Simon Attilával és Filep Tamás Gusztávval a két nagy háború között frissiben kisebbségbe szorult felvidéki magyarság korszelleméről beszélgetett Kovács Balázs a Gombaszögi Nyári Tábor július 17-i első panelbeszélgetésében a Nagysátorban.
Az eszmecsere Simon Attilának aMagyar idők a Felvidéken című könyvéről folyt. Választ kerestek a könyvet tovább gondolva arra a kérdésre, hogy létezett-e 1938 körül a visszakerült felvidéki magyarság körében egy sajátos, speciális korszellem, amely a népi elkötelezettségben, szociális érzékenységben, a demokrácia iránti nyitottságban érvényesült, illetve, hogy ezt a szellemi élet tudta-e képviselni, és a politikai élet, a felvidéki magyar párt hajlandó volt-e képviselni vagy pedig más irányultságot vállalt fel. Simon Attila könyvében a fent említett terület feltárására tett kísérletet.
Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmondta a könyv születésének körülményeit és motivációját. „Minél többet foglalkozunk egy témával, annál inkább érdekel. A felvidéki szellem témával Filep Tamás Gusztáv kezdett foglalkozni elsőként. Történészként mindig a két háború közti időszakkal foglalkoztam. Felkérésre írtam meg a könyvet. A témát eddig nem akarták megírni, sőt egy tudatos felejtés jellemzi az 1938 – 1945 közti időszakot. Maga a felvidéki szellem a könyv hatására jött elő” – mondta Simon Attila.
Majd így folyatta: „Az etnikai tisztogatásnak ideológia alapot teremtettek, ami arról szólt, hogy csak megfizetik az első bécsi döntési időszakot. Az emberek nem szívesen emlékeznek erre a korszakra. Az itt élők nem szeretnek beszélni róla. Kitörlődött az emberek emlékezetéből. Arra a felfedezésre jutottam, hogy mennyire nem ismerjük a kor eseményeit. Nehéz volt közel 70 év után felvenni a témát. A könyv írásánál 15 interjúból indultam ki, melyektől megerősítést kaptam az iratokban talált adatokhoz” – ismertette meg a könyv megszületését a résztvevőkkel.
Elmondta azt is, hogy a könyv tíz fejezetében a felvidéki szellemen kívül egyéb témákkal is foglalkozik, így taglalja benne Kassa történetét 1938 – 1945 között, a zsidó kérdés felvidéki megoldását, mint ahogy a kor sportvilágát is.
Filep Tamás Gusztáv szerint nem csak a felvidéki szellem kifejezés vár definiálásra, hanem maga a szellem fogalma is. Szólt az 1920-as évekbeli kisebbségről, a felvidéki magyarságról. „1945 után a felvidéki magyarság szellemisége fel – fel bukkan, mint lebúvó patak” – fogalmazott. Fábry Zoltánnál is megtalálható, hogy a felvidéki magyarok mások. Ez a megállapítás többször visszatér a történelem folyamán. Például az 1956-os forradalomkor a Csemadok olyan nyilatkozatot ad ki, melynek értelmében a felvidéki dolgozók mások, mint a magyarországi dolgozók.
Simon Attila reakciójában elmondta, hogy ha ez a kérdés felmerül, akkor meg kell születni egy közösségnek. 1918 után kényszerközösség jött létre, ahogy ezt a történészek nevezik. Véleménye szerint a felvidéki magyar közösségnek ma is problémája, hogy nincsenek központjaink, melyek besugározzák a tért. Példaként Dél-Tirolt, az erdélyi Marosvásárhelyet említette, amely régiókat természetes központként tartottak nyilván.
„Nekünk sose volt ilyen, mert Pozsony és Kassa peremvidéken helyezkednek el, és magyar dominanciájukat nagyon hamar elvesztették. Ezért nem jöhettek szóba természetes központként a magyarok részére. A többi város pedig túlságosan provinciális volt. Például Rimaszombat vagy Dunaszerdahely. Adottságánál fogva – vasút mellett helyezkedik el, élénk szellemi élet – Érsekújvár lehetett volna a felvidéki magyarság központja, de ez nem történt meg. Igazából ma sem tudja egy város sem betölteni azt a szerepet, hogy szellemiségileg összefogná a felvidéki magyarságot” – ismertette meglátásait.
A felvidéki magyarságot a történelem folyamán a kényszer kovácsolja össze
A felvidéki szellemet kényszerhelyzetet kiváltó események tartják össze. Olyan, hogy organikus közösség, felvidéki magyar közösség, nem is biztos, hogy létezett. 1938-ban jelent meg a felvidéki szellem. Előtte nagyon kevés a kapcsolat az anyaországgal. 1938-ban találkozik ez a közösség és akkor döbben rá, hogy másként szocializálódott, ezért más. Az első bécsi döntést az emberek boldogan élték meg, de sok kis tüske is volt bennük, hiszen mások voltak a szabályok, melyekhez alkalmazkodni kellett.
Filep Tamás Gusztáv fontos tényezőnek tartja, hogy a visszatért Magyarországban a szellemi, politikai arculata nem teljesen tisztázott.
Az emlékezetekből, korabeli szövegekből kitűnik, hogy félig arisztokratikus, úrias, félig kasztrendszerbe érkeztek vissza. A történész véleménye szerint a helyi többségek kialakulása egy – egy városban nem annyira misztikus. Különösen vegyes nyelvterületen 10-20 ezerre tehető azok száma, akik aznap még nem tudják, milyen nemzetiséget fognak vallani a népszámláláskor. Akár 20%-a cserélhető például katonaság betelepítésével a lakosságnak.
„Senki nem születik úgy, hogy benne van a felvidéki szellem, hanem valaki megmondja, neki hogy van. Az értelmiség feladata az ideológia gyártása. Azt, hogy van e felvidéki szellem vagy nincs, azt nem a kisgazdák döntötték és döntik el. S mégis van, mert az emberek hisznek benne, és megpróbálják megvalósítani azt” – tette hozzá Simon Attila történész.
A meghívott történészek a visszacsatolási időszak taglalásával kapcsolatosan megállapították, hogy ugyan voltak egyéni túlkapások, de ezek nem bélyegeznek meg egy egész nemzetet. A beszélgetés pozitív összegzéssel zárult.
Az 1938. november 2-án, a bécsi Belvedere palotában kihirdetett első bécsi döntéssel Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet, Szlovákia és Kárpátalja déli, főleg magyarok lakta határsávját kapta vissza Csehszlovákiától. A visszacsatolást követő ellentmondásokkal terhes időszak – a felvidéki „magyar idők” – mindezidáig nem lett rendesen kibeszélve, ráadásul a Felvidék történetének ezen viharos hat és fél esztendejéről még mindig keveset tudunk.
Beke Beáta, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”54091,49688″}
