Ingyen tekinthető meg szeptember 13-án, szombaton a kassai aranykincs, mely a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum központi épületében (Békemaraton, egykor Báthory István tér 2), a felújított páncélteremben látható. Ennek az az oka, hogy éppen egy évvel ezelőtt nyitották meg a felújított történelmi épületet, mely egykor a II. Rákóczi Ferenc Felső-magyarországi Múzeum nevet viselte. Az esti órákban (19:30 és 22:30 között) az épületet ünnepélyesen kivilágítják.
A neoreneszánsz épületet Jakab Árpád és Répászky Gyula emelte saját tervük alapján (1896-1899), mely egykor gyűjteményeit őrizte. Sok kiadvány Kismarty-Lechner Jenőnek (1878-1962) tulajdonítja a tervezést, de ő akkor még csak 21 éves volt, így aligha bíztak volna rá egy ilyen komoly munkát. A múzeumot 1903-ban nyitották meg, homlokzatának központi részén az ablakok fölött az alábbi magyar feliratok olvashatók: Építészet, Szobrászat, Festészet, Régészet.
Az épület mögött Szlovákia legrégebbi és legkisebb falumúzeuma található. A Zemplén vármegyei körmösi görög katolikus Szent Miklós-fatemplom (1741) falfestményei 1785-ből származnak. 1927-ben hozták Kassára – a többi építménnyel együtt –, és a következő évben megnyitották a nagyközönség előtt. A templom majdnek 50 ikont, faragványt és üvegre festett képet őrzött. Eredeti helyén szentélyét keletnek tájolták, Kassán északnak, 1971-ben ugyanis szétszedték és fordítva tájolták, mint korábban. Nem megfelelő, ráadásul karcinogén anyaggal impregnálták, így festményei részben tönkrementek. Az épületet 2013-ban restaurálták. Tőle északra egy harangjáték áll. Helyén korábban a szepsi Szojka-kapu állt. Amikor a Kassától keletre fekvő település leégett (1795), ez a kapu csodás módon megmaradt. Jelenleg raktárban őrzik. Ettől északra a tiszaásványi (Kárpátalja) református templom haranglába (1796) áll, mely a szlovák tízfillérest díszítette (1993-2003). 1927-ben a templom festett mennyezetét és a haranglábat Kassára szállították a műemlékvédő bizottság utasítására. Minden ígérgetés ellenére a múzeum semmit sem fizetett az egyházközségnek kártérítésképpen.
A kassai kincs megtalálása egy másik épülethez kötődik. A Szepesi Kamara (Fő u. 68) egykori – csak részben megmaradt – székházán Borsos Miklós alkotása, egy emléktábla (1963) jelzi, hogy 1788/89-ben itt hivatalnokoskodott Batsányi János. A Kamarát 1568-ban helyezték Lőcséről Kassára. Megszállt az épületben Thököly Imre és Bercsényi Miklós is. Ebbe az épületbe menekítették Napóleon elől (1805-06) I. Ferenc gyermekei közül Leopoldina (1797-1826) főhercegnőt, aki portugál királyné (1817-től), majd brazíliai császárné lett (1826-től).
A Kamara épületének nagyobbik felét 1935-ben lebontották, ezzel megsemmisítve árkádos reneszánsz udvari részét. A gyönyörű épület 90%-ban megsemmisült. A helyén álló jellegtelen ház Rudolf Brebta (1934) cseh építész terve alapján 1935-36-ban épült, megtörve a barokk épületek sorát. Kapuzatát azonban áthelyezték északi szárnyába, mely így megmaradt. Az áthelyezett kapuzat csigavonalú oromdíszén latin felirat figyelmeztet: Deserit futura, qui negligit presentia. Elveszti a jövőt, aki semmibe veszi a jelent. Az építkezés idején találták meg a munkások a híres kassai aranykincset, mely 10.367 grammot nyom. Ez Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű lelete. A lengyel származású 34 éves Sztahó Péter négygyermekes családapa csákánya fordította ki 1935. augusztus 24-én a földből a mai utcaszint alatt 3 m-rel a cipó nagyságú, állatdíszítéssel ellátott rézkazettát, amely 2 920 aranyérmét, három arany medaliont és egy 215 cm-es tömör reneszánsz aranyláncot (590 g) rejtett magában.
Európa 78 különböző pénzverdéjében 90 pénzkibocsátónál és 22 városban verték az érméket. 1 181 közülük hazai pénzverdében készült. 992 körmöcbányai, 3 kassai, 257 darab erdélyi veret. 1 016 darab németalföldi pénzverdében készült. A legfiatalabb pénzek 1679-ben vert körmöci aranydukátok, ez arra utal, hogy a kincs csak ez után a dátum után kerülhetett rejtekhelyére.
Mivel a munkások 125-6 érmét eltulajdonítottak, így ahelyett, hogy a kincs egyharmadának értékét megkapták volna, bírósági eljárás indult ellenük. Ezután elszállították a kincset, a háború alatt Csehországban rejtegették. Magyarország kérte az első bécsi döntés után annak visszaszállítását, de Csehszlovákia ezt elutasította. A nácik is szerették volna megkaparintani, de nem mentek semmire. Kassára 1970-ben került vissza a lelet, amikor a múzeum páncéltermében állították ki. 2008-ban elszállították, mert a megkezdődött a múzeum felújítása. 2013 óta ismét Kassán látható.
Hogy ki lehetett a tulajdonos, ezt csak találgathatjuk. Van, aki úgy véli, valamelyik kamarai igazgató lehetett a tulajdonosa. Azt is kiszámolták, hogy három évi jövedelmébe került volna. De akkor arra is válaszolni kellene, hogy három évig miből élt az igazgató? Arra is válaszolni kellene, hogyan jutott olyan érmék birtokába, melyekhez egy egyszerű halandó nem tud hozzáférni? Továbbá a számításba jövő igazgatók miért nem árulták el – még halálos ágyukon sem -, hogy kincset rejtettek el?
Erre a leletre nem szabad mostani szemmel tekinteni. Ez nem egyszerű numizmatikai gyűjtemény volt. Csupán aranyértéke számított. Lehet, hogy valamelyik erdélyi fejedelemé, vagy bizalmasáé volt? Egyesek szerint a láncon az Aranygyapjas Rend függhetett. Ennek alapján feltételezhető, hogy akár a Rákócziaké is lehetett, hiszen ők birtokolták ezt a kitüntetést. De mindez csak tapogatózás. A nagyon viharos 17. században valaki elásta a kincset, de nem állt módjában, hogy visszatérjen érte, és a fontos információt nem állt módjában tovább adni. Így maradt a földben a kincs az épület elbontásáig.
Most tehát az aranykincs ingyen látogatható egy napon keresztül. Érdemes megtekinteni!
A múzeum szeptember 13-án kivételesen 9:00 és 15:00 óra között tart nyitva.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban tekinthetők meg ITT>>>.
{iarelatednews articleid=”48544″}