben játszódott le, a megyei választások második fordulójának szombatján, a nagyszombati megyében.
A választóhelyiségbe szombat délután öt körül berobban kilenc kinyírt fejű, bőrkabátos fiatal. Szlovákul beszélnek, a kezükben személyazonossági igazolvány és azt mondják a választási bizottságnak, hogy ők Kotlebára akarnak szavazni. A választási bizottság tagjai felvilágosítják őket, hogy azt itt nem lehet, mert ez itt a nagyszombati kerület, míg Kotleba a besztercebányai kerületben indul. De ők akkor is szeretnék, mondják, s kis idő eltelik, amíg leér nekik a vezetéken, hogy ezt tényleg nem tehetik meg.
– Akkor kire lehet itt szavazni? – kérdezik.
– Mikušra vagy Berényire – hangzik a válasz.
– Ki a f.sz az a Mikuš meg a Berényi? – kérdeznek vissza.
– Ők az itteni jelöltek. Az egyik a Smer, a másik az MKP jelöltje.
Kis tanácstalanság, majd indulnak kifelé. Az ajtónál egyikük megfogja a másik kabátját és magyarul szól hozzá.
– Figyelj, menjünk vissza, szavazzunk Berényire.
– Hülye vagy? – mondja a másik. – menj a p…-ba.
Kimennek, mind.
Este, fél tíz. A magyarul szóló visszajön – egyedül. Rendesen leadja a szavazatát, majd távozik.
Epilógus: Hallom, hogy a Smer-ben naponta hálálkodnak a Teremtőnek, hogy Kotleba még nincs 40 éves, s így nem indulhat a köztársaságielnök-választáson.
Csáky Pál