A Pozsonyi Magyar Galéria Hommage à Esterházy János festmény-, grafika- és szobor gyűjteményét bemutató kiállítás a cseh metropolis szívében található Prágai Magyar Kulturális Intézet fogadó termében a napokban véget ér.
Ezzel a kiállítással fontos mérföldkőhöz érkezett a tárlat, hiszen nekünk, szervezőknek ezzel egy régen dédelgetett álmunk teljesült. Ugyanis oda is el kell vinnünk felvidéki magyarságunk – képzőművészeink művein keresztül megörökített – egyik történelmi korszakát feldolgozó gyűjteményét, ahol ma – a mártír gróf Esterházy János hamvai vannak.
Az említett tárlat olyan környezetben került bemutatásra, ahol őrzik Esterházy szomorú, megható, szép emlékét. A Coexintentia-Együttélés politikai mozgalom, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének alapszervezetei, az Ady Endre Diákkör tagjai, s természetesen az itt működő magyarországi diplomáciai és kulturális testületek a kilencvenes évek óta rendszeresen megemlékeznek a mártír életútjáról. Látogatják, gondozzák a mírovi, prágai emlékhelyeket, egyben sokat tesznek azért, hogy a cseh politikai, társadalmi és civil szervezeteken keresztül is elősegítsék Esterházy János rehabilitációjának folyamatait.
Egy ilyen eseményre került sor június 27-én a Vencel tér szomszédságában található Prágai Magyar Intézetben, ahol „Visszaadni Esterházy Jánosnak becsületét” címmel tudományos konferencia megrendezésére került sor a már fentiekben felsorolt szervezetek, intézmények rendezésében. A konferencián cseh, lengyel, s természetesen magyar tudósok, történészek, társadalmi közszereplők és a kommunizmus elleni mozgalomban részt vevők taglalták előadásaikban azt, miért is van oly nagy szükség Szlovákiában (egyben Csehországban) arra, hogy Esterházy Jánost rehabilitálják. A múlttal való korrekt kiegyezés jele lenne ez, ami országaink tovább erősödő barátságát, s keresztény erkölcsében szétzilált, jelenleg valóban viharos időket élő Európánk megerősödését is szolgálná.
Mivel a magas szintű konferencia eseményeiről a Felvidék.ma portál részleteiben is beszámolt, most a jeles esemény alkalmából megrendezett emlékkiállításról számolunk be.
Képzőművész társammal, a Prágában élő Lőrincz Zsuzsa művész-tanárral már évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy egy jeles évforduló, esemény alkalmával Prágában is bemutatjuk a Pozsonyi Műtermek által gondozott, s a Pozsonyi Magyar Galéria zászlaja alatt vándoroltatott Esterházy gyűjteményünket. Zsuzsa, aki szintén alapító tagja a Pozsonyi Műtermek Szabad Művészeti Társulásunknak, lelkes társakra is talált az említett szervezési munkában.
Szaló Béla, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége prágai alapszervezetének elnöke nagy lelkesedéssel fogadta az ajánlatot, miután az említett szervezet vezetése vállalta a kiállítás megszervezését. Hasonlóan viszonyult az ötlethez Kocsis László Attila, a konferencia rendezőbizottsága és az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, aki beszélgetésünk alkalmával megemlítette, hogy egy ilyen művészi teljesítmény itteni megjelenítése valóban emeli a konferencia színvonalát, mely kiállítást persze a későbbiekben megtekinti majd az itt élő magyarság, a kulturális intézetet látogató csehek, s más nemzetiségű művészetpártolók is.
A kiállítás lengyel résztvevői nagy elismerésüknek adtak hangot annak kapcsán is, hogy még a tárlat megnyitása előtt kézbe vehettek egy olyan betétes leporellót, amelyben lengyel, cseh és angol nyelven is röviden ismertetik a gyűjtemény lényegét, -történetét. Megnyitó beszédem után Arkadiusz Adamczyk, lengyel egyetemi docens konstatálta, hogy a lengyel és cseh nyelvre is lefordított beszéd a konferencia összes résztvevőjét aktivizálta, akik nagyon is figyelmesen áttanulmányozták a tárlat anyagát. Beszélgetésünk alkalmával az is kiderült, hogy az általam megemlített krakkói grafikusokat a főiskolai tanár is személyesen ismeri. Elmondtam neki, hogy már vagy negyvenöt éve rendszeresen látogatom a Pozsonyi Lengyel Intézet által rendezett kiállításokat, a hetvenes években itt láthattam először annak a lengyel plakát-termésnek a zömét, amely annak idején világhírnévre emelte a lengyel alkalmazott grafikát.
Duray Miklós politikus, közíró, a Szövetség a Közös Célokért elnöke, a konferencia egyik előadója megjegyezte: „A Kárpát-medencében már számos helyen – Sopronban, Budapesten, Kassán, s másutt – láttam az Esterházy gyűjtemény anyagát, de újra és újra megnézem, hiszen mindig találok itt újabb összefüggéseket a festmények, grafikák szuggesztív mondanivalója kapcsán.” S azt már csak én teszem hozzá, hogy Duray Miklós korántsem külső szemlélője a jelzett tárlatnak, hiszen 2008 májusában ő nyitotta meg azt a kiállítást a Pozsonyi Magyar Galériában, amely után minden tárlatnéző tudatában eldőlt: ezeket az alkotásokat a jövőben látnia kell mind az anyaország, mind az elszakított részek magyarságának.
A jeles prágai konferencián, s a tárlatnyitón is jelen volt Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója, aki tettei révén valóban magáénak tudhatja a „keresztmama” eminens posztját az annak idején „újszülöttként” lépegetni tanuló gyűjtemény kapcsán. Ugyanis az ő aktív támogatásával kezdte meg tevékenységét 2006-ban a lassan közel tíz éves Pozsonyi Magyar Galéria. Ő biztatott minket, a Pozsonyi Műtermek tagjait, valóban jó ötlet az Esterházy gyűjtemény létrehozása. Még a gyűjtemény-indító kiállítás évében, decemberben sor került Budapesten a Magyarság Házában az első tárlatnyitóra, s azóta a kiállítás bejárta a Kárpát-medencét.
Martényi Árpáddal, a budapesti székhelyű Esterházy Emlékbizottság elnökével – akit a konferenciára előadóként hívtak meg – most éppen Prágában „futottam össze,” persze a Kárpát-medencében gyakrabban találkozunk – hol Tatabányán, Budapesten, Székesfehárvárott, s még sorolhatnám, hol mindenhol. Persze a kedves olvasó bizonyára sejti, hogy ezek az „összefutások” nem véletlenszerűek. Az említett emlékbizottság szervezi többségében gyűjteményünk utaztatását az anyaországban – a Rákóczi Szövetség hathatós támogatása mellett. Martényi Árpád segítő társával, az említett szövetség szombathelyi elnökével, Csehi Józseffel számos helyen kísérte a tárlatot vándorútján az anyaországi városokon kívül például a szlovéniai Zentát, a lengyelországi Szczawnica-t, vagy az ausztriai Őrvidéket is beleértve.
Molnár Imre, korábbi diplomata, ma a Pozsonyi Magyar Intézet nem rég kinevezett igazgatója – aki a prágai Esterházy konferencia főelőadójaként teljesítette történészi, Esterházy-kutatói posztját – szintén számos alkalommal kísérte útján a tárlatot. Imre prágai találkozásunk alkalmával is elmondta nekem, hogy ez a gyűjtemény, vándorkiállítás már eddig is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Esterházy János nemes, nemzetéért életét is feláldozó, embermentő lényét, kimagasló egyéniségét mind többen megismerjék Kárpát-honban. Ezt támasztja alá az a sok közül kiragadott egyetlen példa is, hogy Sopronban például, a nagy múltú líceum közösségi termében mintegy nyolcszáz diák nézte meg a tárlatot, s ismerhette meg a mártír életútját.
Kiss Szemán Róbert, a prágai Magyar Intézet igazgatója munkatársaival karöltve valóban nagyszerű szervezésben teremtette meg azt a légkört, amelyben probléma mentesen zajlott mind a konferencia, mind a napjainkig nyitva tartó kiállítás. Az igazgató beszélgetésünk alkalmával megjegyezte, hogy valóban komoly társadalmi-, kulturális jelentősége van annak – reagálva a tárlatra –, ha magyarságunk legszélesebb köreiben kerülnek bemutatásra azon tiszta múltú, magyar szívű képzőművészeinknek a munkái, akik mellőzve a csőlátást, mindannyiunkat érintő társadalmi, a ma számára is példaértékű, múlt idéző témák feldolgozását is vásznukra varázsolják.
A konferencián jelen lévő barátaimnak, ismerőseimnek is elmondtam, hogy az Esterházy János emlékét őrző alkotások egy része még bemutatásra kerülhet majd Prágában. Hrubík Bélával, a Csemadok volt országos elnökével, Ipolynyék polgármesterével terveztük el még annak idején, hogy kerek évforduló alkalmával Esterházy János hamvai közelében, a motoli temetőben állítjuk ki – állványok segítségével, az Esterházy emlékhely mellett – alkalom adtán a műveket. Jelezvén ezzel is, hogy a Felvidék népe, amely Esterházy János számára a mindenséget jelentette, ma is a közelében van, mind fennmaradási készségével, mind alkotó erejével, mind szívével ma is mellette áll.
Az Esterházy- éremmel kitüntetett Pozsonyi Magyar Galéria Hommage à Esterházy János festmény- és grafikai gyűjteménye eddig harminckét alkalommal került bemutatásra a Kárpát-medencében. A folytatás persze nem marad el, hiszen ötletből, megvalósítandó tervből, – s persze munkából akad bőven. Például a PMG másik gyűjteményét Szent István Pozsonyban címmel – 2010-es indulással – immár tizennégy alkalommal mutattuk be magyarlakta vidékeinken.
Ehhez az emlékőrző, csoportos vagy életmű kiállításainkhoz nyújt számunkra erőt, segítséget az a lelkes pozsonyi értő közönség, az itt tevékenykedő társadalmi szervezetek (például a Csemadok – mely szervezet a PMG kiállító termét biztosítja -, a Pozsonyi Casino, a pozsonyi Magyar Intézet), akik mindig is figyelemmel kísérték tevékenységünket, részt vesznek rendezvényeinken, s esetenként rendelkezésünkre bocsátják a kiállítások helyszínét.
A pozsonyi tárlatmegnyitón készült fotógaléria ITT>> tekinthető meg.
Kalita Gábor, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56202,55170,54866,54862,54619,54492″}
