Komáromban a kultúra hétről hétre „életre kel”, a város lakóit pedig folyamatosan gazdag programokkal várják a különböző helyszíneken. Március 5-én, szerdán sem volt ez másképp, amikor kezdetét vette az „Irodalom határok nélkül” elnevezésű fesztivál, amelynek keretében Lackfi János József Attila-díjas költő, író, műfordító és Nyugat-kutató tartott könyvbemutatót a Szinnyei József Könyvtárban.
Lackfi János az Esőtánc című könyvének a bemutatója előtt – Komárom kapcsán – a város híres szülöttéről, a kerek „évfordulós” Jókai Mórról, és a hozzá fűződő viszonyáról tartott egy rövid ismertetőt. Elmondta, hogy nagy tisztelettel olvassa „a nagy mesemondó” műveit. Külön kitért az egyes Jókai-művekből készült modern átiratokra is, amelyek a gyermekek körében népszerűek. Humoros megjegyzést tett arra, hogy a legtöbb diák „Az aranyember” vagy „A kőszívű ember fiai” című könyvekből egy kétoldalas anyagot is túl hosszúnak talál. Leszögezte, hogy ő maga gyermekkorában akkor is olvasott volna, ha ezért „agyonverik”.
Kiemelte, hogy miért érdemes ma is Jókai műveit olvasni. Ezt azzal indokolta, hogy a művekben szereplő mintázatok és karakterábrázolások napjainkban is rendkívül hasznosak. A közönséget több alkalommal is megszólította Jókai-művekkel kapcsolatos kérdésekkel, amelyekre a jelenlévők lelkesen válaszoltak, aminek különösen örült. Humoros anekdotákat is megosztott a hallgatósággal, és több „modern” Jókai-verset is felolvasott, melyek közül több – egy sokak számára ismeretlen – arab irodalmi műfajban, „makámában” íródott. E műfaj jellegzetességeiről is beszélt, és hozzátette, hogy szerinte Jókai művei egyben az ízes magyar nyelv kifejezői is.
Az előadó az est során saját élményeit is megosztotta a közönséggel, és különösen említésre méltónak találta elmesélni azt a vele történt incidenst, amikor Brüsszelben egy román hölgy odalépett hozzá, és őszintén kifejezte irigységét és féltékenységét a magyarokra, amiért szerinte a magyar egy rendkívül összetartó nép.
Lackfi János (Fotó: Bartalos Nikolas)
Az est további részében Lackfi János több korábbi kötetéből is felolvasott a közönségnek, és e művei igencsak megörvendeztették a hallgatóságot. A jelenlévők vidám hangulatban követték figyelemmel a felolvasott sorokat, és nem egyszer hangosan nevetve reagáltak a humoros részletekre. A „Milyenek a magyarok” elnevezésű műből a „Falat” című versét választotta, amely szellemes gasztronómiai leírásokkal tette szórakoztatóvá az eseményt. A „Sistergős zsoltárok” elnevezésű kötetéből a „Vasreszelékek zsoltárából” című költeményt olvasta fel, amely a határon túli magyar közösségekhez szól. A vers tele van felvidéki, erdélyi és kárpátaljai sajátos kifejezésekkel. A „Kibírhatatlanul” című művét Amerikában írta, ahol gyakran tartózkodik, különösen az ott élő magyarokkal való kapcsolattartás érdekében.
A felolvasott művek egyértelműen elnyerték a közönség tetszését, amit a hatalmas tapsvihar is egyértelműen tükrözött.
Lackfi János (Fotó Bartalos Nikolas)
Majd következett az est fénypontja, az „Esőtánc” című kötet bemutatása. Lackfi János elmondta, hogy ez a 80. kötete, és mivel a könyv nem került kereskedelmi forgalomba, így a terjesztés egyfajta „gazdasági kísérletnek” is tekinthető. A kötet hat év verstermését tartalmazza, és jellemzően számos alanyi és családi vonatkozású verset találhatunk benne.
Számos versét korábbi magyar költőlegendák – például Petőfi Sándor és Weöres Sándor – művészete ihlette, így több költemény dallama és stílusa is az ő verseikhez igazodik. Lackfi János kiemelte, hogy Petőfi „Szeptember végén” című művét – jó értelemben – „szerelmes hisztiversnek” tartja, ezért úgy döntött, hogy megírja a saját változatát, amely szintén helyet kapott a gyűjteményében.
A jelenlévők egy része (Fotó: Bartalos Nikolas)
A továbbiakban a szerző több verset is felolvasott friss kötetéből, amelyek sokféle témát érintettek. Akadt köztük olyan, amelyet saját 51. születésnapjára írt, egy másikat az édesanyjának címzett, de a felolvasott versek témáját tekintve elhangzottak mások mellett a futballról, az öregkorról, a jelenleg zajló orosz–ukrán háborúról, valamint a balatoni életérzésről szóló költemények is.
Többek között felcsendült egy modern „irodai vers”, amely tele volt angol nyelvű üzleti kifejezésekkel, valamint egy a mai női sorsról és a férfiakról szóló költemény is. Külön érdekességként a szerző „A Nyugat és a feminizmus” című versét is felolvasta, amelyben elképzelte, hogyan festenének ma a legnagyobb nyugatos szerzőink. Emellett még egy humoros, macskáknak szentelt vers is helyet kapott a repertoárban, „Ómacskasága” címmel.
A legnagyobb sikert a „Piros arany”, illetve a „Hol van a karúszó?” kezdetű versek aratták, de a közönség valamennyi felolvasott művet egyaránt nagy lelkesedéssel fogadta.
Lackfi János dedikál (Fotó: Bartalos Nikolas)
A könyvbemutató percekig tartó tapsviharral zárult, amiért a városba látogató szerző őszinte háláját fejezte ki. Az esemény végén Lackfi János személyesen dedikálta köteteit, így az érdeklődők egy-egy egyedi, kézzel írt üzenettel térhettek haza.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
