A 2007-13-as uniós költségvetési időszakban a tömbmagyarság által lakott régiók támogatása elmaradt az országos átlagtól, állítja Őry Péter, az MKP közigazgatási alelnöke.
Hogyan teljesítettek a magyarok által lakott járások? Mennyire sikeresek önkormányzataink a támogatások terén? – tette fel a kérdést Őry Péter, majd az idevonatkozó kormányzati anyagokat kikérve mélyreható elemzésbe fogott.
„Úgy éreztem, jó lenne megvizsgálni, milyen mértékű támogatások érkeztek az egyes járásokba, hiszen erről statisztikát senki nem készített. Három nagy önkormányzatokat érintő operatív programot vizsgáltam: a régiófejlesztésit, a vidékfejlesztésit és a környezetvédelmit, illetve ezek alprogramjait”, mondta el Őry. A járások által elnyert összegeket kivetítette a lakosságra, azaz, hogy mennyi jut egy főre.
Ha például a csatornázást vesszük, tudtuk meg a politikustól, az öt legsikeresebb járás a Malackai, Breznóbányai, Liptószentmiklósi, Trencsénteplici és a Szinnai volt. A Malackai járásban a 480 eurót is meghaladta az egy főre jutó támogatás, míg a Dunaszerdahelyiben ez az összeg mindössze 47 euró, azaz tízszer alacsonyabb volt. „Ez azért is meglepő, sőt szinte már abszurdnak mondható helyzet, mert a Somorja – Dunaszerdahely – Komárom tengely mentén található az ország legnagyobb ivóvízkészlete, ezt óvni és vedni kellene. És éppen az e területen fekvő járások, a már említett 2007-2013-as időszakban nagyon alacsony támogatásban részesültek”, sorolja elemzésének eredményeit Őry, aki hasonló helyzettel szembesült más támogatási alfejezetek esetében is. Az árvízvédelmi támogatásoknál is a legalacsonyabb kategóriában találjuk a Kis- és a Nagy-Duna , a Vág, a Garam, az Ipoly, valamint a Bodrog, az Ung és a Tisza árterületein fekvő, magyarok által lakott régiókat. E téren a Bártfai, Homonnai, Sztropkói, Felsővízközi járások szerepeltek messze a legjobban. Míg ezek egy főre lebontva 200 euró fölötti támogatásokhoz is jutottak, addig a Komáromi 35, a Nagykürtösi 21, a Tőketerebesi járás 4 eurót kapott, de vannak nullás magyar járások is. Pedig az összes folyó dél felé folyik, errefelé szélesedik az ártere is.
Őry hozzátette, hogy míg a lakosság és a települési önkormányzatok a tíz évvel ezelőtti uniós csatlakozást követően bizakodva várták, hogy az egyes támogatási formák valóban olyan mértékben nyújtanak majd segítséget az egyes régióknak, hogy azok az európai átlag szintjére emelkednek, csalódniuk kellett. „A szlovákiai magyarság is bizakodva tekintett a lehetőségekre, hiszen a közösségünk tagjai által lakott járások már évtizedek óta a leszakadó régiók közé tartoznak. Márpedig az Európai Unió támogatáspolitikájának egyik alapelve, hogy az egyes országok leszakadt régióit segítsék a felzárkózásban”, jegyezte meg az elemző.
Az ország különben az uniós pénzek merítésében nagyon rosszul teljesített, de tény, hogy jelentős különbségek tapasztalhatók az egyes járások támogatásában. „A két legmarkánsabban magyarnak tartott járás, a Dunaszerdahelyi és a Komáromi szerepel az egy főre jutó és az összértékben megítélt támogatásoknál is a rangsor végén. Nagy általánosságban látható, ahogy növekszik a magyarság aránya, úgy csökken a támogatások mértéke”, szögezte le az MKP szakpolitikusa. és nem hiszi, hogy azért van, mert a déli régiókból kevesebb, vagy rosszabb pályázat érkezik.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44816″}
