Április 11-én, pénteken folytatódott a Költészet Napja kassai rendezvénysorozata. Délután gyülekeztünk a Márai-téri szobornál, ahol az író ellen két személy tüntetett, de fél óra után elvonultak, miután röplapjaikat szétosztották és transzparenseiket falhoz támasztották. Ezekkel azt bizonyították, semmit sem értettek meg az író szellemiségéből és a történelemből.
Filipko József (MKP) önkormányzati képviselő, a Nemzeti Kisebbségek Klubja elnöke köszöntötte a vendégeket és a résztvevőket, közöttük Czimbalmosné Molnár Éva főkonzult, Viliam Novotný (SDKU) és Otto Brixi (SMER-SD) képviselőket, Zachariáš Istvánt, a Kassai Önkormányzati Kerület alelnökét, Ján Jakubov főpolgármester-helyettest, Anton Gregát, az Óváros, Emil Petrvalskýt, a Téhányi Lakótelep és Rudolf Bauert, a Nyugat Lakótelep polgármesterét, valamint Jáky Juditot, Márai Sándor unokahúgát partnerével együtt és salernoi vendégeinket, Renato Mazzeit és feleségét, Erzsébetet.
Filipko az író szavait idézte, aki azt vallotta, mindent Kassától kapott, a jót és rosszat is. Művei bizonyítják, mennyire kötődött Kassához, amiről bárki megbizonyosodhat.
A Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola két növendéke, Garamszegi Viktor és Pásztor Mihály A kassai őrjáratból idéztek magyarul, majd szlovákul. Felkészítő tanáruk Bodon Andrea. Többek között elhangzott: „a Dómot mi építettük, évszázadokon át, kassaiak, őslakók, magyarok, németek és szlovákok. S a várost is mi építettük. …ez a mű igényes volt, az örökkévalóságnak készült… Ismerem a levegő ízét és illatát, ismerem az utcák szagát…”
Ján Jakubov Richard Raši főpolgármester nevében is köszöntötte az ünneplőket. Hangsúlyozta, az író híressé tette városunkat a világban. Olyan korban volt kénytelen élni, mely meghatározta egész életpályáját. Két világháborút kellett elszenvednie. E szerencsétlenség miatt kellett vándorrá lennie. A világ egyik legnagyobb írója szülővárosát népszerűsítette. Hozzájárult ahhoz, hogy Kassa tavaly Európa kulturális fővárosa lehetett. „Tisztelettel hajtjuk meg fejünket nagysága előtt és követői leszünk!” – ígérte.
Viliam Novotný képviselő két nyelven tolmácsolta gondolatait. Kassán számos jeles személyiség élt, mint Johannes Bocatius, Bocskai István, Gerster Béla és Oelschläger Lajos. Ők politikusokként és építészekként öregbítették a város hírnevét. Márai, a 20. sz. legnagyobb írója, műveivel tette ezt. Diktatúrák miatt lett hazátlanná, de azok nem tartanak örökké. A városban egy tér, egy szobor és egy iskola őrzi emlékezetét.
Jáky Judit beszédében afeletti örömét fejezte ki, hogy kassai polgárokkal lehet együtt. Neki, mint családtagnak a művein kívül elsődlegesen a rokoni kötelék jut eszébe. Grosschmid Kató, a nagyanyja és lakhelyei: Kassa, Miskolc, valamint a budai Mikó utca. És a családi események, a közös vacsorák, amikor összejöttek. S ilyenként könyveli el az évről-évre ismétlődő tisztelgést a szülővárosban. Az író itt szívta magába azt a légkört, amely szűkebb és tágabb környezetére meghatározó volt. Azt a polgári életmódot, „amelyben egymást tisztelve és egymásra odafigyelve éltek.” Békességben élt itt keresztény, zsidó, ruszin, szlovák, magyar és német. Márait egy szempont befolyásolt egy életen át, amit itt sajátított el: egymás kultúráját befogadni, egymás hagyományait megismerni. Ez az elsajátított hajlam, ezek az alapok melyekre akkor ő Kassán nem is gondolt, az idegen környezetben is segítették.
A mai napon különleges ajándékot tudott hozni a Sors, vagy inkább apai nagybátyja jóvoltából. Amikor végiglátogatta Márai és felesége lakóhelyeit, Salernoban megismerkedett Renato Mazzei-jel és feleségével, Greksa Erzsébettel. Ez a házaspár megismerkedve az író műveivel, kutatni kezdte a helyszíneket és embereket, amelyekkel, akikkel kapcsolatba kerültek. Létrehozták a Márai Sándor Kulturális Társaságot, amely már több mint tíz éve sikeresen működik és feltárják Sándor, Lola valamint az asszony nagybátyja, Matzner Lajos nápolyi életét. Az ő jóvoltukból hozhatta magával azt a rövidfilmet, melyen nagybátyja és felesége mozgófilmen jelenik meg. Olyan dokumentumfilm ez, melyet korábban sehol sem láthattunk.
Márai igen tartózkodó volt mindenkivel szemben. Hasonlóan Kassához, az olasz embereket is különleges megszólítással illette, akik befogadták őt távol hazájától. Hálás ezért az írónak, hogy úgy Kassán, mint Dél-Olaszországban kassai polgárokként tisztelheti őket. Ebben a vonatkozásban édesapja, Dr. Jáky János útmutatását követi. Ő a toleráns, széles látókörű, az európai szellemiséget követő látásmódot otthon sajátította el. Most ez a feladat rá hárul.
„Márai azt hiszem, mosolyogna önökre, ránk és az összes kassai polgárra s azt mondaná nekik, amit apám születésekor mondott és írt a Premier c. novellájának záró soraiként 1935-ben: «Érezd magad jól közöttünk. Hozott Isten öregem, hozott Isten!»”
Ezt követően került sor a szobor megkoszorúzására és az ünneplő közönség átvonult a Thália Színház Márai Stúdiójába. Itt Máté László üdvözölte elsősorban olaszországi vendégeinket és Jáky Juditot. Az író kedvelte a sztoikus filozófusokat, a latin és olasz kultúra ismerője volt. Majd húsz évig élt Olaszországban. A Nápoly melletti Posillipoban, majd Salernoban. Számára fontos volt az olasz kultúra, a tenger és a körmenetek. Az olaszokat kedves és szívélyes embereknek tartotta.
Jáky Judit elmesélte, hogyan ismerkedett meg Mazzeiékkel. Miután maga elé tűzte, hogy felkeresi az író lakhelyeit, ami rendkívül érdekes tapasztalatokkal gazdagította, 2003. szeptember 29-én Salernóba indult egy Márai-kiállítás megnyitójára. Néhány órás késéssel érkezett a tárlatra, melyet egy románkori templomban nyitottak meg. Az élmény fantasztikus volt. Sok-sok tárgyi emléket láthatott a kiállításon. Bemutatták neki egy házaspárt – Valerio Ioriot és feleségét -, akik a Via Trento utcai szomszédai voltak. Tudtak róla mindent. Ők mutatták be Renatot és Erzsébetet Juditnak. Egyből szívükbe zárták egymást és a házaspár elmesélte, hogyan gyűjtötték össze ezeket a tárgyakat. Azóta tartják a kapcsolatot, mely barátsággá nemesedett. Óriási meglepetés volt számára, hogy nagybátyját mozgóképek is megörökítették. Egy nappal korábban ezt a filmet a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be, azt megelőzően meg Rómában, most meg itt, Kassán.
Majd Renato Mazzei emelkedett szólásra, aki felesége mellett megtanult magyarul, de nem vállalta a magyar nyelvű nyilvános szereplést. Elmondta, szinte otthon érzi magát Kassán. Márai Sándor és Lola nagyon szoros kötelékben éltek egymással, melyet népeknek és nemzeteknek is példaképnek kellene tekinteniük. Akik szeretik Márait, azokat mind különleges emberként ismert meg. Ebben a vonatkozásban a nemzetiség nem volt fontos. Amit ebből a szoros kapcsolatból kiérzett, az a tisztesség volt. Amikor olvassuk sorait, tiszta emberként jelenik meg, maszk nélkül. Mindig saját magát adta. 2003-ban elkezdték kutatni emlékeit és megértették az írót. Ez nem volt egyszerű, mert zárkózottsága miatt. Ám végül felismerték, az egyszerű emberek között kell nyomát keresni. Cipésszel, benzinkutassal, pincérrel beszélgetett el. Megkérdezte tőlük, hogy vannak és gyermekeik iránt érdeklődött. Beszélgető társai csak annyit tudtak róla, hogy külföldi és professorának szólították. Különleges embernek könyvelték el. Nem, mint nagy magyar író lopta be magát az olaszok szívébe, hanem emberi tartásával. Egyből megnyíltak és sokat segítettek. Mielőtt 1980-ban elköltöztek, összehívta azokat a családokat, amelyekkel kapcsolatban állt és mindenkinek adott egy kis ajándékot. Egy nyolc éves fiúcskának a Continental írógépét, mert nála azon pötyögtetett. Az egyik családfőnek meg magánkönyvtárát. Erről tanúskodnak a bennük fellelhető Ex librisek.
Máraiék rendszerint részt vettek olasz ismerőseik családi ünnepein. Ezeket örökített meg néhány filmkocka. Az egyiken a szomszéd kislány első áldozását követő ünnepségen tűnnek föl a híres teraszon. Hamisítatlan dél-olaszországi családi ünnepet örökített meg a film. Sok ember, mindenki egyszerre beszél. Szervezett összevisszaság az egész. Lola és férje jól beilleszkedtek ebbe a közegbe. A másik jelenet egy esküvő alkalmából készült. Még mielőtt a templomi szertartásra sor kerülne, a lány szüleinél összegyűlnek a rokonok és ismerősök. A szülők utolsó jótanácsokkal látják el lányukat. Márai a menyasszonyt kiskorától ismerte és mint gondos apa ő is szellemi útravalóval látta el. Közben mutatóujját a magasba emelte nyomatékként. Erre a két rövid részletre építették föl az ötperces filmet.
Szerinte Márai Sándor egy csoda, aki embereket köt össze. Ő volt az új Európa megálmodója. – fejezte be Mazzei élményt nyújtó beszámolóját.
Ez volt élete legnyugodtabb időszaka – mondta Máté. – Reggel fürödni járt a tengerbe. Ez volt számára a vitamin. Megelégedéssel nyugtázta, hogy itt nem található sem orosz, sem német, sőt magyar spiclis sem. Ettől itt megkímélték. A műsorvezető megelégedetten állapította meg, hogy a mai napon az európai szolidaritás Kassát és Salernot összeköti.
Fölhívta rá a figyelmet, kezdeményezték, hogy a Költészet Napja alkalmából József Attila mellett, Márai is kapjon helyet. Hogy Kassa Európa kulturális fővárosa lehetett, ez Márainak köszönhető elsősorban. Szégyen, hogy az író még mindig nem a város díszpolgára. Ez a szégyen nem Máraié! Ezt az igényt addig kell ismételni, míg nem sikerül.
A KIKELET Kassai Ifjúsági Közösség szervezésében ezután a Buzitai Citerazenekar koncertezett. A műsor közben Czáboczky Szabolcs Márai Sándor: Halotti beszéd c. versét szavalta el. A fiatal szervezők ízletes süteményekkel kedveskedtek a részvevőknek.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma