Százd az egykori Hont megye közepén, Ipolyságtól nyugatra, dimbes-dombos vidéken, a Morda hegy alatt folydogáló a Búr-patak völgyében fekszik. Régi helység, mely az okiratokban először 1261-ben Zazd alakban bukkant fel. (Kiss L., 1988:535)
A történelem folyamán e helységbe is többféle nyelvű és felekezetű nép került. S noha a falu túlnyomó része ma is magyar és katolikus, élnek itt szlovákok és evangélikusok is. Templomból is kettő van itt, egyik is, másik is említésre méltó építmény.
Temetőjét, ahová együtt temetkeznek a felekezetek tagjai, a Morda hegy lejtőjén alakították ki 1778-ban. A sírok nyugat-keleti tájolásúak, azaz a holtakat arccal a falu felé fordítják. (Budai, 2009/2:12) Több szép sírjelet, szakrális kisemléket őriz e hely. Két legömbölyített szárú, barna központi fakeresztje is van. A Tahy-kápolna közelében álló újabb központi keresztet csak néhány éve emelték. INRI felirata alatt ezüstös vaskorpusz látható. Ugyanilyen korpusz van a régebbi, a temető keleti felében álló fakereszten is.
A temetőbeli Lourdes-i Mária-barlangot Pénz János és családja építtette, s a szentkúti búcsúsok vették bele a gipsz Mária-szobrot. Mária kék övvel átkötött fehér ruhában, kezén rózsafüzérrel, fején glóriával áll előttünk. A barlang magas alapzatát téglalap alakú kövekből emelték. Maga a barlang fehér téglából készült; az alatta lévő ugyancsak fehér márványtáblán ez a rövid dedikáció olvasható: „Máriát dicsérni/ hívek jöjjetek”.
A temető katolikus részében 1935-ben Juraj Ďurčanský szenátor építtetett egy temetkezési kápolnát. Ez egy kiemelt építmény, félköríves bejáratához két oldalról magas lépcsősor vezet. A sárgára festett kápolna két oldalán félköríves ablakok vannak, párkánysávos homlokzata felett kis négyzetes tornyocska áll. A kápolna alatt többfülkés családi kripta van. 1938-ban az építmény egy birtokcsere során a Tahy család tulajdonába került. A kápolna lépcsőzete előtt egy fekete márványtáblán ez olvasható: „ + Itt nyugszik/ Dr. Tahvári és Tarkeői/ Tahy László/ diplomata/ 1881-1940/ R.I.P.” A diplomata unokái a kápolnát a katolikus egyháznak adták, amely szépen rendbe tetette, s 2002-ben azt Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelték fel. (A kápolna történetét Budai Ernő mutatta be a Honti Lapok hasábjain .)
Az itteni nagybirtokot s a kisebb kastélyt egy időben Steinlein Ottó, majd gróf Wilczek Henrik örökölte, illetve birtokolta. Miután Százdot újra Magyarországhoz csatolták, dr. Tahy László, Magyarország törökországi nagykövete lett a birtokos, akit ide is temettek.
A temetőben több régi síremlék is látható. Érdemes odafigyelni néhány régi kovácsolt vaskorpuszos sírkeresztre, illetve az evangélikus temetőrész fehér gránit obeliszkjeire. Az egyik szomorúfüzes díszítésű szürkés-fehér sírkövön ez olvasható: „Kiszely Anna/ 1826-1901/ A jótevőnek/ legyél áldott az egyházban”. Mellette áll Valentsik Károly (1816-1893) sírköve, melyet állíttattak „hála jeléül örökösei”.
Ugyancsak a temető evangélikus részében látható kora jól ismert lelkészének sírjele, ezzel a dedikációval: „ Itt nyugszik SCHMIDT LAJOS / ág. hitv. evang.lelkész/ nagyhonti alesperes/ sz. 1823. júl. 10. + 1898. máj. 14″. Az ő ideje alatt épült a százdi gyülekezet ma is látható temploma. Hasonló sírjele van feleségének, Schmidt Reli Emíliának (1837-1866) és fiának, Ottónak (1861-1863). Az egyház papjai közül itt nyugszik még Rozsnyai János, a tanítók közül pedig Novák Mihály.
Egy szép fehér sírjel őrzi Czirják János emlékét, aki a méhészet terén is jeleskedett egykor. Ezt olvassuk sírkövén: „Itt nyugszik/ Czirják János/ dél-magyarországi/ Méhészegyleti tag/ sz. 1819/ és neje/ György Mária/ sz.1815+1883/ Béke hamvaikra”.
A százdi temető katolikus részében pihen Kánya Lajos kántortanító, aki 1912-től 1921-ig „szolgálta” az egyházközséget. Ugyancsak itt pihen Nyúl József tanító, aki 1954 és 1989 közt oktatta a százdi gyerekeket. Budai Ernő tesz említést Iglói és Zabarai Szontagh Ádám sírjáról (?-1830). Ő a helyi földbirtokos, Steinlein Saalenstein gróf nagy tudású intézője volt.
Érdemes szót ejtenünk itt a település emlékműveiről, emlékoszlopairól is. Eme felszentelt emlékek történetét Budai Ernő helytörténész dolgozta fel. Kéziratában olvassuk, hogy az első világháború áldozatainak emlékművét 1936-ban szentelte fel Pokorny István deméndi plébános. Az emlékművet a lévai Olbrix céh készítette travertínből. Ebbe építették be azt a domborművet, amely egy kezében zászlót tartó, harcba induló s egy ágyú mellett elesett katonát ábrázol. Az emlékmű csúcsán babérkoszorúval övezett, keresztbe tett két kard látható. A márványtáblán a harminc elesett hős nevét olvashatjuk.
A második világháborúban elesett s a haláltáborokba hurcolt százdiak emlékművét Kovács Gábor tervezte. Az andezitkockákból készült emlék márványtábláján további harminc áldozat neve olvasható.
A hontalanság éveinek emlékoszlopát Nagy János tervei alapján Nagy Mátyás fafaragó készítette. Virágmotívumok közt ott a község címere, s ez a felirat: „Emlékezz – Spomínaj!”
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52907,52848,52695,52290,52649,52267,52006,52002,51875″}
