Most száz éve , 1914. február 15-én Tornalján megindult a közvilágítás. Ahogyan mondani szokták: kis lépes volt ez az emberiség számára, de a közlekedés biztonsága érdekében nagy lépés volt a tornaljai polgároknak.
1914-ben a világ, Európa – a politikusok, az ipar, a gazdaság – már készült a háborúra, ennek ellenére született néhány – a későbbiekben korszakosnak ítélhető – kezdeményezés, találmány.
Például az amerikai Clevelandban üzembe helyezik az első állandó működésű villamos, kétszínű (piros, zöld) közlekedési jelzőlámpát. Esetünkben Cleveland városa azért lehet különösen érdekes, mert ebben az időszakban az Amerikába kivándorló sok-sok tornaljai család számára ez a város első rendű célállomás volt (természetesen leszármazottaik még sokan most is ott élnek).
Német fémkohászok előállítják a wolfrám-karbidot, amely a videa néven ismert, szinte gyémánt keménységű fémötvözet alkotórésze.
Az angliai Manchesterben William Dibdon kémikus ötlete alapján üzembe helyezik a világ első biológiai szennyvíztisztító berendezését.
A tudománynak a technikai gyakorlatban megvalósuló eredményei a felvidéki kisvárosban is viszonylag hamar megjelentek. A tornaljai képviselő-testület már 1902-ben elkezdett vitázni a városi közvilágítás szükségességéről és megvalósításáról. A testület tagjai eleinte megrémültek, volt, aki így érvelt a megvalósítás ellen: „Este minden rendes ember otthon ül, annak tehát villany nem kell, ha orvoshoz kell menni, van kézi lámpás, a lumpok pedig… azokért igazán nem kár , ha ki is törik nyakukat a sötétben…” ( Gaál Imre száz év Tornalja történetéből, 89. old.). Ez a megjegyzés jelzi, hogy sokáig az emberek nem tartották fontosnak az utak, terek, épületek közvilágítását (az első, mai értelemben is már közvilágításnak tekinthető megoldás Párizsban született 1558- ban, Magyarországon az első utcai lámpás egy kezdetleges olajmécses volt Budán , az Osztrák–Magyar Monarchia területén 1884-ben Temesváron már villanylámpák szolgáltatták a közvilágítást, megelőzve Londont és Párizst).
Tornalján a városatyák eleinte gázvilágítást szerettek volna, majd a viták során a villanyáram mellett döntöttek, és a gömörpanyiti Kraxner és Surány cég ajánlatát fogadták el. A felújított panyiti malomban a Sajó vizének mozgási energiáját egy Francis-féle turbina, a villamos energia termelését pedig egy nagy teljesítményű generátor végezte. Tornalja és Gömörpanyit között 200 darab villanyoszlopot állítottak fel, Tornalján a Fehér Ló szálloda közelében egy transzformátorházat készítettek, amely a generátor által fejlesztett nagyfeszültséget normál feszültségre csökkentette.
A munkák sikeres elvégzése után 1914. február 15-én örülhettek és csodálhatták meg Tornalja polgárai városuknak közvilágítását.
Mogyoródi Árpád, Felvidék.ma
