A falumonográfiáknak, a krónikáknak általában nem lehet céljuk a legújabb kor, illetve a jelen értékelése. Ez majd a jövendő feladata lesz. Ezért itt mi is inkább csak címszavakban, a tényeket ismertetve szólunk a máról. Igaz, időben már a múlt század ötvenes éveinek is nagy távolságuk van. Ám még ez a korszak is érzékenyen kezelendő, egy-egy településen különösen. Hisz élnek az eseményeket, történéseket alakítók-formálók közvetlen utódai, hozzátartozói.
A kor vázlatos bemutatásánál Pölhös Vince egykori krónikáját is alapul vesszük. Ebben olvashatunk a határmódosításokról, illetve a kettősbirtokosság és az Ipoly folyón való átjárhatóság megszűnéséről. Erről a politikai felek 1950-ben hoztak határozatot.
1953-ban „teljesen felszedték az Ipoly-hidat is”, a csalomjaik túloldali földjeit pedig felosztották a dejtáriak közt. (Ennek dokumentuma megtalálható a Nógrád Megyei Levéltárban.) 1951-ben megszűnik a körjegyzőség is Nagycsalomján, s megalakul a Helyi Nemzeti Bizottság, élén a titkárral. Tagjai voltak: Fábián Gábor, Dénes István, Pölhös Vince, Korcsok György, Keresztes János, Zólyomi Lajos. 1952-ben a falut kisebbfajta földrengés rázza meg, mely néhány kéményt le is dönt.
1956-ban rendkívül szélsőséges az időjárás errefelé is: március 17-én például -26 Celsius fokos hideg, július 29-én pedig +35 fokos meleg volt. Az esztendőt a nagy aszály is beárnyékolta. A magyarországi eseményeket a krónikás ellenforradalomnak nevezi, s megtudhatjuk feljegyzéseiből, hogy a határőrséget „a csendőrök és katonák pótlásával” Csalomján is megerősítették. December 2-án pedig, az éjjeli őrjárat során, mivel a katonák „erőszakos átjövetelt vettek észre a magyar oldalról”, fegyverhasználatra is sor került.
Ebben az évben a statisztikai kimutatások szerint a csalomjai gazdák még tartottak 354 szarvasmarhát, 576 sertést és 42 lovat. A következő esztendőben viszont a kóvári állami gazdasághoz sorolt itteni földeken, 76 hektár réten és 40 hektár szántón létrehozták a szövetkezetet, melynek Dénes István lett az elnöke. Valójában azonban csak két év múlva jött létre a tulajdonképpeni gazdaság. Akkor néhány gazda kivételével a földtulajdonosok nagy része kényszerből aláírta a földműves szövetkezetbe való belépési nyilatkozatát, s 104 taggal, 400 hektáron kezdték meg a kis parcellák helyett a táblás nagyüzemi gazdálkodást.
Azért örömtelibb dolgok is történtek Csalomján. 1949-ben megalakult a faluban az óvoda, melynek első óvónője Filip
Mária lett. 1952-ben és 1958-ban bérmálkozást tartanak itt, 1953-ban megalakul a Szövetkezeti Áruház (Obchodný dom) 95 taggal, Gabúl Gyula elnökkel az élen. Épületében helyet kapott a hús- és hentesáru, az élelmiszer, a bazár, a vas- és bútoráru, valamint a textil-, készruha- és a cipőrészleg. 1954-ben újabb választásokat tartottak, s képviselő lett: Balázs József, Okolenszki Lajos id., Gemer István, Balázs Vince, Keresztes Lajos, Székely Lajos, Petrovics János, Balla János. 1957-től sikeresen szerepelt a járási bajnokság B osztályában a helybeli futballcsapat. 1959-ben Nagycsalomján is „kigyúlt a villany”, ami minden tekintetben nagy előrelépést jelentett. Egy év múlva hangosbeszélőt is létesítenek a községben. A települést ugyanekkor a Losonci járáshoz csatolták. A faluból többen a Kékkői Szénbányáknál, Ipolyságon, illetve a megalakult szövetkezetben, később a felépült nagyhizlaldában dolgoztak. 1960-ban választásokat is tartottak a településen. A hnb (helyi nemzeti bizottság) elnöke Fábián Gábor, titkára ifj. Korcsok György lett. 1961-ben a falunak 812 lakosa, 194 lakása volt. Ekkorra már több új családi ház is épült a település északnyugati részén. A szövetkezet tovább szélesedett, az elnök tisztségét Tandel László után Petényi Bertalan töltötte be.
A hatvanas-hetvenes évek újabb változásokat hoztak. Nagycsalomján létrejött a közös helyi nemzeti bizottság, amely Petényi Bertalan vezetésével Kiscsalomja, Ipolyharaszti, Kóvár községeket is irányította A faluban további utcasorok létesültek, új óvoda, iskola, kultúrház épült. Az utóbbi épületében kapott helyet a könyvtár, az önkormányzat, majd az újjászerveződött egyházi magyar kisiskola is. A helyi nemzeti bizottság élén hosszabb időn át Vanda Péter állt, aki a bársonyos forradalom után az első szabadon választott polgármester lett.
Nagycsalomján annak ellenére, hogy megszűnt az anyanyelvi oktatás, még él a magyar kultúra. Sokan járnak jelenleg is főiskolákra, illetve egyetemekre olyanok, akik anyanyelvükön tanultak a közeli ipolybalogi magyar iskolában. A község könyvtára jól ellátott magyar kiadványokkal is.
Tevékeny az itteni Csemadok, melynek kitűnő asszonykórusa van, a Sisa Pista citeraegyüttes Rimóci Gábor vezetésével pedig néhány éve országos szintre emelkedett. Ápolják a faluban nagy szülöttük, Gáspár Imre emlékét, akiről egy kiadványt is megjelentettek. De tiszteletben tartják Fayl Frigyes zeneszerző szellemi hagyatékát is; évente megrendezik a község fedett szabadtéri színpadán a Fayl Frigyes Zenei Napot. Egyébként róla nevezték el a szép parkot is. A parkban, illetve a fedett szabadtéri színpadon ugyancsak évente rendezik meg a járási dal- és táncünnepélyt.
A kultúrház előcsarnokában állandó kiállítás látható a régi fotókból, de létrehoztak egy falumúzeumot is. Nemrégiben a temető régi szép sírkeresztjeiből egy emlékkertet alakítottak ki. Testvéri kapcsolatuk van a magyarországi Nagylóccal és Dejtárral, s van lengyelországi kapcsolata is a falunak. A második világháború alatt ugyanis több lengyel menekült talált otthonra a volt csendőrlaktanyában.
Nagycsalomja önkormányzata Nagy Mihály polgármesterrel az élen életképesnek mutatkozik, akárcsak maga a település is. A közművesítés részben megoldódott, most dolgoznak a szennyvízhálózat kiépítésén. A szövetkezet bár felbomlott, s az ipolybalogi székhelyű mezőgazdasági szövetkezet mindössze 19 hektár földet, a kóvári központú Agrogakont Kft. pedig 300 hektárt művel itt. Rajtuk kívül Pölhös Vendel, id. és ifj. Pölhös Gábor folytat nagyobb termelést 100-100 hektár földön, de bérel 50-60 hektár földet Okolenszki György és Nagy Adrián is. Főleg gabona-, krumpli- és zöldségtermesztéssel foglalkoznak, de nagyobb területen termesztenek tököt is.
Sajnos, még mindig több személy munkanélküli a faluban; az önkormányzat foglalkoztat közülük közmunkásokat. A községben van két élelmiszerüzlet, vendéglő és presszó, ruha- és cipőbolt, 4 orvosi rendelő, posta, gyógyszertár és plébánia. A falu tagja az Ipoly Uniónak és a Nagy-patak Társulásnak. Újabban több társasház épült, szép lakásegységekkel. Beépítették például az egészségügyi központ tetejét, lakásokká alakították a régi plébánia épületét, illetve az egykori kaszárnyát is.
A szép fekvésű határfalu több látnivalóval is rendelkezik, melyekről külön fejezetben kellene szólnunk. A faluról egyébként részletesebben olvashat az érdeklődő az Egyházascsalomiától Nagycsalomjáig című könyvemben, melyet az önkormányzat jelentetett meg, s e honlapon Dániel Erzsébet ismertette a kiadványt.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51350,51457,51496,51609,51560″}
