Fél évszázad örömei és keservei. A felvidéki magyarság elmúlt ötven éve volt a témája a Beszélgetések a nemzettudatról fórumon Pozsonyban, az MKP székházában. A Pro Futuro Hungarica Egyesület elnöke, Csáky Pál hétfői vendége Duray Miklós író, politikus volt. A rendezvény után vele beszélgetett Haják Szabó Mária.
– A felvidéki magyarság életében 1948 februárjában jelentős esemény történt, hiszen a kommunista puccsal hatalomra került kormány valami teljesen mást kezdett csinálni, mint az 1945 utáni Csehszlovákia. Paradox módon éppen akkor kezdődött az enyhülés.
– A hatalmat átvevő kommunisták nem folytathatták a beneši politikát, nemcsak azért, mert Benešt megbuktatták, de azért sem, mert a szovjet szférának a kialakításában benne voltak a magyarok is. Nem csak Magyarországot kell ezen érteni. Ott volt Romániában a mintegy két millió magyar. A csehszlovákiai magyarságra pedig azért volt szüksége a hatalomnak, hogy ezzel új arculatát mutathassa.
– A felvidéki magyarság több mint kilencvenéves történetében ezek szerint 1948 fontos év volt. Ki tudnánk emelni a legfontosabb éveket?
– A húszas éveknek az eleje. Akkor szerveződött meg önállóan a felvidéki magyar politikai élet. A felvidéki magyarság testületi képviselettel is részt tudott venni a népszövetségi munkákban, ami ugyan nem vezetett semmire, de rendkívül nagy tapasztalatot szerzett benne és vitathatatlan, hogy a két világháború közötti felvidéki magyar politika nagyon művelt társaságból állt.
A következő dátum 1936, a Magyar Nemzeti Párt és a Keresztény Szocialista Párt egyesülése, Esterházy János pártelnökké választása. Ez nagyon fontos a politikai hagyományaink szempontjából, mert azt az értéket, amit Esterházy János képviselt, rajta kívül senki nem képviselte.
A II. világháború után jelentős dátumnak tartom a Csemadok megalakulását, 1949-et. Létre jött egy olyan szervezete a felvidéki magyarságnak, amely a többi kommunista országban nem jöhetett létre. Ez pont azért történhetett így, mert – úgymond – vissza akarták vezetni a szocializmus építésébe a már semmiben sem hívő, mindenből kiábrándult magyarokat. Erre találta ki az akkori hatalom a Csemadokot. Ez a Csemadok azóta is létezik és az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek során, hogyha nem lett volna, akkor nem tudom, hogy ma hol lennénk.
– Nagyon fontos volt a fiatalok szerveződése is a hatvanas évek végén Prágában, illetve Pozsonyban.
– A felvidéki magyar közéletiség egyik ilyen fontos felvonása a függetlenség eszméje, az 1965-től 69-ig szerveződő klubmozgalom volt, majd pedig a Magyar Ifjúsági Szövetség, aminek a társadalmi hatása még a kilencvenes években is megvolt. Ez tette lehetővé, hogy 1990-ben politikailag viszonylag gyorsan megszerveződjön a felvidéki magyarság.
1969-től számítva nincs olyan időpontja 1989-ig a felvidéki magyarság társadalomtörténetének, ami külön figyelmet érdemelne, illetve ami nagy társadalmi hatással lett volna, hacsak nem tartjuk ilyennek azt az időszakot, amelyben a Jogvédő Bizottság működött. Az 1983-85 közötti időszakban olyan társadalmi hatása volt a Jogvédő Bizottság tevékenységének, hogy spontánul szerveződött az az alternatív hálózat, amikor egymást szervezték meg az emberek.
– Egy gondolat erejéig hadd térjek vissza az 1970-es évekre. Azért a magyar iskolák megmentése, hogy ez sikerült Önöknek?
– A harcot 1984-ben nyertük meg, de 1978-ban kezdtük. Ez óriási nagy siker volt. Nemzetközi kapcsolatokat is meg kellett érte mozgatni.
– Igenis él ebben a szlovákiai vagy felvidéki magyarságban egyfajta egészséges nemzettudat, megmaradni akarás, a szülőföldön való boldogulás szándéka. Miért beszélhetünk manapság mégis egy rendkívül rossz lelki állapotban lévő közösségről?
– Az elmúlt húsz évben minden pozitív törekvés ellenére nagyon sok negatív üzenetet közvetített a felvidéki magyar politika a felvidéki magyar társadalom irányába. Az 1990 és 1998 közötti pártviaskodások, a két kormányzati ciklusban a korrumpálódás, a nem kihasznált és a feladott esélyek és a 2009-ben történt pártütés teljesen összezavarta a felvidéki magyarokat. Most látok egy kis felpezsdülést azzal, hogy van az MKP-nak önálló köztársasági elnökjelöltje. Úgy látom, hogy ez jó hatással van a társadalmukra.
Kossuth Rádió, Felvidék.ma
