A múlt héten beköszöntött a nagyböjt időszaka, a „szent negyven nap”, ami egy keresztény ember életében az egyik legjelentősebb időszaka az évnek, s amely többek között – a húsvétra való felkészülés és bűnbánat mellett – az önvizsgálat ideje is egyben. De hogyan élik meg ezt az időszakot a katolikus hívek napjainkban? Mennyire maradtak meg a hagyományos böjti szokások, s milyen formában valósul meg a böjt lényege a mindennapokban?
A nagyböjti időszak folyamán több katolikus lelkipásztort is megszólítunk, akik a fenti kérdések megválaszolásában nagy segítségünkre lesznek. Meglátásaik révén bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen szerepet tölt be ez az időszak a honi katolikus közösségek életében.
Szerkesztőségünk elsőként a Kassai Egyházmegyében található radi egyházközség lelkipásztorát, Takács Dénes plébános atyát kérte fel, hogy mondja el gondolatait a nagyböjti időszakkal kapcsolatosan.
A nagyböjtöt a farsangi időszak előzi meg. Megszokhattuk, hogy különböző bálokat szerveznek községeinkben. Dicséretes dolog, hogy a legtöbb szervező igyekszik hamvazószerda előtt megtartani a mulatságot – emelte ki Dénes atya.
A templomi esküvőt kérő fiatalok vagy nagyböjt kezdete előtt vagy húsvét után kérik a házasság szentségének felvételét, tiszteletben tartva, hogy böjt van, nem tartunk ilyenkor lakodalmat
– húzta alá az atya, majd megjegyezte, a nagyböjt szigorú böjtöléssel kezdődik hamvazószerdán, amikor csak egyszer szabad étkezni, és még kétszer egy keveset enni, csak húsmentes ételeket, és ugyanez a böjti fegyelem érvényes nagypénteken is. Nagyböjt péntekjein is hústilalom van, de akár szigorúbb böjtöt is lehet vállalni, mindenki a saját lehetőségei szerint választhat magának valamilyen önmegtagadást.
Hangsúlyozta, hogy a szent negyven nap minden évben eljön. Minden évben a hamvazkodás drámai szertartása emlékeztet minket a mulandóságra: „Emlékezzél ember, hogy porból lettél és porrá leszel.”
A radi egyházközség plébánosa kiemelte, hogy minden ember meghívást kap a nagyböjt kezdetén, hogy tartson lelkiismeret-vizsgálatot, vállaljon valamilyen nagyböjti jócselekedetet, lemondást, amit negyven napon át megpróbál megtartani.
Ilyenkor hagyományosan világszerte imádkozzuk a keresztutat. Végigmegyünk Jézussal az Ő szenvedésének, halálának és eltemetésének tizennégy állomásán. Templomainkban ott van a falakon a keresztút. Valahol kinti kálváriák is találhatóak, ahol összegyűlnek a hívek és imádkoznak. Ismert az a forma is, hogy a község utcáit járva, tizennégy helyen megállva imádkozzuk a keresztutat
– húzta alá az atya, majd megjegyezte, hogy a másik kedvelt imaforma az, hogy a községben található útszéli kereszteknél a hívek délután 15 óra tájban összegyűlnek, és az isteni irgalmasság tiszteletére tartanak rózsafüzért, litániát.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
Dénes atya felhívta a figyelmet, hogy az egész nagyböjt folyamán el lehet végezni a szentgyónást, és nagyböjt vége felé a környék papjai meghirdetett időpontban elmennek az egyes templomokba, ahol gyónási lehetőség van: ilyenkor a hívek tömegesen elvégzik szentgyónásukat, ezzel is készülve húsvét ünnepére.
Nagyböjt a szent három nap, valamint a húsvét felé vezet minket. Az egyházi év legszebb szertartásai ezek, melyekre passiópróbával, énekpróbával, a ministránsokkal való foglalkozással készülünk, hogy minden szertartás méltó módon, lélekemelően legyen megünnepelve
– jegyezte meg az atya. Kiemelte, hogy minden évben „ajándékba” kapjuk ezt a negyven napot, csakis rajtunk áll, hogy mihez kezdünk vele: folytatjuk-e lelki utunkat Isten felé, vagy egy helyben maradunk, netán – elhanyagolva a lelki küzdelmet – még távolabb kerülünk tőle.
Az atya hangsúlyozta, hogy az Úr Jézus szavai mindenkihez szólnak: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa, tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban”.
Adja Isten, hogy ez a hívó szó minél több emberhez eljusson. Az irgalmas Atya haza- és visszavárja minden gyermekét. Kész megbocsátani, új lehetőséget adni mindenkinek, aki őszinte szívvel bűnbánatot tart, elfordul régi életétől és megpróbál új életet kezdeni. Ne féljünk kitárni szívünket Isten előtt, befogadni az ő ajándékait, megbocsátását, és így elindulni egy boldogabb életút felé – zárta a nagyböjttel kapcsolatos gondolatait Dénes atya.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
