Timár Sándor világhírű néptánc koreográfus, a Csillagszeműek gyermektáncegyüttes húsz évvel ezelőtti megálmodóinak egyike a közelmúltban vette át a Magyar Művészeti Akadémia javaslatára oda ítélt Nemzet művésze magyar állami kitüntetést. Ennek tiszteletére, „hangos” kimondására rendezte meg a Csillagszeműek együttes a Karácsonyi Gálaestjét a Pesti Vigadó gyönyörűen felújított dísztermében, december 17-én.
A megjelent díszvendégek között jelen volt Mádl Ferenc egykori Köztársasági elnök özvegye, Dalma asszony és Antal József Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnökének özvegye is. Ők mindenkoron csodálói és támogatói voltak a világot meghódító Csillagszeműeknek. Mestert méltató ünnepi köszöntőt a Ház gazdája, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Prof. emeritus Fekete György mondott, a műsorvezető Kudlik Júlia, a magyar nyelvközösség által elismert televíziós személyiség volt.
A műsort Timár Sándor koreográfiáiból válogatta és rendezte a koreográfus felesége, Bözse asszony. A telt házas közönség újra élvezhette a maga idejében alkotói utat meghatározó, teljes pompájában újra színpadra állított előadásokat.
A műsor első felében a Szilágysági táncoknak, a Bagi verbunk és forgatósnak, a Széki mulatságnak, az Öt legény Táncának, a Fehér liliomszálnak, a Vajdakamarási táncoknak tapsolhatott a közönség. A véleménycserére is lehetőséget adó hosszabb szünet után következtek a Sóvidéki táncok, a Zempléni válltánc, a Madocsai táncok, a Csongrádi oláhos, a Galga menti verbunk és forgatós, a Zempléni leánytánc és befejezésül a fergeteges Szatmári táncok.
A műsort ékesítette a Bacsó Sára által szólóban kiváló érzékkel bemutatott, Bartók Béla muzsikájára készült Román táncok, és a Mayer Orsolya, Timár Mihály páros által előadott Kalotaszegi román páros táncok, valamint a kiválóan muzsikáló Zenekari muzsika c. önálló száma. Volt, amikor egy személy, volt, amikor huszonhat pár, illetve hatvan gyerek töltötte be a színpadot. Erre tette fel a koszorút a Szatmári táncok fináléjának ismétlése, amikor csaknem 200 gyerek és felnőtt táncos látványos színpadképben valósította meg Arany János Öldöklő angyal versének sorait…„Száz pár mozog, egyszerre mind,/lesz véghetetlen Labyrinth,/…/Melyben, ahány pár, annyi féle/a tánc alakja és szeszélye,/Mégis azonegy zenemérték/Kormányozza mindenki léptét.”
Így volt. A színpadot megtöltő táncolók – a három évestől ötvenéves korig táncoló sokaság – valóban egy ritmusban táncolt. Színpadra vitték a nyolcvannégy éves Mestert is, aki vidáman járta velük együtt, amíg a viharos tapsorkán véget nem ért…
…És ezután megérkezett a Csoda: A menyből az angyal ismert egyházi éneket az egész terem együtt énekelte. Igazán felemelő volt ez a műsort befejező látványos kép, a Timár Mestereket, Sándort és Bözsét tisztelő, őszinte szeretet, karácsonyi békességet sugárzó jelenet.
A Tímár család és a Csillagszeműek
Kik is ők valóban? Timár Böske a 20 éves jubileumi emlékkönyvben így vall magukról. „Amikor 1993-ban megalapítottuk a Csillagszeműeket több évtizedes, a Bartók Táncegyüttesben és a Magyar Állami Népi Együttesben megszerzett – előadóművészi és pedagógiai – tapasztalat állt mögöttem. Régóta dédelgetett vágyam volt, hogy ezt a tapasztalatot átadjam a legfiatalabb nemzedéknek, hiszen ők a jövő zálogai. Az álmodozás akkor vált tetté, amikor ötödik gyermekem Gergő megszületett, és már a saját gyermekeim miatt is létre akartam hozni egy, a Timár módszerrel fémjelzett táncpedagógiai műhelyt. Akkor ötven fővel indultunk, ma hétszázan (ma már nyolcszázan T.A.) vagyunk, de az elmúlt húsz év alatt sok ezer tanítvány fordult meg nálunk. A Csillagszeműek egy hatalmas család, hiszen a gyerekek icipici korban kerülnek hozzánk, és mi, Böske néni, Sanyi bácsi, Orsi és a többi tanár életük mindennapi részévé válunk. Alapító táncosaimnak, akikkel 3-4 éves koruktól immár húsz éve együtt vagyok a próbákon, előadásokon, szállodában, buszon, repülőn, hajón, a világ különböző pontjain, bizton állíthatom, hogy második édesanyjuk vagyok. Úgy érzem, ők is így gondolják. A mesebeli három helyet nekem csak egy kívánságom van, hogy sokáig folytathassuk így együtt ezt a gyönyörű küldetést.”
A magyar nemzeti közösségünk örömére, büszkeségére nagyon eredményesen folytatják is. Ezt bizonyította a Karácsonyi gálaműsoruk, s ezt bizonyítja a jeles évforduló óta megtartott sok-sok előadásuk is. Boldog lennék – ez az én egyetlen kívánságom –, ha ezt a „csodát művelő” társaságot egyszer vendégül látnánk a felvidéki hazai ünnepeinken. Egy biztos: ők szívesen jönnek.
Takács András/Felvidék.ma