Bolyai Farkas 1775. február 9-én, Marosvásárhelyen született elszegényedett nagybirtokosi családban, Bolyai Gáspár és Pávai Vajna Krisztina gyermekeként.
Vele kezdődött el a magyarorországi matematikai kutatás története
– mondta róla Paul Gustav Samuel Stäckel (1862-1919) német matematikus, matematikatörténész, az első Bolyai-monográfia szerzője.
Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte, ahol kitűnt különleges tehetségével. Rövid idő alatt megtanult latinul, görögül, héberül, románul, később németül, angolul, franciául és olaszul. Kilencéves korában bármely témáról latin verset rögtönzött. Könnyedén szorzott, osztott 13-14-jegyű számokat fejben, tudott belőlük négyzet- és köbgyököt vonni – egy átlagember számára csaknem érthetetlen módon.
Bolyai Farkas szülőháza, régi képeslap (Fotó: bolyai.mtak.hu)
A tehetséges ifjú, báró Kemény Simon főispán fiának tanulótársa lett. Később mindketten a Göttingeni Egyetemen végezték tanulmányaikat, Kemény Simon jogot tanult, Bolyai Farkas pedig matematikát.
Bolyai Göttingenben került baráti kapcsolatba Carl Friedrich Gauss-szal (német matematikus, természettudós, csillagász, 1777-1855), akivel sokat beszélgettek a geometria alapjairól, és utóbb gyakorta váltottak levelet egymással.
1799-ben visszatért hazájába. Kolozsváron megismerkedett Benkő József kirurgus (borbély-sebész) lányával, Zsuzsannával, akivel 1801. szeptember 28-án kötöttek házasságot. Itt született első gyermekük János is, majd később megszületett Anna, aki azonban kétéves korában meghalt. Bolyai 1821-ben súlyos betegség következtében elveszítette feleségét.
A marosvásárhelyi református kollégium (Fotó:Wikipédia)
Közel fél évszázadig dolgozott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért.
Leghíresebb tanítványa saját fia, Bolyai János volt.
Bolyai Farkas 1824-ben újra megnősült, a nála sokkal fiatalabb Somorjai Nagy Terézt, egy marosvásárhelyi vaskereskedő lányát vette el. Ebből a házasságából is két gyermeke született, 1826-ban Gergely, később egy Berta nevű kislány, aki nem élt sokáig. 1833-ban ismét özvegységre jutott.
76 évesen ment nyugdíjba, hátralevő éveit visszavonultságban élte le. Két nagy bánattal kellett megküzdenie, 1854-ben meghalt kis unokája, Berta, majd 1855-ben öreg barátja, Gauss.
Nyolcvanéves korától az elmúlás gondolata foglalkoztatta és tudatosan készült rá. Megírta végrendeletét, saját halotti jelentését és intézkedett temetéséről, melyben azt kérte, hogy a temetésén se pap, se gyászbeszéd ne legyen, sírja fölé ne állítsanak síremléket, csak egy almafát ültessenek. 1856. november 20-án agyvérzésben hunyt el.
Bolyai Farkas nevét nem csak a matematikatörténet jegyzi, mert tevékenysége szerteágazó volt.
A sokoldalú tudós más tudományterületekkel, illetve művészetekkel is foglalkozott, és gyakorlati téren is tevékenykedett. Foglalkozott fizikával, filozófiával, zeneelmélettel, erdészeti kérdésekkel, gyümölcstermesztéssel, borászattal és különböző műszaki problémák megoldásával, valamint gyógyászati és gyógyszerészeti kérdésekkel.
Bolyai Farkas és fia Bolyai János szobra Marosvásárhelyen (Kép: Wikipédia)
Pedagógusként arra törekedett, hogy az elméleti oktatást lehetőség szerint összekapcsolja a gyakorlattal. Hozzáállására jellemző, hogy 1811-ben örömmel vállalkozott az újonnan bevezetett mezőgazdasági és állatgyógyászati tantárgyak gyakorlati tanítására.
1832-ben, Döbrentei Gábor királyi tanácsos ajánlása alapján, a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta, de nem a matematikai, hanem a természettudományi osztályban. Levelezéseiből ismert, hogy irodalommal is foglalkozott, írt történelmi drámát, verseket és prózai műveket.
Fia, Bolyai János (1802-1860) matematikus, hadmérnök, a magyar tudomány egyik legnagyobb alakja, feljegyzéseiben így emlékezik édesapjáról:
„Kemény testalkatú férfi volt, aki „a veszélyes embert mejjbe szokta ragadni.”
A két Bolyai sírja a marosvásárhelyi református temetőben (Fotó: Őseink és unokáink)
A visszaemlékezésből kitűnik, hogy népszerű ember, fesztelen társasági lény létére nagyon megválogatta, hogy kit fogad közelebbi barátságába. Mindent megtett a kollégium és tanítványai érdekében, váltakozó sikerrel kilincselve a korabeli mecénásoknál.
Sajátos, fanyar humora életének utolsó szakaszában sem hagyta el, végrendeletében hagyományozott mindenkinek két órát, amit otthon hasznosan eltölthet, ahelyett, hogy őt kísérné ki a temetőbe.
Ma utcák, terek, intézmények, iskolák viselik a nevét, és 1937-től az 1441 Bolyai nevű kisbolygó, Kulin György (1905-1989) magyar csillagász felfedezése nyomán.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
