Néhány órával ezelőtt Boráros Imre, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja a magyar Országház kupolatermében ünnepélyes keretek között átvette a Kossuth-díjat, melyet Áder János köztársasági elnök adott át az idén 70. születésnapját és pályajubileumának 50. évfordulóját ünneplő felvidéki művésznek.
A laudáció szerinti indoklás szerint „a felvidéki magyar színház- és előadóművészet, valamint az egyetemes magyar kultúra határokon átívelő, magas színvonalú nemzetközi szintű művelése és terjesztése érdekében végzett” tevékenységéért kapta a rangos kitüntetést. Az átadást követően Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök gratulált Boráros Imrének.
Boráros Imre ma is korát meghazudtoló módon tevékenykedik. A felvidéki magyar hivatásos színjátszás egyik legsokoldalúbb, leghitelesebb, legkarizmatikusabb egyénisége. 1965-ben került a komáromi Magyar Területi Színházhoz (MATESZ), ahol Pavel Kohout „Ilyen nagy szerelem” című darabjában, Vencel Král tanársegéd szerepében debütált. Hét évig (1971-1977) játszott a kassai Thália Színpadon, majd visszatért a MATESZ komáromi társulatához, 1990-tól pedig annak jogutódja, a Komáromi Jókai Színház tagjaként működött. 2001-ben egyik alapító tagja volt és meghatározó művészegyénisége lett a Teátrum Színházi Polgári Társulásnak. Vendégszerepelt a budapesti József Attila Színházban, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, valamint a miskolci Nemzeti Színházban. Pályája során több mint kétszáz szerepet alakított. 2013-ban megalapította a Boráros Imre Színházat.
Rendkívül termékeny előadóművészi tevékenységével, pódiumművészetével, színházi- és irodalmi estjeivel megalkotta a maga egyszemélyes színházát. Már a hatvanas-hetvenes években több irodalmi estet tartott, melyek a vállalásról, a hovatartozásról, a magyarságtudatról szóltak. Ma is ezt teszi. Ezekkel az előadóestekkel vendégszerepelt a Felvidék magyarlakta vidékein, Magyarországon, Erdélyben, a Muravidéken, a Vajdaságban, Ausztriában, Franciaországban, Svédországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Törökországban, tíz alkalommal pedig az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kanadában. Az általa előadott monodrámákban rendkívül hitelesen és szuggesztíven formálta meg többek között Dózsa György, Vlagyimír Viszockij, gróf Esterházy János, Mindszenty József bíboros, gróf Széchenyi István alakját.
Az elmúlt évtizedek alatt több magyar, szlovák és cseh, illetve kooprodukciós filmben szerepelt, így az Oscar-díjra jelölt Želary című cseh produkcióban is, a film 2004 tavaszán megkapta a Cseh Filmkritikusok Díját. Évtizedeken keresztül állandó vendégszereplője volt a pozsonyi magyar rádió hangjátékainak. Rendkívül sikeres színpadi színészként és népszerű előadóművészként egyaránt megvalósította és anyagba öntötte tehetségét, zsenialitását.
Munkája elismeréseként több rangos kitüntetést kapott, így a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, a Nemzeti kisebbségekért-díjat az Esterházy János-hagyományok ápolásáért, a Szlovák Köztarsaság Ezüst Plakettjét, a Szlovák Köztársaság Művészeti Alapjának Életmű-díját, az Esterházy-díjat, a Polgármester Díját Komáromban, valamint „A Világ Magyarságáért Művészeti Díjat“ érdemelte ki. Emellett Pozsony város Diszpolgárává avatták.
Erénye: tisztelet és alázat az egyetemes magyar színházművészet és előadóművészet ügye iránt. A szülőföld és a magyar haza iránti szeretete, magyarságtudata példaértékű. Boráros Imre komoly értékrendet, szakmai tudást és hitet hordozó életművével jelentős mértékben gazdagította és gazdagítja ma is világszerte az egyetemes magyar szellemiséget és nemzeti kulturális örökségünket. Köszönet érte!
Tarics Péter, Felvidék.ma
Fotó: a szerző
{iarelatednews articleid=”42672,44591,33175,44590″}