Fiatalok szemével: Nagy Erzsébet, Vavrovič Anett (Budapesti Corvinus Egyetem – Révkomáromi Székhelyen Kívüli Képzés) – Amire egy ország adótörvényeit vizsgálva először rákérdezhetünk, az a tényező, hogy igazságos-e. Górcső alá vettük a magyarországi és a szlovákiai adórendszer helyzetét. Kíváncsiak voltunk, vajon a két ország közül melyik kínál kedvezőbb feltételeket a vállalatok számára.
Egy 2005-ös felmérés szerint a magyar adók nagyon magasak (OECD, 2005):
Magyarország 69,5 %
Dánia 63,0 %
Belgium 59,3 %
Svédország 56,6 %
Finnország 56,5 %
Hollandia 52,0 %
Lengyelország 51,8 %
Norvégia 51,3 %
Görögország 49,6 %
Franciaország 48,6 %
Szlovákia 29,9 %
Az eredményekből láthatóvá válik, hogy 2005-ben a megszakítások bárminemű híre előtt ott ült ez az ország az OECD által vizsgált gyakorlatilag az első világbeli országok közül az első helyen az egy főre eső adóterhekben, éves lebontásban. Méghozzá magasan. Ha az első 10 országot figyeljük meg- Magyarországot kivéve- akkor szemet vethet az, hogy bár ott is magasak az adóterhek, de az állam erősen támogatja az oktatást, az egészségügyet, az infrastruktúrát. Igaz, Szlovákiában nem nevezhető erősnek az állami részvétel a köz javát tekintve, mégis feleannyi adót kell fizetniük a szlovák állampolgároknak.
(Forrás: Eurostat, CEMI)
Az adófajták közül – más országokhoz hasonlóan – a fogyasztási és forgalmi adók, a TB járulékok és a személyi jövedelemadó hozzák a legtöbb bevételt, a teljes adóbevétel közel 90 százalékát. A három legjelentősebb adóbevételhez képest a többi adófajta súlya kevésbé jelentős, a vállalati nyereségadó, és az egyéb adófajták, kisadók együttesen alig több mint 12 százalékát teszik ki az adóbevételeknek.
Az Ecostat felmérései apján a magyarországi vállalatok negatívan vélekednek a hatályos adórendszerről. A cégek 14%-a szerint egyáltalán nem megfelelő a magyar adórendszer, és további egyharmaduk (32%-uk) is kritikus e tekintetben. Kedvező véleményen jóval kevesebben vannak: 16%-uk szerint általában megfelelő a magyar adórendszer, míg csupán 1%-uk szerint azonosak e téren teljes mértékben az ország makrogazdasági érdekei a vállalatok érdekeivel. A jelenlegi terheknél alacsonyabbakat tartanának reálisnak a magyarországi vállalatok vezetői, átlagosan 15%-os ÁFA-kulcsot vélnek a jelenlegi gazdasági körülmények között megfelelőnek, és szerintük ugyancsak 15%-os lenne a jövedéki adó reális mértéke is. Valamennyi adóterhet egybevéve a hazai vállalatvezetők összesen és maximálisan 18%-os adóterhelést tartanának elfogadhatónak általában és saját gazdasági ágazatukban egyaránt. A cégek vezetőinek csaknem fele (46%-a) azt a véleményt vallja, hogy a jelenleg hatályos versenytörvények csak közepes mértékben érvényesülnek. 17% azoknak a cégeknek az aránya, amelyek szerint többnyire nem, és 8% azoké, amelyek szerint egyáltalán nem érvényesülnek ma Magyarországon a „versenyszabályozás” törvényi előírásai.
Magyarországon meglehetősen általános a vállalatok adócsökkentési, adóelkerülési igyekezete. A vállalatvezetők több mint fele szerint ez a jelenség rendkívül elterjedt a magyar gazdasági életben: 17%-uk teljesen általánosnak, 37%-uk pedig többnyire jellemzőnek tartja. További egyharmaduk úgy véli, az adócsökkentési igyekezet közepes mértékű a magyar vállalkozások körében, és csak egytizedük tartja a közepesnél kevésbé jellemzőnek ezt a fajta gazdasági viselkedést. A vállalkozások 7%-a szerint többnyire nem jellemző a magyar vállalatokra a folyamatos adóelkerülési igyekezet, míg 2%-uk szerint ez a magatartás egyáltalán nem a magyar vállalatok sajátja.
A vállalkozások vezetőinek többsége (58%-a) úgy véli, hogy saját gazdasági ágazatában működik a rejtett gazdaság. A saját ágazatában a rejtett gazdaság jelenlétével kapcsolatban a cégek 30%-a említette a bejelentés nélküli foglalkoztatást.
(Forrás: ECOSTAT)
Átlagosan 44% azon vállalatok aránya, amelyek részt vesznek a rejtett gazdaság valamilyen formájában. Abban az esetben, ha ennek – a rejtett gazdaságban való részvételnek – semmilyen negatív következményét nem éreznék a hazai vállalatok, 71%-uk folytatna nem legális tevékenységet is a becslések alapján.
A bérterhek csökkentésének egy másik gyakori módja a különböző, béren kívüli juttatás. A vállalkozások saját ágazatukban kisebbnek gondolják az ilyesfajta költségcsökkentő eljárások súlyát. A gazdasági és vállalatvezetők 34%-a szerint többnyire jellemző saját ágazatukban az ilyen típusú költségcsökkentés.
Meglehetősen elterjedt a magyar gazdaságban az értékesítés-szolgáltatás „tovább-számlázása” az adófizetés időbeni elcsúsztatása céljából, valamint a veszteséges vállalkozások fenntartása egészen a csődeljárásig, és így a kifizetések elodázása, végül elmaradása.
Összesen 27% azon vállalkozások aránya, amelyek meglehetősen elterjedtnek vélik a magyar gazdasági életben a veszteséges vállalatok fenntartását azzal a célzattal, hogy majd a csődbe ment cég későbbi megszüntetésével bújjanak ki a fizetési kötelezettségek alól.
A számla nélküli forgalmazás arányát országos szinten az összforgalom egynegyedére becsülték a vállalkozások.
A vállalatok időnként törvényes kötelezettségeik teljesítésének késleltetésével, vagy akár elmulasztásával igyekeznek saját aktuális gazdasági helyzetüket javítani. Általában elmondható, hogy a vállalatvezetők nem tekintik általánosnak ezt a jelenséget a magyar gazdasági életben. Legnagyobb mértékben az iparűzési adók befizetésében jelentkezhetnek késések. Viszonylag gyakori az általános forgalmi adó és a társadalombiztosítási járulékok befizetésének elmulasztása, illetve késve teljesítése.
A jelenlegi tendencia azt mutatja, hogy az állam próbálja bevonni a magántõkét a növekvõ jóléti kiadásokba, így e tendencia potencális állami eszközei kerülnek bemutatásra.
A Szlovák Köztársaság adórendszere:
Közvetlen adók: Idetartoznak a jövedelemadó, amely fizikai és jogi személyekre egyaránt vonatkozik, valamint a vagyonadó, amely két részre osztható: az ingatlanokból származó adókra (földadó, építmények, lakások adója), valamint az útadóra.
Közvetett adók: DPH és a fogyasztási adók (bor, sör alkohol, dohány és olaj adói) tartoznak ide.
A DPH (ÁFA) a közvetett adók közé tartozik, amelynél magát a hozzáadott értéket adózzuk. A Szlovák Köztársaságban 1993-tól érvényesítik, amikor is a forgalmi adót váltotta fel. 2004. 5. 1-től a 222/2004-es törvény rendelkezik róla. Adófizetőnek számít minden egyes személy, aki valamilyen gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Gazdasági tevékenységnek számít minden tevékenység, amelyből bevétel származik. A vállalkozó eldöntheti, hogy milyen részletekben kívánja befizetni az adót. Fizethető havonta-ha a vállalkozó évi forgalma nagyobb, mint 10 000 000 Sk-ez esetben kötelező is, viszont ha a forgalom nem haladja meg ezt az összeget, akkor az illető választhatja ezt a fizetési formát. A fizetés történhet negyedévente, ilyenkor a következő hónap 25-ig kell leadni az adóbevallást, valamint egyben utalni a pénzt is. Ha többlet van, akkor azt az adóhivatal köteles azt visszautalni. A DPH fizető vállalat könyvelésében ez az adó úgy jelentkezik, hogy a vállalkozónak külön kell vezetnie az adóalapot és magát az adót. Az adóalapot leírhatja, míg a DPH-t igényeli vissza az adóhivataltól. A nem DPH fizető vállalkozók az egész összeggel-árral csökkenthetik az adóalapjukat. Azon személyeknek kötelező, akiknek évi forgalma meghaladja az 1 500 000 Sk-t. Ezen személyek kötelesek a tevékenységet követő 20 napon belül beadni a regisztrációs kérvényt az adóhivatalnak. Azon személyek, akik együtt vállalkoznak, és együttes jövedelmük szintén meghaladja az 1 500 000 Sk-t, szintén adókötelesek, és egyenként kell bejelentkezniük az adóhivatalba.
Jövedelemadó:
Általános adó, amely alá a fizikai személy összes jövedelme alátartozik. Az adókulcs egységes, 19%. Az 595/2003-as törvény rendelkezik róla. Fel lehet osztani fizikai személyek jövedelemadójára, jogi személyek jövedelemadójára és az adófizetési módszerekre. Adófizető minden állampolgár, akinek állandó lakhelye van Szlovákiában, és azon személyek, akik tartósan tartózkodnak az ország területén (legalább 183 napot az évben). Az adó tárgya az erőforrásokból származó jövedelem Szlovákiában és külföldön. Adómentességet élvez azon fizikai személy, akinek nincs tartós lakhelye a Szlovák Köztársaságban, valamint az a fizikai személy, aki kevesebb, mint 183 napot tartózkodik az állam területén.
Útadó:
Nem kötelező érvényű adó, amelyet a vállalkozó saját maga választhat meg, hogy fizetni kívánja-e. Az adó nagysága személyautóknál cm3 szerint, teherautóknál pedig a tengelyek száma szerint van meghatározva. Új autó vásárlása esetén ezen adót fizető vállalkozónak 15 napon belül regisztrálni kell az adóhivatalnál.
Fizikai személyek jövedelemadója:
A vállalkozó fizeti az alkalmazott után, amelyet a fizetésükből von le, 2006-ban 7568 Sk volt az az összeg, amit nem kell adózni, 2007-re viszont 7968 Sk lett. Ezt az összeget vonják le a havi bérből, és a különbséget adózzák.
Magyarországi vállalkozói adók:
ÁFA:
Az országgyűlés az általános forgalmi adóról 1988. január 1-jei bevezetés óta rendelkezik. Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges állandó és értékálló bevétel biztosítása érdekében használja főként az állam. Adóalanya az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Nem minősülnek adóalanynak a közhatalom gyakorlására jogosult szervek, így a minisztériumok, a tárca nélküli miniszterek hivatali szervei, a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek, az elkülönített állami pénzalapok és azok kezelői, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a társadalombiztosítási költségvetési szervek.
A személyi jövedelemadó:
A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is. E törvény célja az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása. A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Az adót – egyes kivételekkel – naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni.
A társasági adó és az osztalékadó:
Az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a vállalkozások kedvező működési feltételeinek elősegítése, továbbá az Európai Közösségekhez való társulásból eredő szempontok érvényesítése érdekében az Országgyűlés a társasági adózás szabályairól és az osztalékadóról alkotott törvényt. A Magyar Köztársaságban a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységből (vállalkozási tevékenység) elért jövedelem alapján meghatározott társasági és az osztalékadó kötelezettségnek-a közkiadásokhoz való hozzájárulás alkotmányos előírására tekintettel-e törvény rendelkezései szerint kell eleget tenni, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra. A társasági adó alanyai a belföldi illetőségű adózók- belföldi személyek, illetve a külföldi illetőségű adózók- külföldi személyek, ha belföldi telephelyen végeznek vállalkozási tevékenységet.
Források:
• Pavol Vincúr: Hospodárska politika, Sprint vfra, Bratislava, 2001
• www.apeh.hu
• www.zákon.sk
• http://www.mfor.hu/cikk.php?article=27605&pat=14
• http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/idoszaki_kozlemenyek/idosz21.html
• http://www.apeh.hu/megyek/bacs/2001afa_delalfold.htm
