Naponta felteszik nekünk, és mi is feltesszük másoknak a címben szereplő, udvariaskodó, beszédkezdeményező kérdést anélkül, hogy érdemleges választ várnánk rá. Bár azt olvastam valahol, hogy a panaszkodásra hajlamos magyarok többsége komolyan veszi a kérdést, és el is mondja, miért nincs jól…
Életem úgy alakult, hogy sajnos, a hétköznapokat Budapesten, a hétvégeket pedig Érsekújvárott töltöm. Budapesthez a munkám, szülővárosomhoz az otthonom köt. Kettős teherként zúdulnak rám az anyaországi és felvidéki hírek és események, a kevésbé rosszak és a rosszak is. De ezzel mások is így lehetnek, nem is kell Magyarországon élniük ehhez, mert a jelképessé zsugorodott határnak, a könnyített honosítási eljárásnak és a percre kész elektronikus hírdömpingnek köszönhetően kölcsönösen erősödött az anyaország és a külhoni magyarság közti kommunikáció, érdeklődés és egymásra figyelés, valamint megszaporodtak ezek formái is. És vannak közös metszésponttal rendelkező innen-onnan hírek is, amelyek arról szólnak, hogy a felvidéki történések miként befolyásolhatják a magyarországiakat, vagy fordítva, ami még gyakoribb. Gondolom, ezek száma a magyarországi
parlamenti választások közeledtével emelkedni fog.
A múlt héten az Amerikai Népszava – amely nem a jelenlegi magyar kormány barátjaként ismert sajtótermék – közölte, hogy az Érsekújvári Zsidó Hitközség vezetősége egyhangúan úgy döntött, hogy a magyar kormány Civil Alapja által adományozott, a megemlékezési rendezvényeket támogató pénzügyi támogatást nem fogadja el, és a már megítélt 1,5 millió forint hozzájárulásra szerződést nem köt. A terjedelmes írás részletesen közli az indokokat is, amelyek között az első helyen áll, hogy elfogadhatatlannak tartják, hogy Magyarországon szobor állhasson Szálasi Ferencnek, melynek felavatásán díszőrséget áll a Magyar Gárda. Miközben az állásfoglalók megfeledkeztek megemlíteni, hogy Magyarországon a tiltott önkényuralmi jelkép nagy nyilvánosság előtti használata vagy propagálása büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekmény. Egy 2011-es fejfaállítási magánterületi magánkezdeményezésről utalhattak, amit a rendőrség kivizsgált. A Magyar Gárdát pedig betiltották! Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy miért kellett egyáltalán benyújtani a támogatásra kért pályázatot, ha már 2011-ben tudták, hogy valami nem kóser Magyarországon, és ennek hangot kell adni? Hogy legyen mit esetleg visszautasítani? Hogy beinduljon egy láncfolyamat? Az elutasító állásfoglalás bevezető részében az újságcikk megemlíti, hogy tanulhatna tőlük, vagyis az érsekújvári zsidó hitközösségtől a Mazsihisz is, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. Tanult is, mert a hírügynökségek szerte a világon tegnap és ma beszámoltak arról, hogy a szervezet vasárnapi közgyűlésén úgy határozott, hogy lemond az emlékév programjaink támogatására nyújtott 150 millió forintos pályázati keretösszeg felhasználásáról. Ezen kívül létezik egy másik 130 millió forintos civil szervezetek számára elkülönített alap is, ennek elnyert pályázatait is sorra mondják vissza az érintettek. Tehát a két állásfoglalás metszéspontja jelen esetben kézzel fogható.
És hogyan függ össze velünk, felvidéki magyarokkal a hétvége másik budapesti eseménye? Bajnai Gordon-féle Együtt–PM három aktivistájának (vagy terroristájának) vasárnap elkövetett tette a köztársasági elnöki rezidenciánál, a Sándor-palotánál ? Létrán felmásztak a palota erkélyére, és ott a paksi bővítésről népszavazást követelő molinókat feszítettek ki. Ráadásul kiszedték a tartójából a nemzeti és az uniós zászlót, amelyeknek visszaadását ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a köztársasági elnök haladéktalanul írjon ki népszavazást a paksi bővítés ügyében, vagy küldje vissza a parlamentnek a múlt héten elfogadott jogszabályt. Az elnöki palota a nemzet és a magyarság szentélye, miként az Országháza is. Tehát minden külhonos és belhonos magyaré. Aki megbecsteleníti és ellopja az épületről a nemzeti zászlót, az megbecsteleníti és elárulja a nemzetet is és vele együtt minden külhoni nemzetrészt is.
Hogy vagyok tehát? Köszönöm, megvagyok, de lehetek ilyen híreket hallva jól? És még milyen távolinak tűnik a magyarországi parlamenti választások napja! Mi vár még ránk addig? Többek között egy szlovákiai köztársaság elnöki választás március 15-én, ahol a magyar pártnak van saját magyar jelöltje, a magát magyarnak (is) mondó párt pedig egy szlovák jelöltet támogat…
Száraz Dénes/Felvidék.ma
